hvg.hu: Pajor Tamás Prédikátorként tért vissza – szólt a közlemény a nemrég megjelent új klipjéhez. Honnan kellett visszatérni? Eddig is állandóan jelen volt.

Pajor Tamás: Hogy az újságírók milyen nyelvi eszközökkel élnek az olvasótáboraik növelésére, azt tőlük kell megkérdezni. Én valóban nem tűntem el. Azt a fajta nyelvi közeget reprodukálom most is, amit az elmúlt 10-20 évben kidolgoztam. Jelen kezdeményezésem újszerűsége abban áll, hogy az üzenetemet körülölelő zenei foglalat némiképp populárisabb, persze minőségi engedmény nélkül, valamint az elnevezés, az arculat kontúrosabb, megragadhatóbb.

hvg.hu: A Prédikátor egy új projekt. Az Ámen nevű zenekarnak ezzel vége?

P.T.: Joós Istvánnal, a Magneoton kiadó vezetőjével beszélgettünk a nyáron, arról, hogy miként tudnánk szélesebb közönséghez eljuttatni azt, amit képviselek. Amikor megkérdezte, egyébként mi a foglalkozásom, elmondtam neki, hogy prédikátor vagyok. Következő találkozásunk alkalmával azt javasolta, legyen ez az új projekt neve. Ez nekem semmi kompromisszumot nem jelent, hiszen tényleg ezt csinálom, az Áment is ezért csináltam. És csinálom is tovább.

hvg.hu: Prédikátor szerepet nem csak a – Rocktérítő című filmben is dokumentált – megtérése óta vállalt fel. A Neuroticban is volt egy ilyen attitűdje, csak akkor még arról prédikált például, hogy „Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy”, meg hogy a „Rock and roll az nem egy tánc”.

P. T.: Igen, tény, hogy volt abban is egy ilyen típusú beállás. Szinte eszmélésem óta éreztem, hogy egy üzenetet kell átadnom az embereknek. Ez egy jó adottság, de egyben nagyon veszélyes is. Ha ugyanis a tartalom romboló, akkor óriási kárt tud okozni. Sokszor elmondtam, hogy megtérésem előtt rengeteg káros dolgot közvetítettem. Természetesen ismerem az ilyenkor felmerülő ellenvetések sokaságát, hogy a Neurotic milyen sokat jelentett az embereknek, meg hogy rendszerellenes volt, vagány volt, meg hogy már akkor is beszéltem Jézusról, satöbbi. Igen, az Istentől való elhívás már akkor is megvolt, és ennek lehettek is jelei, de akkor még nem tudtam engedelmeskedni ennek. Sőt a tehetség is megnyilvánulhatott, de ez nem jelenti azt, hogy ennek ettől a spirituális és morális tartalma pozitív lett volna.

hvg.hu: Néhány éve összeállítottuk a hvg.hu-n minden idők legfontosabb magyar albumainak listáját, amelyen a Neurotic igen előkelő helyen szerepelt. Bántja, hogy ma is ilyen fontosak ezek a dalok az embereknek? És nem mondjuk, valamelyik Ámen-lemez került be egy ilyen körbe?

P. T.: Picit bánt, de simán elviselem. Ma is találkozom olyan véleményekkel, hogy az volt az igazán ihletett, inspirált, eredeti zene, szöveg, amelynek az autenticitását az Ámennel és az egyéb projektjeimmel azóta nem értem el. Ezzel vitába szállnék. Sok ellenpéldát tudok mondani az elmúlt több mint 30 évből, ahol az ihletettség erőteljes, a nyelvi kifejezőerő jelentős, és szerintem nyomot hagyott, sőt valószínű, még inkább nyomot fog hagyni, csak ehhez idő kell. Valamint vannak bizonyos történelmi szituációk, amilyeneket nem lehet reprodukálni. Az 80-as évek ilyen volt.

