Ligeti Nagy Tamás
Ligeti Nagy Tamás
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Minden idők legnagyobb rockzenekara egy állóhajón játszott együtt először, a mennyekbe jutott, és öt évtized múltán sem vesztette el a rajongóit.

„Minden rockzenekar hasonlít a Led Zeppelinre. Ha kicsit sem hasonlít, akkor egy rakás szar.” Dave Grohl már csak tudja, hiszen a jelen idejű szórakoztatóipar egyik atombiztos zászlóshajója, a Foo Fighters énekes-gitárosaként papírja van arról – sok ezer, sűrűn telenyomtatott újságoldal –, hogy ő a Led Zeppelin egyik örököse. Grohl valójában a rajongók és a követők közös sorsában osztozik: mint a Zep ötödik albuma, a Houses of the Holy borítóján látható gyerekek, kúszik-mászik valami elérhetetlen felé. Minden bizonnyal a lovagok, mágusok, királyok, istenségek benépesítette Avalon szigetére.

Dave Grohl
©

Ahhoz, hogy 1968 augusztusának végén a Led Zeppelin megszülethessen, el kellett temetni a modern rock egyik előfutárát. A Yardbirds éppen feloszlott, pontosabban készen állt az újjáalakulásra. Nem volt olyan menő, mint a Beatles – mert senki sem volt az –, de ha valaki igazi, túlfűtött hangulatú koncertet akart látni egy londoni klubban, a Yardbirdsöt kereste. Michelangelo Antonioni őket szerepeltette a Nagyítás című filmben. A látottak szerint a rock akkor már halott, vagy inkább tetszhalott volt. A négyperces jelenetben a zenei potenciál sűrű és erős, akár az unalomról, a közönyösségről, a kiábrándulásról, majd a hirtelen feléledő vadállati szenvedélyről szóló képek. A színpadon két olyan gitáros látható – az egyik lazán mosolyog, a másik készen áll hangszerének összetörésére –, akinek rivalizálása évekig visszhangzott a rockzenében. Abban a pillanatban bárki a romboló, szupertehetséges Jeff Beck akart lenni. Néhány hónap múlva inkább a lányos arcú, törékeny Jimmy Page, aki talán nem volt annyira technikás, mint Beck, ám attraktívabban játszott, a dalokat elindító riffkészlete hangos, dögös, ellenállhatatlan volt. Szerzőként tökéletesen uralta azt a struktúrát, amelybe hamarosan beleremegett a világ.

Amikor a rockot a bluesból levezető Page összerakta az új zenekart, és első próbájukon a gitáros Temzén horgonyzó állóhajóján eljátszották az első számot, a Nagyításban is előadott Train Kept A Rollin'-t, rövid ideig New Yardbirds néven futottak. Sok minden szólt a név megtartása mellett – szinte semmi ellene. Még nem léteztek Excel-táblázatok, könyvelők gyártotta üzleti tervek, az ízlést irányító algoritmusok, de világos volt, hogy a korábban gyötrelmes munkával egybegyűjtött közönséget hülyeség lenne szélnek ereszteni holmi „kibékíthetetlen művészi nézetkülönbségek” vagy gyerekes sértődöttség miatt. Page mellett felbukkant Peter Grant menedzser, aki a Soho díszletmunkásaként és jegyszedőjeként közel került a művészethez, mégsem elég közel. Az 1960-as évek közepétől már kapcsolatban állt Little Richarddal és Jerry Lee Lewisszal, az amerikai rock and roll ászaival. A romjain újjászületésre készülő Yardbirds menedzselése élete legjobb döntése volt.

Robert Plant és Jimmy Page
©

A Led Zeppelin ideális keverék: tagjai jól néztek ki, és képesek voltak egymás társaságát elviselni rozzant turnébuszban, piszkos vasúti kupéban, majd később, miután landoltak Starship elnevezésű magánrepülőgépükkel, a hotelszobákban is jól érezték magukat. Egyszerűen passzoltak egymáshoz. Robert Plant – augusztus 20-án volt 70 éves – a Birminghamhez közeli Kidderminsterben nőtt fel, ahonnan a nap jobban látszik, mint London és a világhír. Egy ideig aszfaltozómunkás volt, a forróságban bizonyára megfelelően hűtött koktélokról álmodott. Kedvence Robert Johnson, a blues atyamestere és Tolkien, A Gyűrűk Ura írója. Gyönyörű és arányos, mint az Apollo-szobor, viszont gátlások nélkül képes volt bemutatni olyan kunsztokat, amilyenekre az istenek szemérmesen nem vállalkoztak. Szövegíróként nagyon érezte, hogy a bluesban a csalódás erősebb a szerelemnél, és az út semmi másra nem való, csak arra, hogy örökké rajta kell lenni.

A dobos John Bonham a bivalyerős sportkocsikkal a dinamikát, az italok gyors eltüntetésével másfajta férfiasságot képviselt. A dobverőjét husángként használó Bonham sokak emlékében úgy él, hogy inkább brutális, mint technikás dobos, de mint sok minden a rock körül, ez is féligazság. Ha valakinek ideális dobosra van szüksége, elég meghallgatnia a Moby Dick című számot. A misztikusok előre látták, hogy egyszer ő lesz az, aki hirtelen lezárja a Zeppelin történetét, és valóban így történt: 1980-ban egy vodkával átitatott nap utáni reggelen nem ébredt fel. A basszusgitárosé, a kísérletező kedvű John Paul Jonesé volt a magának való vidéki srác zsánere, Page megtartotta a rejtélyes hős karakterét. Kétségkívül Plant volt a legvonzóbb. Amikor a korszak vezető groupie-ja, Pamela Des Barres megosztotta a világgal, hogy mélyre hajolva mennyivel élvezetesebb a rock and roll, Plant ezt írta könyvének ajánlásaként: „Még egyszer bocs a korai magömlésért.”

