"Mennyire kell félni?" – kérdezi az új terrormagazin tájékozatlan műsorvezetőnője, az égő ikertornyok előtt boldogan szelfiző Déri Stefi, hiszen a sminkszobából érkezett, nem Afganisztánból, és meg is kapja a választ a nemzetbiztonsági szakértők és a kiugrott kémek szürkezónájából jött vendégektől: „Nekünk nem félni kell, hanem rettegni.” Ez nagyjából a Heti terror összes tanulsága is, és csak bízom benne, hogy a „terror sztárszakértőinek”, Nógrádi Györgynek és Földi Lászlónak a rettegéstől nem ment el az étvágya, és az adás után jóízűen fogyasztották el a pánikszobában felszolgált bélszínt.

Bár garantáltan nem ez lesz a legnépszerűbb műsor Dunapatajon (a reklám után érkezik Szamuely Tibor, maradjanak velünk), de mind formai, mind tartalmi szempontból komoly hiányt pótol a világ friss, forró, ropogós és véres terrortámadásairól beszámoló Heti terror.

Egyfelől olyan, mint egy kivágott, eddig még nem látott húsz perc a Született gyilkosokból – bár még elférne benne egy nyereményjáték –, másfelől valóban a húsunkba vág a téma, mivel a nagy számok törvénye alapján terrorfronton különösen nagy a veszély Magyarországon, tekintve, hogy az 1931-es biatorbágyi volt az utolsó megrázó merénylet nálunk. Azóta csak akkor járt nemzetközileg jegyzett terrorista hazánkban, amikor a KGB itt bújtatta Carlost, bár mindig akadtak műkedvelő túszejtők és gépeltérítők, legtöbbször nem damaszkuszi cserediákok, hanem párttitkárok gyerekei.

De a nemzetbiztonsági szakértők Dózsa Lászlója, Nógrádi és a menekülteket segítő civileket nemrég „háborús bűnösséggel” vádoló Földi komolyan gondolja, hogy jobb félni, mint megijedni: „nyilvánvalóan beépültek az államigazgatásba, nyilvánvalóan beépültek a védelmi rendszerekbe”, „a profik még nem indultak el”, „a terrorfenyegetettség sajnos nem fog csökkenni”. Mint egy ratatázó gépkarabélyból, úgy jönnek csak egymásra a beszarató mondatok a novemberi egyiptomi mecsettámadás „kulisszatitkait” bemutató adásban, és a füst elszállása után csak az az érzés maradt bennem, hogy a Nílus gyöngye című filmből is több információhoz jutottam.

EchoTV

Például a Heti terrorból megtudhattuk, hogy „beduinok” is voltak a támadók között, de hogy kik ők, honnan jöttek, hová tartanak, az nem derült ki, csak tippelhet a néző, hogy a beduinok talán a sivatag besenyői.

Ettől még – vagy éppen ezért – ifjabb Bush nyilván imádná a Heti terrort, hiszen csak egy lépésre voltunk attól, hogy a közel-keleti felvételek helyett a Tomboló terror című Chuck Norris-moziból játsszanak be egy jelenetet, hogy egy elnézéskérés után azt is megszakértse Nógrádi. (Kafka hősei nem kérnek annyiszor elnézést, mint ő, bár ez kicsit zsenáns attól, akinek állítólag hétszáz nője volt.) Utána kéne nézni, lehet, hogy a Heti terror gyártói közt ott van a Cannon Group is. Felkészülhetünk, hogyha a Fidesz 2019-ben elveszíti a fővárost, akkor a Bosszúvágy-filmek fognak menni budapesti regionális híradóként.

Most már bánhatja a mindig fasizmusveszéllyel riogató Gyurcsány-kormány, hogy 2006 és 2009 között nem indított műsort Heti sörpuccs címmel olyan tahitótfalui bejelentkezésekkel, hogy régi Mein Kampf-kiadást találtak egy nyolcvanéves antikváriusnál.

A fegyverek közt tehát nem hallgattak a múzsák, a Heti terrort már csak azzal lehetne überelni, ha maga a Tájékoztatási Minisztérium gyártaná, amely nemcsak a híreket, de a terrortámadásokat is szolgáltatja, mint a Brazilban.

„Ez hatásos?” „Ez propaganda.” Kérdezik, majd válaszolják az adás vége felé a Heti terror pokolian égő vörössé színezett stúdiójában, pedig nem kéne az ördögöt annak falára festeni. Még a végén beleszállhat egy kisrepülőgép.