HVG: Rendez, de nincs rendezői diplomája. Nem hiányzik?
Fehér Balázs Benő: Az élet hozta így. Amikor először jelentkezhettem volna rendezőosztályba, még nem volt ilyen ambícióm Zsótér Sándor és Zsámbéki Gábor másodéves színésznövendékeként. Öt évvel később a felvételi idején a Katonában dolgoztam az Emília Galottin. Jó lenne visszatérni a tantermekbe, jeleneteken kísérletezni hajnalig, de öt év sok lenne, és a szakmából is kiesnék. Azt gondoltam, a nehezebb utat választom, és a munka mellett tanulok.
HVG: Névjegyét Csehov Sirályával 2015-ben tette le. Tipikus „így jöttem” darab. Zsótér Sándor és Ascher Tamás röviddel utána elkészítette a saját verzióját. Párbeszédbe léptek az előadások?
Fazekas István
F. B. B.: Az egyetem zárt világa után ez volt az első munkám. Újszerűen akartam hozzányúlni, de nem jutottam elég mélyre. Csehov együttérzően szereti a figuráit. Én meg olyan Sirályt rendeztem, amelyben nem vettem őket komolyan, cinikus voltam velük, ebben tévedtem. Egyszerűsítettem a szereplőket, véleményeztem őket, ahelyett hogy bonyolult, szánandó, szerethető embereket ábrázoltam volna.
HVG: Mit gondol arról, hogy kifejezésformáját többször hasonlították Zsótér Sándoréhoz?
F. B. B.: Osztályfőnökeim a mestereim. Felhívom őket, eljárnak az előadásaimra, érdekel a véleményük. Zsótér Sándor rendezése szembemegy a sablonos szerepelemzéssel, stilisztikával, esztétikával, színészvezetéssel, a látszat ellenére mélyen érzelmesek az előadásai, és képes a megújulásra. Zsótér-tanítványként én is rengeteget foglalkozom a nyelvvel, azzal, hogy a színész értse, mit mond ki a színpadon, és azt is, hogy miért mondja. Én sem szeretem az álszenvedélyt, sokszor látom, hogy a színészek úgy tesznek, mintha misztikus érzelmi állapotba kerülnének, de nem értik a szöveget, és a testüket sem uralják. Minden mondatnak, hangsúlynak és gesztusnak jelentősége van. Azt az igényt próbálom felkelteni bennük, hogy ezekre figyeljenek. Az agyuk dolgozzon, az jó eséllyel beindítja a lelküket és a szexust – ez amúgy Zsótér-tanítás, ahogy az is, ha nem tekintik saját ügyüknek a szerepet és az előadást, akkor jó iparosnál nem lehetnek többek.
HVG: Ezt a módszert színészként is használja?
F. B. B.: Erre lettem trenírozva. Évekig elégedetlen voltam magammal színészként, feladatom sem igazán volt. Az Alföldi-előadásokban rutint szereztem, és a mögé bújtam, hogy én biztosan jobb instrukciót adnék magamnak. Bodó Viktortól kaptam az első nagy szerepet. Rájöttem, hogy színészként nem az a feladatom, hogy megkérdőjelezzem azt a formát, amit a rendező kitalál az előadáshoz, hanem a szerepemet a megadott játékmódban minél pontosabban megformáljam.
Fazekas István
HVG: Rendezései az identitáskeresésről szólnak, és mindegyik személyes módon közelít a világhoz.
F. B. B.: Önmagát kereső nihilista fiú A fura, aki a legmenőbb akar lenni a világon. Volt időszakom, amikor ez volt jellemző rám, ezért is akartam erről előadást csinálni. A játékos egy nagymamáról szól, aki megharagszik a családjára és elveri az összes pénzét, de egy lányról is, aki anyagilag ki van szolgáltatva a férfiaknak, ettől szenved, meg egy szenvedélyes fiúról, aki nem szeret dolgozni. A nyíregyházi A balek rendezésénél tapasztaltam, milyen, ha nem én választok darabot, hanem felkérnek rá, és így kell megtalálni a kapcsolódási pontokat – ezt szintén élveztem.
