Balla István
Balla István

Dalí, Miró vagy Picasso nevével el lehet adni bármilyen kiállítást, így a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) legújabb tárlatára is várhatóan tömegek lesznek kíváncsiak. Kicsit Budapestre érkezik a párizsi Pompidou Központ, és tárlatból az is kiderül, hogy a kommunisták mételyezték meg a szürrealistákat is.

A szürrealizmus az egyik legnépszerűbb képzőművészeti korszak, valóságos popsztárnak számítanak egyes alkotói. Kiváltképp Salvador Dalí, akinek a nevére bárhol a világon özönlenek az emberek a múzeumokba, veszik az albumokat, valamint az olcsó képmásolatokat, és persze aukciókon dollármillókért az eredeti műveket.

Magyarországon se tőle, se a szürrealista kollégáitól nem lelhető fel sok alkotás, ezért is lehet érdekes, hogy a korszakot bemutató egyik legismertebb kollekció, a párizsi Pompidou Központ beállt a budapesti kiállítás mögé, és gyakorlatilag ide költöztette gyűjteménye egy részét.

©

Magyarok a mozgalomban

A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig - Válság és újjászületés 1929-ben című, mintegy 120 művet felvonultató tárlat egyik kurátora is a Pompidou igazgatóhelyettese. Didier Ottinger a sajtóbejáráson azt emelte ki, hogy a szürrealizmus a 20. század legtovább életben maradt és földrajzilag is a legelterjedtebb művészeti mozgalma, amely számtalan nagy alkotót vonzott Párizsba.

Köztük magyarokat is, mint a kiállításon is helyet kapó fotósokat, Brassaït és André Kertészt. Az első terem a korabeli Párizst idézi videóval, és a magyar mesterek emlékezetes fotóival.

©

Na de, mi is az a szürrealizmus?

Egy 1929-es lap így foglalja össze:

„Csetepaték,
Felkavaró tárgyak,
Fantasztikus festészet,
Félálomban keletkezett költészet,
Neveletlenség,
Kávéházi forradalmárok,
Az őrület sznobériája,
Automatikus írás,
Keményvonalas antiklerikalizmus,
Német fegyelem,
Exhibicionalizmus,
A poén nélküli viccek.”

André Breton író, a „szürrealizmus atyja” 1924-ben megjelentett kiáltványában a stílust "tisztán pszichikai automatizmusként" határozta meg, mely "akár szóban, akár másmilyen módon a gondolatok igazi működését fejezi ki".

Micsoda esztendő

Az MNG és a Pompidou Központ közös tárlata az 1929-es évre fókuszál, amely a gazdasági világválság révén a 20. századi történelem egyik fordulópontja volt. (Ha már itt tartunk, ebben az évben iktatták be például hivatalába az Egyesült Államok 31. elnökét, Herbert Hoovert, ekkor rendezték az első Oscar-gálát, ekkor írja József Attila a Tiszta szívvelt, Ernest Hemingway a Búcsú a fegyverektőlt, ekkor születik Audrey Hepburn, Bud Spencer és Kertész Imre is.)

©

És hogy mi az, ami a szürrealizmust megrengette 1929-ben? Na, nem annyira a „fekete csütörtök” néven elhíresült, a gazdasági válságot elindító októberi nap, mint inkább az, hogy ekkor érkezett Párizsba Dalí, aki rögtön a korábban indult irányzat egyik fő alakja lett. Ekkor volt első párizsi kiállítása is, és ekkor mutatták be Luis Buñuellel közös Andalúziai kutya című filmjüket, amit a szürrealista mozgóképművészet első remekműveként tartunk számon. És ami a budapesti tárlat elvi (sok alkotás reagál a filmre) és valóságos (a kiállítás középső termében hatalmas kivetítőn láthatjuk) fókusza is.

Továbbá ebben az évben készült Max Ernst híres kollázsregénye is. De ami fontosabb, ekkor keletkezett az első szakadás is a szürrealisták csoportjában, amit az év végére megújhodva vészelt át a mozgalom.

Persze, hogy a kommunisták

André Breton akkoriban erősen kommunista elköteleződésű volt, és erre kérte 1929-ben a követőit is, ám ez nem mindenkinek tetszett. Maga Dali Részleges hallucináció: hat Lenin-kép egy zongorán című képével küldött fricskát csoport politikai nézeteinek. A kommunisták által apafiguraként tisztelt Lenint pont úgy festette a zongora billentyűire, hogy az Andalúziai kutya egyik jelenetében a rothadó szamárfej volt.

©
De voltak, akik még komolyabban váltak le az addig egységesnek tűnő művészeti csoportról. A kiállítás utolsó terme annak a Georges Bataille köré szerveződő Documents című folyóiratnak a művészeit mutatja be, akik egyrészt szemben álltak André Breton erősen kommunista elköteleződésű köreivel, másrészt pedig alkotásaikban nem annyira a tudat alatti, mint inkább a mindennapi valóság élményeit dolgozták föl. A valóság olykor nyers, riasztó, vagy éppen nyíltan erotikus töltetű ábrázolása jellemzi munkáikat. (Láttak már fabábúkkal bemutatott pornót? A tárlat egyik félreeső termében látható Man Ray Mr. és Mrs. Woodman című sorozata is, ami lényegében ennek is felfogható.) Ezzel pedig a szürrealisták - a tudatalattira, az álomvilágra, a hallucinációkra épülő – művészeti szemlélete ellen mentek.

