szerző:
Tetszett a cikk?

A Ruben Brandt, a gyűjtő egész estés animáció tényleg olyan zseniális, mint amilyennek vártuk. Szürreális akciókrimi, amelyben ránk szabadulnak a műalkotások, elöntenek a filmes emlékek, megrohamoznak az ismert zenei slágerek. A Macskafogóval ellentétben azonban ezt egyáltalán nem ajánljuk gyerekeknek. Kritika.

Mikor megjelentek az előzetesei Milorad Krstić festő, díszlettervező első egész estés animációjának, mindenki odavolt, hogy bő harminc évvel a Macskafogó bemutatója után végre megint egy, a széles közönség érdeklődésére számot tartó, akciódús és bombabiztos sikernek ígérkező magyar animációt láthatunk a mozikban. Megvan az új Macskafogó – állították a beharangozók –, sőt, a Ruben Brandt, a gyűjtő még lehet, hogy túl is szárnyalja Grabowskiékat, hiszen bekerült a bűvös 25-ös listára, ahonnan majd az amerikai filmakadémia kiválasztja az öt Oscar-jelöltet.

Nos, az igaz, hogy a Macskafogóhoz hasonlóan nagykaliberű alkotás lett a világ leghíresebb festményeire vadászó pszichoterapeuta története, és a stáb hatalmas munkát végzett azért, hogy a fordulatokkal teli cselekmény az első pillanattól kezdve berántson, majd a jó tolvajfilmekhez méltón ne eresszen el minket a 90 perces hajszában. Dramaturgiailag azonban még akár gyengébb alkotásnak is tűnik Ternovszky Béla egykori rendezésénél az Oscar-esélyes alkotás. Bár a filmbe illő autós üldözéseket, a világ legnagyobb múzeumaiba való, kémfilmeket megszégyenítő betöréseket vagy az animáció film noiros pillanatait könnyekig meghatódva öröm nézni, mégis egyszerűen olyan sűrűn kapjuk az akciót, hogy a vége felé már fizikailag elfáradunk tőle. Valljuk be, néha kicsit unjuk már a sok nagybetűs HAJSZÁT. Ezenkívül az egyik legfontosabb fordulat fájóan megúszósra sikerült, és a film vége is nyitva marad: egy valószínűleg szándékosan elvarratlannak hagyott szál biztosan idegesíteni fog néhány nézőt.

Ám a Ruben Brandtot valójában nem is a cselekményéért érdemes nézni (még ha ezt is sugallják a trailerek), hanem azért, mert

egy észveszejtő képzőművészeti alkotás lett, teli szürreális, groteszk, időnként horrorisztikus elemekkel, rejtett poénokkal. Ez a legfőbb ok, amiért túl könnyelműnek tűnik az újabb Macskafogóként aposztrofálni a Ruben Brandtot. Gyerekeknek kifejezetten nem ajánljuk, gimiben viszont szuperül fel lehetne dobni a művészettörténeti tananyagot Krstić munkájával.

A történet lazán összefoglalva annyi, hogy van egy skizofrén hajlamot mutató pszichoterapeutánk, Ruben Brandt (Kamarás Iván hangján), akit rémálmok gyötörnek, és meghasadó tudatában a legnagyobb műalkotások szereplői kísértik. A legrosszabb rémálmainkban sem tudnánk elképzelni mindazt, amit ezzel a szerencsétlen Brandttal művel Manet Olympiája, ahogyan kinyiffantja őt Van Gogh szemétláda postása vagy ahogy levadássza őt Edward Hopper egyik alakja. Talán Botticelli Vénusza a legátkozottabb mind közül. Brandt, hogy legyőzze ezeket a tudata legmélyén ármánykodó alakokat, megbízza a pácienseiből álló rablóbandát, hogy lopják el a festményeket, amelyeken az említett figurák szerepelnek. A történetet ezek a rablóakciók tartják össze, de ezek által bontakozik ki a válasz arra is, hogy a pszichodokit miért éppen eme remekművek riogatják.

