Többek között azt írják, hogy érdemes kicsit a szülőknek hátralépni, engedni a gyereknek, hogy a maguk módján birkózzanak meg a helyzettel. Persze így is biztosítani kell őket arról, hogy figyelünk rájuk, és hogy bárhogy is sikerül a felvételi, szeretni fogjuk, és elfogadni őt úgy, ahogy van.

A szakértők azt tanácsolják, hogy az utolsó pillanatokban már nem érdemes tanulni, az már nem hatékony, sokkal jobb, ha pihen, kikapcsolódik a gyerek – és a szülő is.

Fontos, hogy elmondjuk a gyereknek, hogy a jövője, az élete, a boldogulása nem azon a két órán múlik, amíg holnap megírja a teszteket.

 

A felvételi rendszerrel kapcsolatban egyébként sokan évek óta hangoztatják az ellenérzéseiket. Gyurkó Szilvia gyermekjogász szerint például az súlyosan szembemegy a tizenéves gyerekek alapvető szükségleteivel és érdekeivel. Úgy véli, a felvételit egy 12-14 éves gyerek nem tudja IQ-ból megírni, tehát nyilván valami nagyon mást mér a felvételi kérdéssora: „mondjuk, például azt, hogy adott gyerek szülei ki tudták-e fizetni az előkészítőt. Vagy azt, hogy az adott kiskorút mennyire gyűri maga alá a vizsgadrukk, illetve a kamaszkor (aminek nyilvánvalóan nem a koncentrált figyelem és az összeszedettség a legdominánsabb jellemzője)”.

Gyurkó szerint az iskolai felvételik rendszere súlyosan diszkriminál, és nem mér egyenlő mércével. Azok a szülők, akik nem tudnak különórát, korrepetálást, mentorálást, előkészítőt biztosítani a gyereküknek, vagy akik nem tudják a kapcsolati hálójukat megmozgatni annak érdekében, hogy egy kicsit „lejtsen a pálya”, komoly hátrányba kerülnek.