Gulyásék nem aggódnak a Fidesz támogatottsága miatt, nem halasztják el a választást – élőben a kormányinfó
Gulyás Gergely és Vitályos Eszter válaszol az újságírók kérdéseire.
Mi a közös a londoni Big Ben harangjátéka, a párizsi metróaluljáróban játszó zenészek és a mecseki kisvasút között? Nem csupán az, hogy mindegyik idegenforgalmi látványosság. Egy új szemlélet szerint olyannyira hozzátartoznak a környezethez, hogy a megszűnésükkel szegényebbé válna az adott város jellegzetes hangképe.
Akusztikai szakemberek igyekeznek megkülönböztetni a hangképet a zajtól. Míg az utóbbi régóta kiküszöbölendő, csillapítandó környezeti szennyezésnek számít, addig az előbbi olyan „hangjelekből” áll, amelyek – a vizuális struktúrákhoz hasonlóan – kívánatos, elidegeníthetetlen és emiatt védendő részei egy településnek. Hogy mit kell megőrizni és mit mellőzni, az nem csupán a hangerőtől függ, hanem szubjektív szempontoktól is. Például attól, hogy tudják-e az emberek a zaj eredetét, és milyen kapcsolatban állnak annak kibocsátójával – állítja Berndt Mihály, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. zajszakértője. Nem mindegy, hogy jóban vagyok-e a szomszéddal, aki füvet nyír a hétvégén. Ugyanúgy egészen más benyomást kelt egy megszokott, a városi életritmushoz tartozó hang, mint egy sokkoló, ismeretlen zaj vagy ellenszenves ipari tevékenység moraja.
A városi hangképek védelmének jelentőségével Magyarországon például Pécsett szembesültek, amikor nemrégiben az Európa Zöld Fővárosa címre pályáztak. Ekkor merült föl, hogy a tisztább környezet, a belvárosban a kevesebb autó vagy a zajszintcsökkentés mellett az is szempont lehet, hogy a város milyen hangokat szeretne megőrizni. „A Városháza vagy a dzsámi harangjátéka, az autók elől elzárt Széchenyi tér szökőkútjainak csobogása mellett e körbe sorolják a mecseki kisvasút csattogását vagy az egykori bányászvárosrészeknek a műszakváltást és más akusztikai információkat közlő hangjelző rendszerét is” – említi Berndt Mihály.
„Általában olyan hangokat érdemes védeni, amelyek a közösség számára szimbólummá váltak, rítusokhoz kötődnek, ismétlődőek, és mindenki ismeri az eredettörténetüket” – foglalja össze Körmendy Imre, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke. Egy-egy település életében fontos, ikonikus hang lehet például a helyi kulturális fesztiválok, közösségi események zsivaja, de a városi tömegközlekedés jellegzetes csengetése, csörömpölése is, mint például a drót vontatta San Franciscó-i „villamosok” kattogása. Akár ipari vagy mezőgazdasági tevékenység zaja is lehet érték, amennyiben az adott város hagyományos megélhetésének, felvirágzásának az alapját adó ágazat megszokott morajáról van szó.
AFP / Louisa Gouliamaki
Érdemes figyelembe venni azt is, hogy melyek a kellemes hangok. Bár ez a szempont szubjektív, akusztikusok a „megfelelően összetett” hanghatásokat sorolják e körbe. Mint a természet hangjai (fák, növények susogása, madárcsicsergés, víz csobogása), illetve az emberek által keltett, mesterségesen fel nem erősített zajok (beszéd- és énekhang, zene). Utóbbiak körében az utcazenészek produkciója vagy a játszadozó gyerekek zsivaja mellett kellemes lehet a piac zsongása, a sporteseményen szurkolók ovációja vagy a kávézókkal, teraszokkal teli belvárosban a beszéddel kevert tányér- és kanálcsörgés. A részegek éjszakai ordítozása viszont már nem kellemes zaj: ezért is érdemes meggondolni, hová települ a bulinegyed, a sűrűn lakott belvárosba vagy – mint Bécsben a Grinzing – távol a központtól.
A természet hangjainak azért is van kulcsszerepük egy-egy település életében, mert egyedi, jellegzetes értékük lehet, mint egy belvárosi park madárcsicsergésének, egy tengerparti városban a hullámverés állandó morajának, netán a folyópart csendjének, a vízcsobogásnak. Budapesten a Duna két partját a várostól elzáró autóutak ezért jelentenek akusztikai megpróbáltatást is. A levelek, a madarak és a víz hangjai ugyanakkor azért is fontosak, mert oldják, csökkentik az emberi tevékenység káros és zavaró zajait. A közlekedés gyorsuló ritmusa, az autók számának növekedése és az ipari tevékenység erősödése következtében a városokban folyamatosan emelkedik a zajszint, amit jól mutat, hogy a nagyvárosokban jó pár decibellel nőtt a tűzoltó- és rendőrautók szirénáinak előírt hangereje az elmúlt évtizedekben.
Kutatások szerint a növekvő zajterhelés zavaró hatását hatékonyan képesek mérsékelni a zöld falak, a sövények és a szökőkutak, mesterséges vízesések. De a növények kiválasztásánál sem árt a szakértelem. A fajtától, a levélszerkezettől, a sűrűségtől nagyban függ, milyen hatékonyan csökkenti a zajterhelést. Egy repkénnyel befuttatott házfal rengeteg énekesmadarat is vonzhat, amelyek aztán pokollá tehetik az ott lakók hajnalait, estéit.
A 27 településből összenőtt Budapest hangképét nem egyszerű meghatározni – állítja Körmendy Imre. Más hangok fontosak, otthonosak a budai hegyvidéken, mások a nagytétényi pincék vagy az újpesti gyárak környékén lakóknak. A tudatos védelemmel azonban alig foglalkoznak, mert „az urbanisztika idehaza máig építészszemléletű, a zaj tervezése alig-alig merül fel”. Holott már a kiegyezés évében született ipartörvényben figyeltek ilyesmire, amikor a templomok, az iskolák, a lakóterületek környékén korlátozták a zajos ipari tevékenységet. Ezek a szempontok a második világháború után háttérbe szorultak, a szocializmus igénytelensége közepette pedig még a hetvenes-nyolcvanas években is előfordulhatott, hogy lakótelepek építésére adtak ki engedélyt Ferihegy közelében, pusztán a felszállás biztonságának néhány száz méteres körzetét szem előtt tartva – teszi hozzá a várostervező szakember.
Az európai uniós szabályozás szerint 2004 óta ötévente el kell készíteni a százezer lakosúnál nagyobb települések zajtérképét, és a lakosság bevonásával dönteni kell arról, miképp kezelik a helyzetet. „Ilyen, együttműködésen alapuló közös tervezésre azonban Magyarországon egyelőre csak elvétve van példa” – említi Berndt Mihály. Pedig párbeszédre nemcsak azért lenne szükség, hogy akusztikai szempontból is élhetőbbek és vonzóbbak legyenek a települések, hanem mert a tapasztalatok szerint a közösen átgondolt döntés nagyban befolyásolja a környéken élők viszonyát akár a kellemetlen zajokhoz is. Egy osztrák kisvárosban például, amikor a nagy forgalmú vasútvonalon túlra még autópályát is akartak építeni, a lakosok ragaszkodtak a vonat és az autók közé elhelyezett zajvédő falhoz, noha a szakértők figyelmeztettek: az csak visszaveri és felerősíti a szerelvények robogásának zaját. A fal megépült, a zajszint magasabb lett, a lakosok mégis elégedettek voltak.
ILLÉNYI BALÁZS
