Régi vágya, hogy zeneértésre, zeneszeretetre nevelő kurzusokat tartson. A zeneértő közönség kiművelését éppúgy a küldetésének tartja, mint Bach, Mozart, Beethoven, Schubert zenéjének a megszólaltatását?

A hivatásos muzsikusok nevelése mellett legalább ugyanolyan fontos a hallgatóság fejlesztése. Ez minőségi kérdés. A komolyzenei közönség létszáma egyre nő, de az ízlése és az ismeretgazdagsága sajnálatos módon ezzel fordított arányban csökken.

Milyen elveket szeretne megvalósítani a kamarazene- és zongoraoktatásban annak a berlini zeneakadémiának a docenseként, amelyet két kibékíthetetlen népből származó barát, Daniel Barenboim argentin–izraeli karmester-zongorista és Edward Said palesztin–amerikai irodalomtudós négy éve alapított? Miért nem professzorként vesz részt a Barenboim–Said Akadémia munkájában?

Idősebb koromra egyre jobban foglalkoztat a tanítás, a pedagógia. Igazából nem tudom, mi a különbség a docensi és a professzori munkakör között. Ebben az esetben a zongoraosztályt fogom vezetni, ez pedig professzori feladatot jelent egy olyan, rendkívül érdekes intézményben, ahol nagy súlyt fektetnek a tanulók általános műveltségére. A zene mellett a filozófia, a történelem és a nyelvek ismerete ugyanolyan fontosságú.

Szólista, kamarazenész, dalkísérő, karmester, tanár, előadó, és kottákat is kiad. Pedig egyszer azt mondta: „Legszívesebben komponálnék.” Miért nem teszi?

Sajnos nincs hozzá tehetségem. A fejem tele van zenével, de semmi eredeti nem jut eszembe. Viszont pontosan tudom, mi a nagy zene. Középszerűre semmi szükség, mert abból bőven van.

Kurtág György a tanára és mestere volt. Repertoárjából mégis hiányzik a kortárs zene. Milyennek látja Kurtágot és az őt követő magyar zeneszerző-nemzedékeket?

Kurtágot tisztelem és rajongva szeretem, igyekszem játszani is. Mellette Heinz Holliger és Jörg Widmann műveit is előadom. Ennek ellenére igaz, hogy a kortárs zene csak ritkán szerepel a műsoromon. A régi mesterek szinte teljességgel kitöltik az életemet, a nap pedig csak 24 órából áll. Az újabb magyar zeneszerzői nemzedéket nem ismerem, de ezt a hiányt igyekszem majd bepótolni.

Jóval a rendszerváltás előtt, 1979-ben emigrált, jelenleg második emigrációját tölti Londonban és Firenzében. Visszatéréséhez minőségi változásra lenne szükség a magyar társadalomban – nyilatkozta néhány éve. Milyen feltételekre, összetevőkre gondol?

Mindenekelőtt arra, hogy a történelmet fel kell dolgoznunk, szembe kell néznünk vele, és tanulnunk kell belőle. Mások hibáztatásával és önsajnálattal nem sokra megyünk.

Önkéntes emigrációjában érez párhuzamot Bartók Bélával?

Bartók üstökös volt, magam csak egy picinyke pont vagyok. Mégis érzek párhuzamot, mert a bartóki hitvallás, integritás és morális-etikai tartás mindig is a példaképem lesz.

Beárnyékolta barátságát Kertész Imrével, hogy nyíltan hangot adott ellenérzésének, amiért a Nobel-díjas író átvette a Szent István-rendet. Ma is úgy gondolja, hogy Kertész rosszul döntött?

Nem lett volna szabad elfogadnia a Szent István-rendet. Csúnya dolog volt, az életművével összeegyeztethetetlen.

2011 óta az Orbán-kormány erőteljes kritikusa. Fischer Ádámmal és Konrád Györggyel közös petícióit nyújtottak be az Európai Bizottsághoz a magyarországi rasszizmus és diszkrimináció ellen. Halálos fenyegetéseket is kapott olyan kijelentései miatt, hogy a jelenlegi magyar kormány élen jár a faji megkülönböztetésben, az idegengyűlöletben, a reakciós nacionalizmusban. Szégyenérzet van önben a hazai közállapotok miatt?

Azoknak kellene szégyenkezniük, akik ilyen alantas gondolatokat és érzelmeket hordoznak a lelkükben, ha ugyan van lelkük. A hazatéréstől nem a szégyen, a félelem, a harag vagy netán a sértettség tart vissza. Merem remélni, hogy még az életemben megtörténik egy olyan általános minőségbeli változás, ami ezt lehetővé fogja tenni. Több megértésre, türelemre, segítőkészségre van szükség. És mindenekelőtt szeretetre.

Mintha visszahúzódott volna a közéleti szerepléstől. Miért?

Nem vonultam vissza. Azért nem szólalok meg, mert nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni.

Az előző választásnál a Fidesznek a Jobbikkal való esetleges koalíciója aggasztotta. Mi a prognózisa a mostanira?

Ezeknek a választásoknak a világon semmi értelmük, mert semmilyen változást nem hoznak. Az ellenzék nem összetartó, a potenciálja elenyésző. Az emberek nagy része elégedett a status quóval. Azt kapják, amit megérdemelnek.