Bobafett: „A valóság fogja őket levadászni”
Cukrásznak tanult Nyíregyházán, de a krémeskészítés helyett volt többek között biciklitaxis Amszterdamban, gyári munkás Barcelonában, Black Jack-krupié Tel-Avivban, vagy mosogató Londonban. Közben ő az egyik legeredetibb magyar hardcore rap-arc, aki hol a világ körüli kalandjairól, hol a Jancsika nevű tacskótársáról mesél, hol keményen odavág a honi politikának. Bobafettel beszélgettünk.
hvg.hu: Jól dokumentálod a dalaidban, hogy épp a világ melyik pontján élsz, most viszont öt hónapja itthon vagy. Elég volt az utazgatásból?
Bobafett: Azért jöttem haza, hogy lássam az április 8-i csodát.
hvg.hu: Egy csomó videót tettél közzé a választások előtt, amely ezt a csodát vetítette előre.
B.: Hát, ez egyelőre nem jött be. De még csak április van, lehet, hogy három hónap múlva magától megrottyan ez a hazugságokra épülő rendszer. Ki tudja? Mindenesetre a választások napjáig én nagyon jól éreztem magam itthon, azóta egy kicsit be vagyok szomorodva. Ez van. Lelépünk Kaliforniába Jancsival. Egyébként három év alatt Janek Kotorszky Tacskótársam már 25 ezer kilométert utazott velem. Vagyis én vele.
hvg.hu: Mikor kezdtél el így utazgatni?
B.: 1995-ben léptünk le először Vargosz haverommal Hollandiába stoppal. Eredetileg csak egy HC-fesztiválra mentünk Eindhovenbe, de ott ragadtunk öt évig. Lengyel mozgalmi punkokkal laktunk foglalt házakban, Amszterdamban. Jó időszak volt. Amikor besokalltam, átmentem Tel-Avivba. Olyan helyre kellett mennem, ahol minden teljesen új és más. A nyelvet, de még a betűket sem ismertem. Ez kellett akkor nekem. Sok magyar dolgozott ott akkoriban. Volt, hogy egyszerre nyolc nyíregyházi tirpák testvérrel rotyogtattunk babgulyást a pálmafák alatt éjszaka a tengerparton. Nagyon szürreális, szerethető helyzetek alakultak ott. Ott ragadtam. Először mosogató voltam, majd kertész, asztalossegéd. Egyik nap egy pécsi krupiéval dumáltam, ő beajánlott egy kártyaosztó tanfolyamra. Elvégeztem.
Ezután hét évig osztottam a black jacket és a karibi pókert. Izraelben tiltott a szerencsejáték, úgyhogy illegálba nyomtam, de háromszor annyi pénzem volt, mint egy helyi munkásnak. Pont ezekben az években volt a második intifáda Izraelben, úgyhogy átlag tíznaponta voltak hamaszos öngyilkos merényletek buszokon, kávézókban, bárhol. Nekem két ismerősöm is meghalt, pedig semmi közük nem volt ahhoz a buta harchoz, ami ott megy. De nem fogom a Hamasz vagy más terrorszervezet szabadvilág-ellenes terroristáit összemosni a békében élni akaró muszlim/arab emberekkel. Visszatérve Tel-Avivra, a fekete füstökön és a halálszagon kívül nagyon jó és tanulságos volt ott élni. A Közel-Kelet legveszedelmesebb Black Jack-osztója lettem (haha).
hvg.hu: Miért hagytad abba ?
B.: Új seriff jött a városba, aki kijelentette, hogy könyörtelenül felszámolja ezeket a zugkaszinókat. És ezt meg is tette. Ekkor átmentem Barcelonába gyári munkásnak, ott kábé három évig nyomtam, majd vissza Amszterdamba riksázni két jó évet. Aztán London, Bristol következett.
hvg.hu: Erről az amszterdami riksás időszakodról született egy dal is, a Bobataxi.
B.: Minden városban írtam szövegeket, a gyári munkás időszakról is például. Állandóan mozgásban vagyok, új ingerek érnek, így születnek meg a számok. Meg, ugyebár, mozgó célpontot nehezebb eltalálni. De negyven felett kezdtem érezni, hogy telik az idő, meg hogy jó volna Magyarba’ is visszanézni. 2016-tól már arra készültem, hogy jön a kampány, és 2018-ra végre vége lesz ennek a szánalmas hülyeségnek Magyarországon. Végül Bristolból, ami egy nagyon pozitív, underground hely, street art főváros, Banksy, Tricky, Massive Attack stb. városa, jöttem haza. Azt gondoltam, elmegyünk mindenhova, elnyomjuk a mondandónkat, és várjuk április 8-át.
Bobataxi |
Esik az eső, fúj a szél |
hvg.hu: Amikor először elmentél, annak mi volt az oka? Tele volt a hócipőd vagy világot akartál látni már tiniként is?