A magyarok hiányoznak

A hét szekcióra osztott kiállítás kitér a szürrealizmus előzményeire, elsősorban a dadaizmusra is, és felidézi, hogyan csatlakoztak a szürrealistákhoz az olyan jelentős dadaista alkotók, mint Francis Picabia vagy Man Ray. Fontos mesterükként tekintettek a szürrealisták az olasz Giorgio De Chiricóra is, akinek metafizikus és klasszicizáló korszakából is felvonultat egy-egy festményt a kiállítás.

Innen a magyar látogató fájóan hiányol egy kis hazai kitekintést. Ha nem is a mozgalomba szervesen kapcsolódtak, hanem önálló útjukat járva alkottak, de nem lenne nehéz beilleszteni a szürrealizmus eszmekörébe például Csontváry, Gulácsy vagy Farkas István álomszerű, víziós művészetét. Ehhez ráadásul itthon is lett volna muníció, és a várható turistarohamra gondolva nem lett volna utolsó szempont némi országmarketing.

©

Fontos, de kevés Dali

Külön terem mutatja be Joan Miró és Max Ernst 1929 körüli munkáit. Új témáik, újfajta képalkotó technikáik, meghökkentően új látásmódjuk s nem utolsósorban elgondolkoztató, költői és humoros címadásaik révén mindketten meghatározó alkotói a szürrealizmusnak.

A központi helyen természetesen Salvador Dalí művei állnak, nem csak hatalmas kivetítőn nézhetünk bele az Andalúziai kutyába, hanem itt csodálkozhatunk rá arra a 4-5 festményre, és egy szoborra is, amit sikerült Budapestre hozni.

©
Ezek között van a tárlat „plakátképe”, Dalí remekműve, a Láthatatlan alvó nő, ló, oroszlán. Ebben minden benne van, amiért rajongunk Dalíért. Ahogy ő maga írta, „esztétikai téren használta a paranoiát”, továbbá Freud tudatalattijának megjelenítését, a „kettős képet”. Ugyanezeket az eszközöket fellelhetjük a kiállítás koncepciójából kissé kilógó (jóval 1929. után, 1944-ben Amerikában készült), de a Dalí-rajongóknak kedves, Álom, melyet a gránátalma körülrepkedő méh váltott ki egy pillanattal ébredés előtt című képen is. (Nem hinném, hogy bárki a kurátorok szemére vetné ezt a kis koncepciótlanságot.)

Kis magyar szürreál

De biztos örömmel konstatálják a látogatók René Magritte műveit is, a belga szürrealizmus kiemelkedő alakjának a Kettős titok vagy a Gyilkos égbolt című képe szintén ismerős lehet sokaknak.

A tárlat Picasso nevével is hirdeti magát, ő azonban mindössze egy képpel, a Futó Minótaurusszal van jelen. Ez viszont a koncepcióból levezethető, hiszen Picasso sosem tartotta magát szürrealistának (sem), noha nagy tiszteletnek örvendett a köreikben.

©

Annak, aki járt már a Pompidou Központban, önmagában nagy élmény felfedezni a falakon azokat a képeket, amiket ott látott leesett állal, aki nem volt még, annak meg azért, mert egy sor kép annyira a popkultúra részévé vált, hogy komoly felismerés az addig csak albumokban, posztereken látott alkotások eredetijére rácsodálkozni.

©

Ha nem is ez a tárlat az MNG legerősebb vállalkozása az utóbbi években, és el tudjuk képzelni, hogy esetleg csalódást okozhat a hardcore Dalí-rajongóknak a katalán zseni műveinek kis száma miatt, a csütörtökön nyíló és október 20-ig tartó tárlat újra bizonyítja, hogy Budapest nagyon is rajta van az európai kiállítás-térképen.

Ráadásul egyfajta folytatása is ez a korábbi, óriási sikerrel futott Frida Kahlo-életműtárlatnak. Azt a kormánysajtó kultúrharcosai betámadták a festő ideológiai elhajlására tekintettel, mondván, az „állami pénzen népszerűsíti a kommunizmust”. Most is készülhetnek a billentyűzetek hasonló írásművek bevitelére, hiszen a szürrealizmus szellemi atyja, Breton, tagja volt a Francia Kommunista Pártnak és agitálta a társait is erre az ideológiára, sőt ő is – akárcsak Frida – kapcsolatot tartott Trockijjal is.

Mindez csak hazafelé sétálva jutott eszembe, és azt tapasztaltam, hogy az iszonyú pénzekből felújított Várból, az elnöki palota mellől közvetlenül a Clark Ádám térre induló sétány olyan rossz állapotban van, hogy arra külön tábla is figyelmeztet. És valóban bokaficam-pozitív élmény hazánk vezetőinek palotái alatt sétálgatni a szétmállott, töredezett lapokon.

Szürreális nem?

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Teljesen be kell kamerázni azt az autópálya-szakaszt, ahol a leállósávban is lehetne autózni

Teljesen be kell kamerázni azt az autópálya-szakaszt, ahol a leállósávban is lehetne autózni

Olvad az Északi-sark, és ez nagy baj

Olvad az Északi-sark, és ez nagy baj

Eltemették Horváth Ádámot

Eltemették Horváth Ádámot

A kormány tárgyalt, de nem döntött a Budapest Bank privatizációjáról

A kormány tárgyalt, de nem döntött a Budapest Bank privatizációjáról

Új vezetője van a magyar Mercedesnek

Új vezetője van a magyar Mercedesnek

Egy fideszes képviselő 2010 óta csak egyszer kért szót – akkor is véletlenül

Egy fideszes képviselő 2010 óta csak egyszer kért szót – akkor is véletlenül