szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

A színésznő 90. születésnapján avatták fel az emléktábláját a Bem rakparton.

A 2016-ban elhunyt kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas Psota Irén március 28-án ünnepelte volna kilencvenedik születésnapját. Ebből az alkalomból avattak emléktáblát az egykori lakóházánál, a Bem rakpart 30. szám alatt.

„A Nemzeti Színház számára kötelező emlékezni a nagyjainkra, színészeinkre” – hangsúlyozta Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója a csütörtöki ünnepségen, hozzátéve, hogy Psota Irén filmjeivel és előadásival még mindig úgy van jelen a köztudatban, mint a senkihez se hasonlítható színész. Fantasztikus lénye és kisugárzása volt, a hangját, gesztusait senkivel se lehetett összetéveszteni, különleges egyéniség volt – hangoztatta a főigazgató, aki szerint Psota azon művészek közé tartozik, akik bele tudták magukat égetni a magyar nézők szívébe.

©

Lőte Attila Jászai Mari-díjas színész elmondta, Psota Irén a Bem rakpart 30. szám alatt élt 1970-től haláláig. A színésznő nagyon érzékeny, rendkívül sokoldalú művész volt – hangsúlyozta, hozzátéve: fiatal koruktól kezdve, 1959-től sokat játszottak együtt. Többek között a Cseresznyéskertben, Vőlegényben, a Hamletben, a Svejkben, Yermában, az Olympiában, a Black Comedyben, A waterlooi csatában vagy a Csak semmi szexben játszhatott a színésznő oldalán. „Drámában, tragikomédiában, vígjátékban vagy énekes bohózatban az ő megérzései, szerepfelfogása és stílusérzéke mindig a helyes irányt mutatták” – mondta róla.

Psota Irén 1952-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, osztálytársai voltak többek között Váradi Hédi, Horváth Teri, Szemes Mari, Berek Kati, Farkas Antal és Soós Imre. „Ezek a nevek jellemzik azt a háború utáni korszakot, amely megszülte ezeket a csodálatos művészeket, akikben elementáris erő működött, hogy az emberről, a mi világunkról emberséggel, odaadással, egymás iránti szolidaritással nyilvánuljanak meg, és adjanak valamit a magyar színházkultúrának és az egyetemes kultúrának is” – mondta Hegedűs D. Géza. Szerinte Psota Irén öntörvényű, dinamikus, zseniális művész volt: „Művészi pályája is lenyűgöző, felejthetetlen és teljes volt, élete utolsó éveiben is méltósággal és humánus magatartással lépett vissza a színpadról.”

Psota Irén nevéhez 127 színházi bemutató fűződik, számtalan filmben és tévéjátékban játszott. Három nagylemeze jelent meg. Gazdag és színes pályájáról három könyvet is írt. Az utolsó, 2008-ban megjelent művének címe: Csak a halálom előtt olvasható el, de siess! Utolsó színházi munkája Psota, Psota, Psota! című önálló estje volt a Madách Színházban. A 80. születésnapja után, 2009. április 11-én játszott utoljára, aznap vonult vissza a színpadtól. 

Munkásságának elismeréseként 1959-ben és 1962-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1976-ban lett érdemes, 1982-ben kiváló művész. A Kossuth-díjat is két alkalommal kapta meg: 1966-ban és 2007-ben. A Halhatatlanok Társulatának 1996 óta volt tagja, 2000-től volt a nemzet színésze.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!