hvg.hu: Az Örkény Színházban mutatja be vadonatúj albumát, a szinkronszerepeire utaló Magyar hangja vagyok címűt. A személyes megszólalás igénye is közrejátszott abban, hogy az utóbbi években felerősödött a pályáján az énekes-előadói vonal?

Für Anikó: Élvezem, hogy a lemezeimen, a koncertjeimen a dalaim médiuma vagyok, mint ahogy a színpadon a szerepeimé. Mindkettő egyfajta sűrített bemutatkozás.

De nem szeretnék semmilyen kategóriába tartozni.

hvg.hu: Bereményi Géza helyett Fekete György jegyzi az új album szövegeit. Mi indokolta a váltást?

F. A.: Nincs semmiféle váltás. Bereményi Géza régi jó barátom. Egyszerűen csak időegyeztetési problémák adódtak. Fekete György, Gerendás Péter egykori szerzőtársa viszont kész anyaggal jelentkezett, ami ráadásul nagyon is kedvemre való volt. Hrutka Róbert és Jamie Winchester dalokra írt szövegeket, amelyből azután olyan rockalbum kerekedett, amitől magam is meglepődtem. Amúgy meg nyitott vagyok az új ötletekre. Léptem én már fel az MTV-Icon Tankcsapda vagy a 30Y koncertjén is!

Reviczky Zsolt

hvg.hu: A Nőstényálom és a Kitalált világ női világából kilépve olyan témák felé nyitott, mint a kibervilág, az álhírek, az ökológiai katasztrófa. Üzenetet is váltott?

F. A.: Nem szeretnék üzengetni, nem gondolom, hogy nálam van a bölcsek köve. Egyszerűen érzelmileg több közöm van ezekhez az egyre inkább húsba vágó problémákhoz, mint mondjuk a divat változásaihoz. Kifejezetten irritál, hogy a környezetvédelmet sokan valamiféle bogaras attitűdnek, a ráérősök hobbijának tartják. Elvakult sötétség uralkodik ezen a téren. Elborzadtam a WWF legutóbbi kimutatását hallva: gyakorlatilag az élővilág hatvan százalékát sikerült kiirtanunk. Nem tudom, mi kell még az eszméléshez, hogy az összes korallzátony elpusztuljon, és minden hal gyomrában legyen több kiló műanyag?

Ha már önzők vagyunk és telhetetlenek, legalább a saját rovásunkra ne legyünk azok, mert már nincs sok dobásunk.

hvg.hu: A környezetvédelem, néhány lelkes civil szervezetet leszámítva, többnyire kampányok és a szlogenek szintjén van jelen, nem pedig életvitelszerűen. Mi ennek az oka?

F. A.: Egy bibliai idézettel élve: „Minden rossznak gyökere a pénz szerelme”. A hálátlanság, a kényelemre való hajlam, a könnyebb megoldást választó primér reflexek helyett csak egy nagyon eltökélt döntés viszi az embert a szűkebb mezsgye felé. Tizenhárom évig vezettem a Talpalatnyi zöld című környezetvédelmi műsort a Magyar Televízióban. A műsor húsz évig ment, aztán egyik napról a másikra megszüntették, és nincs helyette más! Sok évvel ezelőtt megkaptam valakitől, milyen ügyes vagyok, hogy a népszerűségem tupírozása érdekében környezetvédelemmel foglalkozom. Mire azt feleltem, mondjon még egy ügyet, ami ennél reménytelenebb és kilátástalanabb!

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Gyakran hangoztatja, hogy outsidernek érzi magát. A szabálytalansága abban is megmutatkozik, hogy jó néhány szerepet visszaadott a pályája során.

F. A.: Nem azért adtam vissza szerepeket már főiskolás koromban is, mert annyira rátarti vagy nagyképű volnék, hanem mert amihez nincs valami szeretetteljes, elfogadó viszonyom, azt nem tudom jól megcsinálni.

hvg.hu: Az Örkény Színház finoman áthallásos, áttételesen politizáló előadásait maximálisan a magáénak érzi...

F. A.: A minőség iránti elkötelezettség jellemzi az Örkény Színházat, az előadásaink lényegi kérdéseket, alapvetéseket fogalmaznak meg. És ennek a minőségnek az alapja Mácsai Pál személye, intelligenciája, vezetői kalibere. Napi húsz órákat dolgozik azért, hogy ez a színház olyan színvonalas legyen, amilyen a megalakulása óta.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Mennyire okoz bizonytalanságot a társulatban a kulturális tao megszűnése, illetve személyesen mennyire aggasztja a központosított kultúrpolitikai tendencia?

