Székely Csaba a Tizparancsolatból kiinduló, 10 című, a Radnóti Színházban bemutatott darabjával kapcsolatban adott interjút a
Pótszékfoglalónak, amit a
szinhaz.hu szemlézett.
„Emberekről, az emberi sorsokról szerettem volna beszélni, és arról, hogyan áll a mai ember Istennel és a vallással. Ettől aztán elkanyarodtam oda, hogy mit jelent ma a Tízparancsolat, hogyan szegjük meg annak a parancsolatait manapság. Rá kényszerülünk-e, hogy megszegjük valamelyik parancsolatot? Avagy mennyire tehetünk arról, hogy megszegjük ezeket a rendeléseket?” – mondja a darabról, amelyet Sebestyén Aba állított színpadra.
„Több szintje van a normáknak. A katolikus egyházban a ne paráználkodj parancsolatát már a szemünkkel, akár gondolati úton is megszeghetjük, míg a református egyházban cselekedetek által lehet véteni egy parancsolat ellen. Ebben a többlépcsős gondolkodásban persze benne rejlik az is, hogy mikor is kezdődik egy törvény áthágása? Mikor kezdődik egy gyilkosság? Amikor először gondolsz rá? Amikor eltervezed? Vagy akkor, amikor a másik mellé lépsz, hogy elkövessed?” – kérdezi a szerző az interjúban.
Székely Csaba a megváltozott befogadói figyelemről is beszél az interjúban: „Nagyregényeket, hosszú elemzéseket ma már nem nagyon olvasunk, vagy csak átfutunk rajtuk. Csodálkozom, hogy az egypercesek nem jöttek ma újra divatba, holott az lenne a mai kor igazi műfaja. (…) Valószínűleg nemcsak a fogyasztási szokásaink változtak meg a terjedelemmel kapcsolatban, hanem a képességeink is a szövegekre való ráhangolódásra – a gondolkodni tudásunk is zsugorodott”.
