Mint a megemlékezésben írják, Tarján Tamás 24 évesen kezdett tanítani a Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken és halálig annak oktatója maradt.

„Az irodalmat és a színházat életanyagaként szenvedélyesen szerette. Ez a szenvedély sugárzott belőle minden pillanatban, amikor a katedrán állt, vagy a szemináriumi teremben a hallgatókkal beszélgetett. Emellett kollégái között is kiemelkedő olvasottsága, emlékezőképessége és a jelen idő teljes megragadásának, megélésének igénye tették őt feledhetetlen tanárrá. Habár nagyon sokat írt, igazi műfaja a szóbeliség volt. Közvetlenül szerette volna átadni, felmutatni az irodalmi élményt, aminek a formája számára végső soron nem a tudás volt. Az irodalmi élmény számára az élet törékenységének, nevetséges hétköznapiságának, foszló, málló és mégis múlhatatlan misztériumának, kimeríthetetlen nagyszerűségének érzékelése volt a nyelvben."

Tarján Tamás 1949-ben született, 1968-1973 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magyar-néprajz szakos hallgatója volt. 1973 óta dolgozott az ELTE Bölcsészettudományi Karán.

1973-1990 között a Látóhatár szerkesztőbizottsági tagja, 1991-1998 között az Irodalomtörténet szerkesztőbizottságának tagja volt. 1991-1995 között a Könyvvilág felelős szerkesztőjeként dolgozott. 1997-től 10 évig az Iskolakultúra szerkesztőbizottsági tagja volt.

Irodalmi, film- és színházi kritikát, esszét, irodalmi paródiát (Reményi József Tamással) publikált, rendszeresen dolgozott a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak.