hvg.hu: Cziffra György vagy Balázs János neve volt a hívószó a mostani koncerthez?

José Cura: Jánost a Cziffra Fesztivál kapcsán ismertem meg. Csodálatos kezdeményezésnek tartom, hogy fesztivált hozott létre Cziffra művészi örökségének a szellemiségében. Cziffra a páratlan virtuozitásán túl példaértékű személyiség is volt, aki megmutatta, hogy lélekkel, hittel, erővel le lehet küzdeni a nehézségeket. Fájdalmakkal, sorscsapásokkal teli élet jutott osztályrészéül, mégis képes volt felülemelkedni a saját szenvedésein. Cziffra György emberileg is nagy példaképem. 

hvg.hu: 2004-ben az ön áriaestjével kezdődött a VeszprémFest története. Hogyan fogadta a hírt, hogy Veszprém elnyerte a 2023 Európa Kulturális Fővárosa címet?

J. C.: A város díszpolgáraként is érintve vagyok a dologban. Annak idején Kocsis Zoltánnal együtt „kereszteltük meg” a VeszprémFestet. Természetesen örülök, hogy Veszprém kulturális fővárosként a figyelem középpontjába kerülhet. Csak aztán nehogy az történjen, hogy az évad időtartamára felébred a város az álmából, és a kirakatrendezvényekkel letudják a kulturális fejlesztéseket, tevékenységeket. De talán ez a veszély elkerüli a várost, hiszen a VeszprémFesttel folyamatosan bizonyítja, hogy helye van Európa kulturális térképén.

Stiller Ákos

hvg.hu: Ahhoz képest, hogy harminc éve megírta első oratorikus művét, az Ecce homót, csak tavaly mutatták be világpremierben a Prágai Szimfonikusokkal. Miért várt ilyen sokat a zeneszerzői debütálásával? 

J. C.: Az elmúlt húsz évben szinte kizárólag az énekesi pályámra összpontosítottam. Évi több mint száz fellépés, koncert, operaelőadás kiszívta az energiámat. Jócskán el lehet fáradni a folyamatos színpadi jelenlétben. Most, hogy már sokkal kevesebbet énekelek, végre visszatérhettem a kezdeti elhatározásomhoz, a tanult hivatásomhoz, amiért valójában hivatásos zenész lettem. Ez pedig nem más, mint a komponálás és a dirigálás, elvégre a diplomámat is karmester, kórusvezető, zeneszerző szakon szereztem. 

hvg.hu: Az a hajdani rosariói srác, aki Beatles dalokat énekelt és kalapozott, még pénzkeresetnek szánta az éneklést?

J. C.: Pontosan. Eleinte úgy viszonyultam hozzá, mint egy megszokásból folytatott házassághoz. Aztán szép lassan rákaptam az ízére, és belebolondultam, mint egy friss szerelembe. 

hvg.hu: Manapság gyakran rendez, díszleteket, jelmezeket tervez amellett, hogy karmester, showman, fotós és még ki tudja, mi mindennel foglalkozik. Egyesek szemében reneszánsz ember, mások szerint az a típus, aki nehezen adja át a gyeplőt másnak. Mi ebből az igazság?

J. C.: Van, aki egy dologban is képes elveszni, más meg a sokféleségben is remekül feltalálja magát. Bizonyára alkat kérdése. Amit én csinálok, az valójában egyazon tevékenységnek a különböző elágazása vagy vetülete.

Alapvetően alkotó embernek tartom magam, akit a fantáziája mozgat. Titkon arra a napra várok, amikor ugyanolyan egyenrangúnak ismernek el rendezőként, karmesterként, mint énekesként.  

Stiller Ákos

hvg.hu: Egykori tanára, Carlos Castro argentin énekes mondta önről, hogy hatalmas tehetség, vadállati természettel. A korral megszelídült?

J. C.:  Inkább mondjuk úgy, hogy megtanultam, mikor érdemes kiereszteni a karmaimat, szabadjára engedni az indulataimat, és mikor jobb visszafogni magam, együttműködésre törekedni.  

hvg.hu: Mennyire képes higgadtan vagy éppen indulatosan viszonyulni a migráció kérdéséhez, az európai országok menekültpolitikájához?

J. C.: A bevándorló, kivándorló múltat egyaránt ismerem. A nagyszüleim még a háború előtt mentek ki Olaszországból és Spanyolországból Argentínába. Én magam a kilencvenes évek elején fordított migrációba kezdtem, amikor Európába jöttem szerencsét próbálni. A menekültválság olyan kérdés, ami felett senki nem hunyhat szemet. Elsősorban azt kellene tudatosítani, hogy az emberek nem önszántukból hagyják el a szülőföldjüket. Tiszteletben kell tartani azoknak a méltóságát, akiket megkülönböztetés, üldözés, szenvedés ért a származásuk, a vallásuk vagy bármi egyéb ok miatt. A menekülteket is ugyanolyan jogok és kötelességek kell, hogy megillessék, mint az európai állampolgárokat. Elsősorban jó szándék, társadalmi akarat, szervezés, a jogi keretek megteremtésének a kérdése, hogy a beilleszkedésüket megoldják.

Stiller Ákos

hvg.hu: Több operarendezésében is visszatérő motívum a menekülés, a másságból fakadó társadalmi kivetettség a Buenos Aires-i Teatro Colónban színre vitt Paraszbecsülettől a Bonnban és Monte-Carlóban is megrendezett Peter Grimes című Britten operáig.

J. C.: Minden valamire való mű valós emberi élethelyzetekkel, egyéni vagy kollektív drámákkal foglalkozik. Ezért is megkerülhetetlen a reflektálás a mai korra. A megvádolt Peter Grimes például a saját közössége kirekesztésének, a gyűlöletkeltésnek az áldozata.

hvg.hu: Hol tart éppen a készülő operájával?

J. C.: Nemrég fejeztem be a Montezuma és a vörös hajú szerzetes című vígoperámat, ami vicces utalás Vivaldi zenéjére. A librettót is én írtam hozzá. Jelenleg minden energiámat egy olyan operaház megtalálására fordítom, amelyik felvállalja a világpremiert.  

hvg.hu: Mi teszi optimistává ebben a zavaros világban?

J. C.: Erre egyik kedvenc példámmal felelnénk. Ha egy virágüzlet pompásan illatozó virágai közé elhelyezel egy darab ürüléket, aki csak betér, elképedve állapítja meg,  micsoda szag van itt! Az én optimizmusom abból a hitből fakad, hogy több a virág, mint az ürülék.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: