HVG: Az utóbbi években nem találni olyan nemzetközi diákolimpiáról szóló tudósítást, amelyben ne szerepelne a Budapesti Fazekas Gimnázium valamelyik diákja. Ez lenne az igazi zseniképző?

Pásztor Attila: A zseniképző kifejezés idegen tőlünk. Nem célja oktatásunknak, hogy zseniket képezzünk. Eredményességünk a gyermekek érdeklődéséből, a tanárok szakmai felkészültségéből és pedagógiai-módszertani kultúrájából, a szülők által képviselt értékrendből, valamint az iskola hagyományaiból fakad. Sok tehetséges diák jelentkezik a Fazekasba, és mi minden támogatást megadunk ahhoz, hogy a tehetségük kibontakozzon. Valóban jól állunk a diákolimpiákon – a matematikától kezdve az informatikán és a természettudományokon át, de még a nyelvészeti és filozófiai tárgyúakon is –, de nem követelmény a Fazekasban, hogy valaki versenyezzen. Az ide bekerülő gyerekek – talán a családi hátterük miatt – ezt maguktól teszik, nem teherként élik meg a versenyzést, hanem a személyiségfejlődésük része.

Túry Gergely

HVG: Ezek szerint mégis zseniképző iskoláról beszélünk.

P. A.: Inkább értelmiségiképzőnek szeretjük nevezni, és az elitiskola elnevezés helyett is inkább azt gondoljuk, hogy ez tehetséggondozó műhely. Az itt tanuló gyerekek csaknem száz százaléka a felsőoktatásban tanul tovább. És nem „valamilyen” egyetemen, hanem azon, amit ő választott. Nagyon nagy dolog, hogy a diákjaink döntő többsége az első helyen megjelölt felsőoktatási intézményben tanul tovább, legyen az Magyarországon vagy külföldön. Külföldre a diákok negyede-harmada jelentkezik, ami enyhén növekvő tendenciát mutat. Ez az arány akkor alakult ki, amikor 2012-ben Magyarországon megszűnt egyes egyetemi szakok állami támogatása, és érdemben azóta sem változott.

Túry Gergely

HVG: Minden bizonnyal családok százainál téma mostanság a vacsoraasztalnál, hogy milyen jó is lenne bekerülni az ország egyik legjobb iskolájába. Ön szerint ki lenne idevaló?

P. A : Elsősorban azoknak a gyerekeknek jó a Fazekas, akik erősen motiváltak abban, hogy saját maguk is tegyenek a tudás megszerzéséért. Azoknak, akik nem tankönyvi vagy internetes oldalak tanulmányozásával szeretnének kész tudáshoz jutni, hanem sajátos műhelymunkában, a pedagógussal partnerként fedeznék fel a világot, és így szereznek tudást. Azt azért el kell ismerni, hogy ehhez kellenek bizonyos képességek, ezért is van a felvételi eljárás. Elsősorban a gondolkodásmód a fontos. Nem azt szeretnénk, hogy az ide bekerülők már mindent tudjanak, nem tényismeretet próbálunk mérni. Segítünk annak, aki valamit nem tanult, és inkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy az átadott információt hogyan tudja rendszerezni, hogyan képes abból következtetésekre jutni. Inkább a logikus gondolkodást, a kreativitás örömét szeretnénk látni a gyerekekben, hiszen őket tudjuk majd hatékonyan segíteni. A pedagógus munkája nem abból áll, hogy tölcsérrel beletölti a tudást a gyerekekbe, hanem katalizátorként működik a diákjaink mellett. Itt nem kell a gyerekeket kényszeríteni, hogy tanuljanak.

HVG: Sokszor elhangzik az elit iskolákkal kapcsolatban az a kritika, miszerint könnyű nekik jó eredményeket elérni, hiszen „lefölözik” a legjobb gyerekeket. Ehhez képest ön miben látja a sikerük titkát?

P. A.: A mondat egy része biztosan igaz, mert a Fazekasba is a legtehetségesebb gyerekek közül kerülnek be jó néhányan. Hiba lenne ezt tagadni. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy könnyű a tehetséges gyerekekkel. Téved, aki azt hiszi, hogy a képességszintek két végén lévő gyerekekkel könnyű dolgozni. Kollégáktól én is hallom, hogy „könnyű nektek” a sok jó képességű gyerekkel, és ilyenkor fel szoktam ajánlani, hogy egy hétig tanítsanak a Fazekasban az általam megjelölt csoportokban, és ha „túlélik”, akkor beszéljünk erről. Mert ebben a nagyon erőteljesen motivált környezetben nehéz dolga van a pedagógusnak, sokat kell készülnie az óráira, és sokat kell gondolkodnia azon, hogyan tud a nagyon tehetséges gyerekekkel foglalkozni. Persze azokat az ismereteket, amelyek a középszintű érettségihez kellenek, itt nyilván könnyebb átadni, de a diákok és a szülők, valamint a pedagógusok által elvárt szintű tanítás egyáltalán nem könnyű. A nagyon tehetséges diákok között sok egyéniség és sajátos személyiség van, akiket nem lehet és nem is szabad uniformizálni. Mindenkihez egyénileg kell megtalálni az utat, és ez rengeteg időt igényel. Ráadásul ebben az iskolában, ahol nem tantervet, meg tanmeneteket, hanem gyerekeket tanítunk, az is fontos, hogy a pedagógus fel tudja mérni, melyik az a szituáció, ahol neki el kell térnie attól, amit eltervezett, mert máskülönben nem lesz hiteles és eredményes. A gyerekek igényeire, kérdéseire kitérve olyan összefüggésekről is kell beszélnie, amikről nem is akart volna. Ehhez nagy felkészültség, alázat és elkötelezettség kell. Fontos azt is megjegyezni, hogy az itt tanuló gyerekek igen nagy része legalább olyan okos, vagy még okosabb, mint az őket tanító tanár. A fazekasos tanár feladata az is, hogy felnőjön azokhoz a gyerekekhez, akik képességekből valamilyen területen esetleg többet kaptak, mint ő.

A teljes interjú a HVG Középiskola 2019 kiadványában olvasható. A kiadványt ide kattintva megrendelheti.