Döcögősen indult 25 éve a kormányzati háttérhatalom manővereinek, a paranormális jelenségeknek és a földönkívüliek beavatkozásainak ködében nyomozó Mulder és Scully ügynökök eseteit követő amerikai tévésorozat, amely a popkultúra mérföldkövévé vált.
Az akkor még mérvadónak számító amerikai műsorújság, a TV Guide 1993 őszén tízből csupán négy csillagot adott a frissen bemutatott X-akták (The X-Files) című sorozatnak, s azt jósolta, hamar megbukik és lekerül a képernyőről. A The New Yorker értelmiségi hetilap viszont nemhogy „leereszkedett” a tudományos-fantasztikus és horrorelemeket tartalmazó tévésorozathoz, hanem egyenesen azt jósolta, hogy idővel az 1990-es évtized egyik meghatározó popkulturális jelenségévé növi ki magát. A 25. évfordulón úgy tűnik, hogy az utóbbi lap kritikusának volt igaza, és az X-akták sokak szerint élvezhetőbb maradt, s a mai nézőnek több izgalmat tartogat, mint a népszerűségben és bevételben egykor kortársa és riválisa, a leginkább George Clooney sztárrá válásáról emlékezetes Vészhelyzet (E.R.).
Az X-akták megjelenésekor a sikeres tévésorozatok vagy habkönnyű szórakozást ígértek, dinasztiák sorsát követték, vagy pedig orvosok, jogászok, rendőrök és nyomozók népesítették be őket. A két főszereplő, Fox Mulder és Dana Scully is FBI-ügynökök, de olyan esetekkel foglalkoznak, amelyek mögött kormányzati összeesküvések, paranormális jelenségek, földönkívüliek megjelenései bújnak meg, és ezért titkokat rejtenek. Az indító részben a tudományos észszerűséget képviselő, szkeptikus Scully azt a feladatot kapja, hogy zabolázza meg a távoli irodába száműzött, ufóhívő Muldert, aki azóta kutatja az ép ésszel meg nem magyarázható rejtélyeket, amióta a négy évvel fiatalabb húgát, a 8 éves Samanthát a házuknál a szeme láttára elrabolták a földönkívüliek. Persze aztán inkább együtt nyomoznak.
Mulder szerepére a filmszínészi ambíciókat dédelgető, a Princeton és a Yale Egyetemen végzett David Duchovnyt választották, aki már belekóstolt a tévézésbe a Vörös cipellők (Red Shoe Diaries) erotikus sorozat narrátoraként. A Fox tévécsatorna Scullynak dögös, hosszú combú szőke nőt szeretett volna, de az X-akták ötletgazdája, Chris Carter ragaszkodott ahhoz, hogy a másik FBI-ügynök bőrébe az addig színházi szerepeiről ismert, alacsony és vörös Gillian Anderson bújjon bele. A Fox nem kis kockázatot vállalt, hiszen Carter sem volt tapasztalt tévés, csaknem másfél évtizedig, a szenvedélyét követve, egy szörfös újságot szerkesztett, s éppen csak belekezdett a televíziós forgatókönyvírásba, amikor megszületett a fejében az X-akták ötlete (a cím az FBI által titkolni akart rejtélyek dossziéira utal).
Az alapkoncepciót Carter úgy képzelte el, hogy abban ötvözi a Watergate-botrányról készült Az elnök emberei, illetve A keselyű három napja című mozifilmben az amerikai kormánnyal szemben bemutatott paranoiát az Alkonyzóna (Twilight Zone), valamint a Kolchak: The Night Stalker tévésorozatokat jellemző hideglelős misztikummal. Kultúrtörténészek szerint az utóbbi beépült az amerikai néplélekbe, köszönhetően annak, hogy az USA viszonylag fiatal, s ezért rövid történelmű ország, amelynek telepeseit befolyásolták az őslakos indiánok hiedelmei az erdők mélyén, kövekben és folyókban megbúvó szellemekről, gonosz lényekről. Ez az irodalomban is jól követhető Edgar Allan Poe vagy Howard Phillips Lovecraft munkáiban. Az X-aktákat persze az ufókhoz kapcsolódó modern összeesküvés-elméletek is segítették – mint például az új-mexikói Roswell városánál lezuhant s a kormány által eltitkolt Földön kívüli űrjármű legendája. Végül pedig a hidegháború végével a beszivárgó kommunista ügynökök és az USA megsemmisítésére törekvő Szovjetunió helyett új ellenség kellett, amit éppúgy meg lehetett találni Oregon vagy New Jersey erdeiben, mint washingtoni kormányzati folyosókon.