Egy halódó diktatúra végnapjaiban szájhősködtünk Budapesten, és játszottuk a fejünket ezerrel.

Volt egy sor tehetséges ember is ezekben a körökben, talán én is egyike voltam ezeknek. Lételemem volt a botrányokozás, lehet, hogy pont a küldetéstudatomnak köszönhetően is. Egyébként ebbéli tevékenységemet most sem hagytam abba. Mert szerintem az evangélium a világ legnagyobb botránya.

hvg.hu: Ezt hogy érti?

P. T.: Ha ez nem így lett volna, akkor Jézus Krisztus nem marad egyes-egyedül a golgotai kereszten, az egész világ ellenében. Ha valaki olyan hitelesen tudná elmondani Isten üzenetét, és képviselni azt az életével is, ahogy azt ő tette, akkor valószínűleg ma is hasonló sorsra jutna, mint ő. Itt jegyzem meg, hogy jelen világunkban évente több ezer embert ölnek meg Jézus Krisztusba vetett hitük miatt. Mivel én is az ő tanítványa vagyok, a botrány mint életforma ma sem áll távol tőlem. Csak most nem öncélúan, egoista módon képviselem, hanem Jézus ügyének a szolgálatában.

hvg.hu: A Neurotic életművében egy olyan dal sincs, amit a mai Pajor Tamás nem tagadna meg? Amit esetleg ma is műsorra tűzne?

P. T.: Az életemnek ezt a részét én abszolút lezártam. A szemétdombon nem turkálok. A megtéréssel az ember meghal a régi élete számára, és új élete kezdődik.

hvg.hu: A Patrióta című új dalban és klipben feltűnik egy sor olyan ember, aki egyébként műfajban, korban, nemben, származásban, ideológiában egészen különböznek egymástól. Már-már bizarr módon különbözőek.

P. T.: Különbséget kell tenni a szeretetalapú együttélés és az egyetértés között. E kettő nem ugyanaz. Az egység és az egyetértés egy plurális társadalomban nem kötelező, hála Istennek. Így mindenki meggyőzheti a másikat. Ha ezt a folyamatot gátolja, hogy a felek nem állnak szóba egymással, és nem tisztelik a másik emberi méltóságát, ahogy ezt ma egyre inkább látjuk, az borzalmasan káros. Ezt meg kell állítani. Ez a dal arról szól, hogy legyen meg a szeretetnek ez az alaptónusa akkor is, ha részben vagy egészben nem értünk egyet egy csomó mindenben a másikkal. Ugyanakkor a szeretet lényegéhez tartozik az őszinteség is, ami abban áll, hogy amit a lelkiismeretemben igaznak érzek, akkor is elmondom a másiknak, ha ő megsértődik.

Csak nem szabad úgy megsértődni, hogy elkezdjünk gyűlölni.

Máté Péter

hvg.hu: 2019 Magyarországán éppen ezt látjuk.

P. T.: Ezért született ez a dal.

hvg.hu: A klipben ez a sokféle ember egy kabrióban járja az országot. Van, aki nem kapna helyet ebben az autóban?

P. T.: Csak az nem kapna helyet, aki a gyűlöletben annyira elkötelezte magát, hogy önmagát írja ki ebből a párbeszédből.

hvg.hu: Az egyik szereplő, Fankadeli korábban a gyűlölködő megnyilvánulásairól volt ismert. Például nem sokkal azelőtt, hogy ön a No Vona, no cry című Jobbik-ellenes dalt bemutatta, Fankadeli épp az akkor még erősen szélsőséges Jobbiknak kampányolt.