B.: Eredetileg cukrász szakmunkásképzőt végeztem. Ez az alapszakmám. De már iskolásként is olyanokat csináltunk, hogy inkább elmentünk Záhonyba szélvédőt mosni, amikor hallottuk a rádióban, hogy nyolc kilométer hosszú kamionsor áll a határon. Egy nap alatt kerestem 8-9000 forintot. Akkor anyukám havi fizetése 8800 forint volt. Már akkor elhatároztam, ha majd nem kell iskolába járni, olyan helyre megyek, ahol egyből jó pénzeket lehet csinálni, de szabadon. Amikor vége lett a sulinak, koccoltunk is Hollandiába.
hvg.hu: Középiskolás korodtól zenélsz, miközben összevissza utazgatsz a világban. Hogy tudod ezt a kettőt összeegyeztetni? Hogy születnek a számok, a zenei alapok?
B.: 1989-től írogatok papírlapokra. HC és rap – ezt a két zenét szerettem mindig is hallgatni, így ezt a kettőt vegyítem, mióta az eszemet tudom. Mindig más-más alapzenékre nyomom. Bobakrome csinált hét évig nagyon zseni alapokat, de Ketioz, Zomblaze, Trackkilla, Atrow, Szárnyasfejvadász, Vasmájember, Derkovbois, H. Csabi alapjaira is raktam szavakat. Ha pedig külföldön vagyok, mindig találkozok valakivel, megkérdezem, milyen zenéje van, meghallgatom, a leírt szövegeket pedig már gyorsan rá tudom farigcsálni bármire. Így megoldok valami kis alap-felmikrofonozást, és küldöm neten a „csinálóba”. Minden csak úgy gyorsba, egyszerűen, érdekek nélkül.
Süti |
Magyarország sütemény, lehetne a legfinomabb |
hvg.hu: Akkor a zenék véletlen találkozásokból születnek. A szövegek meg csak úgy jönnek?
B.: Persze, utazás közben, vagy bárhol, amikor unatkozom, írom a szövegeket. Eddig minden album más-más országban készült. Az első Tel-Avivban és Barcelonában, a második Budapesten, a harmadik Amszterdamban.
hvg.hu: A dalokat hallgatva az embernek az az érzése, hogy azok felvétele közben találod ki ezeket a mesélős szövegeket, hogy improvizáció az egész. Ezek szerint ez tévedés.
B.: Leírom a szöveget. Igaz, amikor írom, nem sokat gondolkodok rajta. És amikor feltolom, akkor sem. Talán ettől tűnik improvizációnak.
hvg.hu: Saját magadat is fel szoktad dolgozni. Legutóbb a Nénikét újítottad meg A rothadás vége című dalban.
B.: Tízéves volt a Nénike, ráfért már egy új otthonka. Sajnos ugyanolyan aktuális ma is, pedig ez még Gyurcsányról szólt eredetileg. De, hát ez, ami most van, ugyanaz, vagy még rosszabb. Most, a jövő héten a Por című szám kap egy új pakettot.
Nénike/A rothadás vége |
Tűnök tovább: kurva szürkeség Csalódott emberek, felettük nagy színes kép Óriás plakáton politikus vigyorog F*szrajz a szájába... Jól áll neki, le ne mosd! |
hvg.hu: Nemcsak dalokban, hanem hosszabb videókban is sokat beszélsz a magyar közállapotokról. A megjósolt kormányváltás nem jött be. Most mit gondolsz, mi lesz itt?
B.: Az Utópija című dalban elmondtam egy forgatókönyvet, de az persze csak utópia. De azt nem lehet sokáig csinálni, amit ezek csinálnak, még ebben az évben végük lesz. Szerintem a valóság fogja őket levadászni. A legutóbbi videómnak az a címe, hogy A győzelmed a veszted. Érzem, hogy ezt a maszlagot nem lehet tovább beadni az embereknek. „Szektások” ugyan mindenhol vannak, de nem döntő többségben. Valahogy fel kéne lépni a párhuzamos valóság és az idiotizmus vallásként való elfogadása ellen. Hiszen abszolút idióta összeesküvés-elméleteken alapszik a magyar kormány kommunikációja. Máshol is vannak hülyék, de azok, mondjuk maximum tornatermekben, kis fórumokon és a neten mutatják meg a maguk elméleteit, nem pedig közpénzből fizetett 20 milliárdos plakátkampányban. Tegnap Nyíregyházán találkoztam egy haverommal, akinek az apja egy piti sérüléssel került be a kórházba, de ott fertőzést kapott és belehalt. Emberek élete múlik azon, hogy ez a 20 milliárd nem mondjuk, gyógyításra megy. Vagy legalább fertőtlenítésre.
hvg.hu: Mi lett volna, ha bejönnek a jóslataid, és megy a Fidesz?
B.: Ha nem ők nyernek, mi is itthon maradunk Jancsikával. A Tisza-parton nyitunk egy tacskó-menhelyet. De szerintem egy csomó ember hazajött volna. Persze, az nagy kérdés, hogy kik vették volna át az irányítás. De nézd meg ott azt a lányt, a szomszéd asztalnál, nem tudom, mit olvas azon a monitoron, de idáig sugárzik belőle a pozitív tenni akarás és a lelkesedés. Miért ne lehetne a sok csaló, buta, hazug, krumplifejű fideszes roncs helyett, mondjuk ő egy államtitkár?
Utópija |
Mindenre megvan itt a megfelelő szakember, de nem kaphattak eddig teret, mert az észszerű gondolkodástól retteg a birkáit terelő kormány |