Az első show-juk szeptember 7-én Koppenhágában volt – még New Yardbirds néven. Októberben már a londoni Marquee Clubban játszottak, ahol mindenkinek meg kell mutatnia magát, ha világhírre vágyik. Decemberben Grant összeütött egy amerikai turnét – az elsőt még tíz elsöprő erejű tornádó követte. Akkorra megvolt az új név. A legenda szerint a Led Zeppelin elnevezés Keith Moontól, a Who dobosától származik. Az örökké marháskodó Moon, aki a Zep diadalmenete közben nyugtatótúladagolásban patkolt el, felülmúlhatatlanul viccesnek, az angol humor manifesztációjának tartotta, hogy a legnagyobb magasságokba törekvő zenekart „ólom léggömbnek” hívják.

John Paul Jones, Jimmy Page, Robert Plant és John Bonham 1968 decemberében, Londonban. Beleremegett a világ
©

Első, majd néhány hónappal később a második albumuk 1969-ben jelent meg az Atlanticnál. Rejtély, hogyan sikerült Grantnek begyűjtenie a Yardbirds referenciáit birtokló, de összetételében új együttesnek 200 ezer dollár előleget. Ilyet Brian Epstein sem tudott felmutatni a Beatlesszel. A Zep bemutatkozó anyagának borítóján az 1937-es New York-i dokkolás közben lángba boruló és percek alatt megsemmisülő léghajó látható. A másodikat a karácsonyi vásárra időzítették. A borító megismétli a katasztrófatematikát: Nobile tábornok tragikus északi-sarki expedíciójának korabeli fényképét használták, erre montázsolták a zenekar tagjait. A lemezen nem érződik, hogy turné közben – parkban, szállodai szobában, fészerben, stúdióban – vették fel. Olyan csoda, mintha pár hónap késéssel egy ikerpár másik tagja született volna meg. Nincs túlhordva, akkor bújt elő, amikor a világnak erre volt szüksége. A harmadik, még mindig cím nélküli album megmutatta, mi járt akkor a fejükben – a pop és a kacatkultúra. Az öt évvel későbbi gigászi dupla album, a Physical Graffiti tasakjának kis ablakaiban az aktuális hősök tűnnek fel: II. Erzsébet, Superman és King Kong, Liz Taylor, ember a Holdon, mindaz, ami elsőként látható, ha valaki benéz egy közönséges ház közönséges nappalijába vagy a gyerekszobába. A zene talán túlfogalmazott, mégis olyan átkarolhatatlan törzsű, hatalmas lombozatú fához hasonló, amit századokkal korábban egy titokzatos férfi ültetett.

A felülmúlhatatlan mesterműként jegyzett IV. jelenés az egyre jobban táplált titokzatosságot erősítette fel. Page régóta keresett bizonyosságot arra, hogy a Zep tagjai mitológiai hősök, istenek inkarnációi. Négyen vannak, a negyedik lemeznél tartanak, négy örök érvényű szimbólum kell. Azóta sem derült ki, mit jelent a Page-et jelképező ZoSo szókép. Jonesé lett a szirmokat harmonikusan körbeölelő motívum, Bonhamet három egymásba fonódó kör szimbolizálja, Plantet egy toll jelképezi, amit minden bizonnyal valamelyik isten hullajtott el a szárnyaiból. Az album minden felvétele a legtisztább gyémánt, ami nem a föld mélyéből került elő.

„A Led Zeppelin a legnagyobb esemény Atlantában az Elfújta a szél óta” – mondta egykor a város polgármestere. Richard Cole turnémenedzser szerint olyanok voltak, mint a sisak nélkül motorozó tinédzserek: merészek, magabiztosak, akiket senki sem taszíthat le a trónról. Nincs még egy olyan nemzetség a világon, amelynek két egyenrangú, szertartásosan előadott himnusza van: a Stairway To Heaven és a Kashmir.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Meghalt egy brit férfi, akit macska harapott meg Marokkóban

Meghalt egy brit férfi, akit macska harapott meg Marokkóban

Több mint 30 százalékos szakápolóhiány van az egészségügyben

Több mint 30 százalékos szakápolóhiány van az egészségügyben

Rekordösszeget fizetett egy ínyenc ezért a szarvasgombáért

Rekordösszeget fizetett egy ínyenc ezért a szarvasgombáért

Nyomoz az ügyészség Demeter Márta ügyében

Nyomoz az ügyészség Demeter Márta ügyében

Népszerű táplálékkiegészítőkről derült ki, hogy nem is olyan hasznosak

Népszerű táplálékkiegészítőkről derült ki, hogy nem is olyan hasznosak

Tudja, mi az a nappuccino? A tökéletes délutáni szunyókálás titka

Tudja, mi az a nappuccino? A tökéletes délutáni szunyókálás titka