F. A.: Nagyon érzékenyen érint minket, egyelőre elemezzük a helyzetet, és várjuk a fejleményeket. A színészeknek még nehezebb lesz a megélhetése, bizonyos társulatoknak akár a bőrére is mehet a változás. A politika idegesít, irritál, a lehető legtávolabb tartom magam tőle annak dacára, hogy talán kevés politikusabb intézmény van a színháznál.

hvg.hu: Képes függetleníteni magát a társadalmi légkörtől, ami körülveszi?

F. A.: Ha úgy tetszik, tudatosan struccpolitikát folytatok. Minimalizálom a negatív külső behatásokat, ritkán nézek tévét, sokat járok a természetbe, és minél több időt igyekszem a családommal meg a barátaimmal tölteni.

hvg.hu: A Dollár Papa Gyermekei mixesített Csehov-előadásában találták meg a függetlenek. Korábban nem volt ilyen irányú késztetése?

F. A.: Több mint húsz éve játszottam a Pinceszínházban Vajdai Vilmos rendezésében a Bűn és bűnhődésben Ternyák Zoltán Raszkolnyikovja oldalán. Pár évvel ezelőtt pedig az Iparművészeti Múzeumban mutattuk be Tasnádi István Kupidó című darabját, melyben több remek kollégával, így a Nézőművészeti Kft. tagjaival is együtt játszhattam. Az érdeklődés mindig megvolt bennem a független társulatok iránt, csak éppen nem értem rá. Talán a Guinness-rekordok könyvébe is bekerülhetnék a beugrásommal a Csehov előadásba. Ördög Tamás, a Dollár Papa Gyermekei vezetője öt nappal a bemutató előtt kért fel, miután az elődöm visszalépett. Inspirált a kihívás, annyira lehetetlennek tartottam, hogy elvállaltam.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Az előadás egyik érdekes felvetése, hogy van-e jövője a polgári dobozszínháznak, vagy már idejétmúlt képződmény. Mi erről a véleménye?

F. A.: Őszintén szólva ez egyáltalán nem foglalkoztat, mert csak jó színház vagy nem jó színház létezik, helytől függetlenül. Imádom a hivatásomat, de nem jelentene szörnyű katasztrófát, ha holnaptól valami mással kellene foglalkoznom. Nem az a színész vagyok, akik reggelire, ebédre, vacsorára színházat fogyaszt. Legyen szó éneklésről, mosogatásról vagy éppen szerepekről, egyedül abból csinálok hiúsági kérdést, hogy jól végezzem a dolgomat.

hvg.hu: Megtapasztalta a kissé idejétmúlt polgári színház kényelmét az egykori Madách Színházban. Nyilván az elégedetlenség miatt szerződött el.

F. A.: Szó sincs róla, csupán tíz év után változásra vágytam. Annak ellenére, hogy a Madách Színház nem volt úttörő, a stúdió színpadán progresszívabb, igényesebb darabokat is műsorára tűzött, mint például Edward Bond Learje, vagy Enquisttől a Tribádok éjszakája. Sok mindent megtanultam a Madáchban magamról, a színészetről. Amikor azon kezdtem gondolkodni, hogyan kellene változtatni, a Jóisten megcselekedte azt a csodát, hogy maradtam, és a színház lett más körülöttem. Mácsai Pál szigorú feltételekkel kapta meg az egykori Madách Kamara vezetését, ha jól emlékszem, 75 százalékos nézettséget kellett produkálnia.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Az Örkény Színház komoly vállalása, hogy versszínházzá emelte a kötelező magyar verseket. Az Anyám tyúkja 1-2 hozott valami pozitív elmozdulást a fiatalok körében?

F. A.: Féltem a fiatalokat ebben a mostani kütyüvilágban, amikor az a trend, hogy az embereket leszoktassák a gondolkodásról, a felelősségvállalásról. Aki nem olvas, abban nem alakul ki az absztraháló képesség. Egy egészséges diák eleve utálja, ha valami kötelező. Az Anyám tyúkjával lerángatjuk a költészetet a piedesztálról, érzékenyítjük a fiatalokat, hiszen a vers zsigeri élmény, primér érzelem. Fantasztikus érzés, hogy annál a generációnál, amelyik a saját identitása részeként énekli a dalszövegeket, mélyen betalálnak ezek a versek. Ünnepelnek minket, alig akarnak leengedni a színpadról.