Az X-akták nehézkesen indult, a nézettség a harmadik szezonban pörgött fel, amikor meghatározó szerepet játszott, hogy az akkor a világ számára megnyíló interneten, először üzenőfalakon, majd rajongói oldalakon vitatták az egyes epizódokban elmesélt történeteket. Talán a legnagyobb szenvedéllyel azt találgatták, hogy a hívek által szinte egymásnak teremtett Mulder és Scully mikor jön végre össze, de az első csók elcsattanására a 143. epizódig kellett várni. Igaz, utána gyerekük is született – akinek, a sorozat misztikumának hála, természetesen különleges tulajdonságai voltak.
A sorozat nemcsak agyonidézett mondatokat adott a tévés örökkévalóságnak, mint a szlogen – „Az igazság odaát van” (The Truth is out There) –, vagy a Carter által az autogramjainál is sűrűn használt „Ne bízz senkiben!” (Trust No One). Olyan, David Lynchet idéző elnevezésű rejtélyes személyiségeket is, mint A Cigarettázó Férfi vagy Az Ápolt Körmű Férfi, akik a titkokon őrködni igyekvő, Szindikátusként ismert árnyékkormány tagjai. Mint Anderson többször elmondta, az ő sorozatbeli egyéniségének a valóságra is volt hatása: Scully példájára hivatkozva sok lány jelentkezett természettudományos szakra, és számos nő FBI-ügynöknek.
A csúcspontján epizódonként 27 millió amerikait a tévé elé ültető X-akták lendülete először akkor tört meg, amikor az ötödik szezon után a forgatást a nyomasztó helyszínként a sorozat egyik fontos „szereplőjévé” vált, esős és borús kanadai Vancouverből, illetve Brit Columbiából a napfényes Los Angelesbe tették át. Ezt a rajongók még jobban elviselték, mint azt, amikor a producerekkel pénzügyi vitába keveredett Duchovny a hetedik széria után kiszállt, és már csak szórványosan tűnt fel. A helyére érkezett Robert Patrick – akit korábban a Terminátor 2. – Az ítélet napja című film folyékony fémből lévő T-1000-es gyilkológépeként láthattak a vásznon – nem képviselte ugyanazt a vonzerőt s a Duchovnyra jellemző fanyar humort.
A fáradóban lévő sorozatra a készítők szerint az utolsó csapást a New York és Washington ellen 2001. szeptember 11-én végrehajtott terrortámadás mérte. Ami az amerikaiak szeme elé új külső ellenséget idézett fel, és a kormány manipulatív összeesküvések szervezőjéből hirtelen védőpajzzsá vált. Az X-akták 2002-ben, kilenc szezon és 202 rész után elbúcsúzott, de két mozifilm is kiegészítette a történetet: 1998-ban az X-akták – Szállj harcba a jövő ellen, 2018-ban pedig az X-akták – Hinni akarok. Mindkettő Mulder és Scully főszereplésével készült.
A Fox és Carter 2016-ban élesztette fel az X-aktákat, az időközben a Kaliforgia tévésorozatban szerepelt Duchovnyval, valamint a mozifilmekben megfordult Andersonnal. A környezet ugyanis újra megváltozott. Bár a terrorfenyegetés nem tűnt el, Edward Snowden és a WikiLeaks leleplezéseire reagálva újra lehetett építeni a mindent megfigyelő kormányhoz fűződő paranoiára, a drónokhoz kapcsolódó félelmek pedig kiválóan léphettek a titokzatos fekete helikoptereket övezők helyére. A tizedik széria hat, az idei év elején bemutatott tizenegyedik pedig tíz epizódot számlált, s bár hivatalosan még nem mondták ki, hogy nincs folytatás, a két főszereplő már nemigen akar FBI-ügynökként több paranormális kalandot.
A cikk eredetileg a HVG 2018/41. számában jelent meg.
David Zucker, a Naked Gun rendezője biztosan nem nézi meg a Liam Neesonnal készült negyedik részt, mert az szerinte ötlettelen másolat lesz csupán. A ZAZ-trió egyharmadával Leslie Nielsen fingógépéről, a pilótás pedofilpoénokról, a Top Secret bukásáról és O.J. Simpsonról is beszélgettünk. És persze a Csupasz pisztoly 4-ről, amiből kihagyták.
Nem világos, hogy a leginkább szablyacsörgetésnek tekinthető kereskedelmi háború átmegy egy langymeleg állapotba, vagy augusztus elsején totális káosz lesz a vége.
Vajon eljön az idő, amikor a boltok nekünk fizetnek majd azért, hogy náluk vásároljunk? Nem tudni, de tény, történelem során volt néhány furcsa példa arra, mi miért került kevesebbe és ennek mi lett a következménye. Elek Péter hozott is párat a Duma Aktuál közönségének.