P. T.: Valóban voltak vállalhatatlan kijelentései, mint ahogy ez más módon talán valamennyiünkkel előfordult, de nekem például elmondta, hogy a kurucinfós kör kiközösítette, amikor felszólította őket, hogy hagyják abba a cigányozást és zsidózást. Van több dala, amelyben utalást is tesz, arra, hogy ezzel miért nem ért egyet. Én benne ma egy őszinte, jóra törekvő ember karakterét látom. De még az antiszemitizmus vonatkozásában is különbséget teszek azok között, akik ezt egy vallási fanatizmussal teszik, és azok között, akik belekerültek egy olyan közegbe, amely rossz irányba befolyásolta őket, de érvekkel meggyőzhetőek.

hvg.hu: Fankadeli mellett feltűnik Geszti Péter, Deniz, Oláh Gergő, Szikora Róbert, Fatima, Wolfie, Varga Miklós, Gesztesi Károly és mások. Hogy alakult ki ez a szokatlan névsor?

P. T.: Úgy, hogy egyesével felkértem őket. Varga Miklós volt ez egyetlen, akit nem ismertem személyesen, őt egy barátom révén értem el. Rögtön igent mondott, és nagyon örültem neki is, mert jót tesz, hogy van egy igazi rock hang is a dalban. Megtisztelő, hogy elvállalta. A többieket ismertem, felkértem őket, jöttek. Nagyjából mindenki egyből igent mondott. Volt, aki nem ért rá, azért maradt ki.

hvg.hu: Geszti Péter is érdekes figura a sorban. Olyan szempontból mindenképp, hogy az ő dalaira biztosan hatott az ön szövegelése.

P. T.: Ezzel nincs semmi probléma. Az lett volna a baj, ha ezt nem tehetségesen teszi, de úgy tette. És ő egészen mást csinált, mint én, akár a megtérésem előtt, akár az után. Én sosem a mainstream popzenét képviseltem, ő viszont igen, mert az ő személyisége erre alkalmas volt. Ráadásul neki ez csak az egyik mestersége, emellett van egy csomó országjobbító projektje is. Jó a kapcsolatunk már régen.

Máté Péter

P. T.: Káros dolog megmondani másról, hogy ő mennyire szereti a hazáját. Azonban különbséget kell tenni nacionalizmus és patriotizmus között. Az egyik legfontosabb különbség, hogy a nacionalizmus feltételezi a kirekesztést, a patriotizmus ezt nem engedi meg, viszont meg akarja őrizni egy nemzet karakterét, és ha ezt fenyegeti valami, akkor azt elutasítja.

Egyébként pedig a mindenkori hatalom, a természetéből adódóan megoszt, hiszen a hatalmi ambícióit ez segíti. Ezeket a hatalmi ambíciókat egy demokráciában lehet korlátozni. És ha erre képesek vagyunk, akkor megmarad a magánszféra, ahová ez a megosztó erő nem tud behatolni. Ez rajtunk is múlik.

hvg.hu: És hol áll e téren ma Magyarország ön szerint?

P. T.: Vannak gondok, ez nem kérdés. De akik ezeket a gondokat hangsúlyozzák, azok megfeledkeznek arról, hogy a nyugati országok is hatalmas változáson mentek át, a demokrácia stabilitása ott is megkérdőjelezhető, csak más természetrajzzal. A világ gazdaságának a döntő része néhány befektetői alap birtokában van, és az nemigen hihető, hogy ezek láthatatlan tulajdonosai ne akarnának befolyást szerezni a döntéshozatali folyamatokra. Nem látok ma a világban olyan mintát, amelyet színtiszta demokráciának lehetne nevezni. Például azt is látjuk nagyon sok helyen, hogy új eszmefoszlányok nevében sokadlagosan kreált szabadságjogok írnak felül klasszikus szabadságjogokat. Egy új típusú diktatúra lopakodik, amely jóval nehezebben tetten érhető, mert ilyen még nem volt.

hvg.hu: Ezek, mondjuk úgy, nehezen bizonyítható dolgok, térjünk inkább vissza Magyarországra. Időnként ugyanis megnyilvánul konkrét közéleti kérdésekben is. Például, megvédte Kásler Miklós minisztert, amikor azért támadták, mert kijelentette, hogy a Tízparancsolat betartásával a halálos betegségek többsége elkerülhető lenne. Egy olyan országban, ahol az egészségügy az összeomlás szélén áll, ön szerint ez nem sovány vigasz?