| Több pilléren |
A hódmezővásárhelyi születésű, 27 éves színész-rendezőt 2009-ben elsőre felvették a Színművészeti Egyetem színész szakára, és Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor tanítványaként 2014-ben végzett. Rendezői készségét egyetemi évei alatt felvillantotta a Bűn és bűnhődés, a Hitgyógyász és a Tajtékos napok előadásaiban. Azóta rendszeresen kap felkéréseket, négy év alatt hét premierje volt. Színészként a Kultúrbrigád színházi közösség tagja, Alföldi Róbert több előadásában – Makbett; Egy, kettő, három; Lear király – játszott. Az Őrült nők ketrecében a házasodni készülő fiú alakításában egy előadás önmagán túlmutató botrányos sikerét is megtapasztalta. Az országos ismertséget az Egynyári kaland tévésorozat amorózó Ákosaként szerezte. A korrupciót kifigurázó, Bodó Viktor rendezte Krakken művelet titkárát alakította. Decemberben színészként a Tizenkét dühös ember és a Doboz előadásokban szerepelt, az utóbbiban színinövendék öccsével, Fehér Andrással együtt. Legutóbbi rendezése, a Mi és ők után a Tháliában A kulcslyukon át című darabot, az Átriumban a Tonio Krögert állítja színpadra. |
HVG: A Mi és ők a 2004-es beszláni túszdrámát gyerekszemszögből dolgozza fel. Az előadás óhatatlanul politizál.
F. B. B.: A téma alkalmas arra, hogy pártpolitikát csináljanak belőle, de ezt elkerültük. A darabot gyerekközönségnek írta Carly Wijs holland írónő, színésznő, és egyik célja az volt, hogy ne higgyenek el mindent, amit a média valóságként tálal. A mi előadásunk felnőtteknek szól, arról, mi történik, ha korlátozzák vagy elveszik a szabadságunkat. Ez a túszdrámában egyértelműen megjelenik. A terrorizmusra civilként csak úgy tudunk reagálni, ha beszélünk róla, ezzel feloldjuk a félelmünket, amit egyébként ki tudnak használni, és meg is teszik. Nem direkten, de ilyen értelemben politizálunk, mert ezt a félelmet nem erősíteni, hanem enyhíteni akarjuk. Rendezői kihívás a szöveg gyermeki gondolkozást bemutató bájának megőrzése volt anélkül, hogy átmenne giccsbe.
Fazekas István
HVG: Milyen a mai színházi alkotók pályakezdése; a nagy presztízsű egyetem garancia bármire is?
F. B. B.: Az egyetem elsősorban állóképességet ad. Nehéz lenne az öt év tapasztalata nélkül színházat csinálni. Amikor bekerülsz, azt hiszed, a legmagasztosabb szakmát választottad, de rájössz, hogy ugyanannyi száraz gyakorlást kíván, mint bármelyik másik, ha nyugodt lelkiismerettel akarsz aludni. Nem garancia semmire, ha felvesznek, és az sem, ha elvégzed. Nem csak a tehetségen és nem csak a talpraesettségen múlik, annál is kevésbé, mert a mainstream színházak előadásai egyre kommerszebbek, bátortalanabbak, az igazi színészegyéniségek pedig nehezen jutnak helyzethez. Zsámbéki Gábor azt mondta, a pályakezdés első öt éve vízválasztó lesz.
HVG: Ezt, úgy tűnik, jó eredménnyel teljesítette. A legsikeresebb fiatal rendezők között tartják számon. Elégedett?
F. B. B.: Korábban rajtam volt a nyomás, hogy ha nem sikerül jól egy bemutató, talán nem kapok több lehetőséget. Most sok helyre hívnak, a következő évadot előre látom, ezért nyugodtan és szabadon dolgozom. Lehetnék elégedett. A negatív kritika megráz, hiába sejtem, mit rontottam el, a jót viszont fenntartásokkal fogadom, annyi rossz előadásról olvasok méltató írásokat. Ki kell választani azt a pár embert, akinek adhatok a véleményére. Nekem vannak ilyenek.