©

Míg a Macskafogó annak idején olyan animációvá érett, amelynek egyes mondatait vagy szereplőit élvezettel idézzük mind a mai napig („mehetünk vissza a balettbe ugrálni”), addig a Ruben Brandtnak nincsennek annyira szerethető és jól idézhető karakterei, azaz nem itt találjuk meg az új Lusta Dicket.

Azonban kétségtelen, hogy a műkincsrabló csapatot vezető kleptomániás Mimi (Hámori Gabriella) a magyar filmtörténet első rendes femme fatale-ja Karády Katalin óta, a Mimiék nyomába eredő Kowalski nyomozó (Makranczi Zalán) meg – akárhogy is nézem – kiköpött Ryan Gosling.

A Ruben Brandtban az a legizgalmasabb, hogy mi magunk is egy kicsit tudathasadásos állapotba kerülünk a végére, mert olyan az egész animáció, mintha annak minden részletét láttuk már volna valahol. Ez nemcsak az említett műalkotásokból következik, mert akkor is festmények és filmek vannak eldugva a rajzfilm zegzugaiban, amikor azok nincsenek konkrétan nevesítve. Egy a vonat ablakán át felsejlő Escher-kép itt, a Ponyvaregény híres táncos jelenete amott, egy kis Mission: Impossible erre, egy kis francia újhullám nem kevés Buñuellel megkeverve amarra. Megkockáztatjuk, hogy ezekből az apró gegekből legalább száz megbújik a filmben, és Krstić háromszemű, kétfejű, hárommellű és egyéb absztrakt figuráinak hemzsegése mellett szinte kivétel nélkül humorforrásai a Ruben Brandtnak ezek az apró utalások is.

Mimi és Ruben Brandt
©

Az animáció nyilvánvalóan főhajtás a nagy alkotók előtt, de még inkább kritikája a folyton lemásolt, újrajátszott, ilyen-olyan kontextusokban újrahasznosított, sokszorosított művészetnek. Ezt az értelmezést alátámasztandó, Krstić még a saját korábbi munkáját is odakopírozza a filmbe, és Cári Tibor zenéje mellett slágerek feldolgozásait teszi meg betétdaloknak: egy ponton Britney Spearst swingesítve és a Kis kece lányomat hallhatjuk Richard Bona előadásában. Arról nem is beszélve, hogy az animáció a csúcspontját is a sokszorosításra építő, a közhelyek és az elcsépelt művészeti megoldások kritikájaként is értelmezhető pop art egyik alkotására, Andy Warhol Dupla Elvisére futtatja ki. Erős szerzői szándékot feltételezve, biztosak vagyunk benne, hogy nem véletlenül Elvisé a végjáték.

Abban is biztosak vagyunk viszont, hogy aki egyszer látta a Ruben Brandt, a gyűjtőt, az újra meg fogja nézni. Azért, mert az egész egy óriási parafrázisfolyam, művészeti referenciák áradata. Ez pedig minden egyes alkalommal izgalmas felfedeznivalót fog tartogatni a kicsit is műkedvelő néző számára, akárhányszor beül majd rá a moziba vagy megnyomja otthon a lejátszás gombot.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.
Nem hitt a híreknek, vonattal akart nekihajtani az amerikai kórházhajónak egy vasutas

Nem hitt a híreknek, vonattal akart nekihajtani az amerikai kórházhajónak egy vasutas

Becslések szerint közel minden ötödik diák nem fér hozzá az online távoktatáshoz

Becslések szerint közel minden ötödik diák nem fér hozzá az online távoktatáshoz

Mi ez a fehéren habzó szer, amivel fertőtlenítik a járdákat Budapesten?

Mi ez a fehéren habzó szer, amivel fertőtlenítik a járdákat Budapesten?