Nem könnyű az antikváriusok élete. Az emberek kukába dobálták a csak a helyet foglaló, porosodó, elalvás előtt az arcukra bukó könyveket. A trend sem biztató: az okoska valamelyik gombját napi átlagban 2600-szor érinti meg egy felhasználó. Ennyi idő alatt talán pár sort lehet elolvasni, akkor meg minek. Az orosz Vlagyimir Szorokin új regénye, akárcsak a korábbiak – a Kékháj, A jég, Az opricsnyik egy napja, a Cukor Kreml és a Tellúria – abban a közeli jövőben játszódik, amelynek alapjait éppen most rakosgatjuk le.
A Manaraga a kiváltságosok új szenvedélyéről szól. A legmenőbb séfek a dílerektől aranyáron megszerzett alapanyaggal dolgozva elkápráztatják remekműveikkel az exkluzív „grill 'n' book” partik közönségét. Egy eredeti Gogol megér 15 ezer fontot, Csehov ennek a töredéke, de még így is 3 ezer. Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényének első kiadása 8 ezer körül van. És a szürke 150 árnyalatában pompázó skandináv krimik? Vagy Gorkij? Ugyan már! Magára valamit adó séf nem süt másodrangú irodalmon. A munka egyébként nem veszélytelen: a séfeket terroristaként kezelik, egy román „antikváriust” elevenen megnyúztak, amikor rajtakapták, amint a Don Quijote első kiadását hamisította, hogy jó pénzért eladva tűzre vessék. Az ínyencek nem a papír zizzenésétől, a kötés mívességétől, a szavak pompázatosságától esnek transzba, hanem az íztől, amit például a Holt lelkek eltüzelésével lehet elérni.
Fazekas István
A legkiszámíthatóbb kliensek a burzsoázia kedves, egyszerű tagjai. Az első book 'n' grill parti 2025-ben Londonban volt, amikor a Finnegan ébredése című James Joyce-könyv első kiadása British Museumból ellopott példányának lángra lobbanó lapjain sütöttek steaket. Az asztalnál négyen foglaltak helyet, egy filozófus, egy bróker, egy botanikus és egy kontrafagottos. Miután közülük hárman a Beatles tagjainak keresztnevét viselték, a gasztroúttörőket Új Beatlesnek nevezték el.
A regény beszélője, Géza Jasznodvorszkij Budapesten született: belorusz zsidó férfi és lengyel–tatár nő gyermeke, szülei a Sziget Fesztiválon ismerkedtek meg. Ha nincs a book 'n' grill forradalom, ma is keszeget sütne valamelyik üdülőhelyen vagy spagettit főzne a szülővárosában. Géza azonban egyike lett a világ négy legkeresettebb séfjének. Specialitása a klasszikus orosz irodalom. Bár egyetlen regényt sem olvasott végig, tájékozottságát segítik a testébe telepített okoseszközök, a pszichét, az intelligenciát és a navigációt támogató bolhák.
A regény olyan borúlátó jövőt jósol, amelyben az alkotók és az olvasni tudók még létező csodálatos és kitartó szövetségének nem jók az esélyei. A Gutenberg-kor az elektromosság diadalával lezárult, a tömegkonyhában a villamosmérnökök üzemeltette mikrohullámú sütőkben készülő okostészta ellopja a séfektől az attrakciót, papírra alig van szükség, mert a könyvek hologramok. Az ólombetűkkel teli lapok illatának beszippantásával keletkező gyönyörűség csak keveseknek adatik meg. Eljön azonban az idő, amikor az iszlám elleni második háborúban győztes Nyugat, újrarendezve a sorait, ismét legfőbb szenvedélyének, az exkluzív fogyasztásnak hódol. A pénznek és a könyvnek is van szaga, de az előbbi nehezen, az utóbbi könnyen ég. A köznép számára is elérhető „olvasóbárok” helyét – ahol Svejken sütötték a disznóságokat, és bárki képes volt összedobni egy steaket a Meztelenek és holtak oldalaiból épített rőzsén, vagy tonhalszeletet a Moby Dicken – átveszik a titkos partik. A nagy példányszámú könyvek egyre fogynak, a kritikusok mennydörgését meghalló kormányok, a civilizáció értékei elleni bűntettre hivatkozva, betiltják az új mániát, a book 'n' grillt. A klasszikus művek maradék 10 százalékát múzeumokban őrzik, a védettek listáját, akár a kipusztulásra ítélt állatokét, vörös könyvben teszik közzé.
Fazekas István
Mint minden zseniális tiltott üzletet, a book 'n' grillt is kikezdik a hamisítók. Előbb a németek passzolják el tonnaszámra a sült virslit, amiről azt állítják, hogy a Göring könyvtárából származó Thomas Mann-köteteken készült, majd egy fast food felé kacsingató olasz süt Alessandro Bariccón márnát. Miután elszaporodnak az esküvőkre rendelhető „tucatolvasások”, ahol 69 máglyán pirul A Keresztapa, A máltai sólyom, A sátán kutyája, már semmi sem marad a nemes rönkökből, a helyüket újra a molekuláris konyhához hamisított brikett, a posztszovjet hordalék fa veszi át. Ray Bradbury 451 Fahrenheitjének komor víziója beteljesedik: égetni gyönyörűség.
„Számított arra, hogy új könyvével botrányt kelt?” A hol Berlinben, hol Moszkvában élő írót – akiről Hetényi Zsuzsa úgy ír, hogy szép, mint egy színész, szerény, mint Lenin, erőszakos, mint Sztálin, öntelt, mint egy hollywoodi sztár – már 25 éve nem zaklat fel egy ilyen kérdés. Szorokin annak a körülrajongott és ütésálló generációnak az ikonja, amelynek tagjai a kilencvenes években Viktor Pelevin főhősével, Tatarszkijjal együtt gondolkoztak el azon, „érdemes volt-e a gonosz birodalmát a gonosznak arra a banánköztársaságára cserélni, amely Finnországból importálja a banánt”. Azért sem kell felkészülnie a legrosszabbakra, mert azok már megtörténtek vele. Amióta Szorokin publikál – hazájában 1992 óta jelenhetnek meg a munkái –, folyamatosan az istent kísérti. Vadászik rá az összes hivatalos szent: a pravoszláv egyház, a kommunisták, ezek mutánsai és klónjai, a KGB, az FSZB, az Irodalom Házában törzsasztallal rendelkező kritikusok.
A nyálképződés új ingerenciáját kiváltó Manaragát nehéz lesz lenyelnie annak, aki nem akarja észrevenni a pusztítás iránti megvetést, a gátlástalan fogyasztást karikírozó ironikus szöveget, meg azt, hogy a kéjes emésztés nem az ember csúcsteljesítménye. Az M. Nagy Miklós fordításában megjelent regény szellemesen és könyörtelenül használja a mítosz felépítését, telepítését és lerombolását szolgáló szorokini kollekció teljes repertoárját, a klasszikusok duzzogó és a saját durva nyelvét, a futurisztikus szlenget annak bemutatására, hogy mi vár a könyvre és rajongóira a modern technológia világában.