P. T.: Szerintem ebben az állításában igaza volt a miniszternek. A Biblia azt mondja, hogy amikor Isten kihozta Egyiptomból a zsidóságot, nem volt köztük beteg. Ez önmaga is csoda. És én egyetértek azzal, hogy a Tízparancsolatban leírtak szerinti létre való törekvés egyetemes feladata az emberiségnek. Az pedig önmagában is pozitív, ha valaki visszahozza a közbeszédbe a Bibliáról való gondolkodást.

hvg.hu: Akkor manapság sok pozitívumot láthat, mert kereszténydemokrata kormányunk van, sokat hivatkoznak a Bibliára. Az már más kérdés, mennyire hitelesen.

P. T.: Annak, hogy erről beszélnek, örülök. Az azonban, hogy ki milyen indítékból hivatkozik a Bibliára, nyilván már más megítélés alá esik. A hatalmi motiváció e vonatkozásban történelmileg is bizonyítottan nagyon káros. Persze a szívek vizsgálója Isten. Az őszinteség lehetőségét azért hagyjuk meg mindenkinek, de Pál apostol azt mondta, hogy „akár színből, akár szívből Krisztus prédikáltatik, én ennek örülök”. Én igyekszem szívből tenni.

hvg.hu: És mit szól azokhoz, akik mondjuk politikai érdekből lettek hirtelen kurzuskeresztények?

P. T.: Ez visszataszító és káros dolog, ami Nagy Konstantin óta jellemzi Európát, viszont mára a polgári átalakulások masszív rétegei ezt nagyban fellazították. Olyannyira, hogy most már sok helyen inkább a semlegesség álarcában megjelenő harcos ateizmus akarja maga alá gyűrni az államot. Nyilván ez a megállapítás elsősorban a Nyugatot jellemzi.

hvg.hu: Ha végignézzük az utóbbi két évtizedet, elég zavaros kép rajzolódik ki a Hit Gyülekezete és a politika kapcsolatáról. Először az SZDSZ-hez kötötték, ma már – a gyülekezetet korábban erősen ellenségnek lefestő – Fidesszel látszik baráti kapcsolatot ápolni. Milyen a viszony ma a kormány és a Hit Gyülekezete között?

P. T.: Normális. A jelenlegi kormányzat nem folytatta a 90-es évek jobboldalának gyülekezetet támadó gyakorlatát, hanem olyan kommunikációt kezdeményezett, amely a gyülekezet valós társadalmi súlyából következik. Ebben partnernek kell lenni.

Máté Péter

hvg.hu: És cserébe mit kért a kormány? Álljon be a migráns-kampányba, sorosozásba?

P. T.: Lehet, hogy önnek hihetetlenül hangzik, de a valóság az, hogy az égvilágon semmit. Annak, hogy a gyülekezet, vagy annak a vezetője véleményt nyilvánít közéleti-politikai kérdésekben, semmi köze a kormánnyal való normalizálódott kapcsolathoz. Németh Sándor ezt megtette volna e nélkül is, mint ahogy erre korábban is számos példa volt. Határozottan cáfolom, az ilyen típusú megvesztegetést sugalló vádakat. Németh Sándor rendkívül hiteles személyiség, nemzetközi összevetésben is nagy súlyú, kiemelkedő képviselője Isten ügyének. És aki az evangéliumot képviseli, nem akarhatja például, hogy létrejöjjön egy muszlim többségű Európa, de azt sem, hogy az új moralitásnak nevezett inkoherens és Biblia-ellenes nézetrendszer alapján jogi szintre emeljék a nemek, a családok vagy a nemzetek határainak lebontását.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: