Magyarországon kifogások, Amerikában ziccer – The Qualitons-interjú
Nagyot dobott az Egyesült Államokban a The Qualitons, a zenei piac korlátait illetően viszont van bennük némi egészséges cinizmus, különösen, hogy több magyar fesztiválra arra hivatkozva nem hívják őket, hogy nincs közönségük. Elismerik, hogy a zenéjük nehéz, de szerintük ha az ember azon gondolkozik, hogy könnyen eladható dolgot csináljon, abba is simán bele lehet bukni. Interjú G. Szabó Hunor dobos, énekes-gitáros dalszerzővel és Szőke Barna gitárossal.
A Qualitons a világ egyik legmenőbb alternatív rádióadója, a seattle-i KEXP stúdiókoncert-sorozatában lépett fel, a csatorna 1972-es alapítása óta első magyar zenekarként. 2008-as indulásuk után a 60-as évek funk-beat zenéjével lettek ismertek, de Kovács Katival is sokáig dolgoztak együtt. Annak idején az ő koncertjükre ment le a szállodából a Duna-partra a Red Hot Chili Peppers – részben ez a furcsa véletlen mentette meg őket attól, hogy ne engedjék el a közös zenélést. De mit hozhat magával az amerikai stúdiófelvétel? És miért olyan nehéz telt házas bulikat csinálni?
hvg.hu: Márciusban kaptak meghívást Seattle-be, de csak július elején kerültek fel a YouTube-ra a KEXP-felvételek. Ha jól tudjuk, egy apró technikai malőr is nehezítette az időzítést.
G. Sz. H.: Sok zenekar megfordul náluk, lassan kerülnek fel az anyagok. Amikor vége lett a sessionnek, megkérdeztük, mi lesz a sorsa a hangnak, hogyan keverik, és azt mondták, semmi, ráraknak egy mastert és annyi. Utána kiderült, hogy megkaphatjuk a hangsávokat, hogy a saját embereinkkel megdolgozzuk. A KEXP-felvételeknek akkora renoméja van, hogy senki nem adja ki szívesen ezt a feladatot a saját kezéből. Megkevertük, nagyon sokat dolgoztunk rajta, és amikor felkerült a videó, nem a mi hangsávunk szólt alatta. Azonnal írtunk nekik, hogy mi történt, írták, hogy utánanéznek, de addig gyorsan leveszik. Kiderült, hogy a hangtechnikus és a szerkesztő elbeszéltek egymás mellett, így várni kellett még egy hetet, hogy kikerüljön a végleges felvétel.
hvg.hu: Hogy került Kevin Cole-hoz, a KEXP főszerkesztőjéhez a zenéjük?
Sz. B.: Ez egy romantikus sztori. A Zanzinger néven ismert zenészkollégánk, Misota Dani Ljubljanába ment egy fesztiválra, ott találkozott vele. Átadott neki egy csokor magyar albumot, több mint tíz zenekartól. Egyszer csak kaptunk Kevin Cole-tól egy mailt, hogy helló, játszhatom-e a dalaitokat. Ekkor még csak a második albumunk volt meg, de visszaírtuk, hogy persze, amennyit csak szeretnéd! Ezt követően kerültünk kapcsolatba vele, és amikor tavaly bekerültünk a texasi South by Southwest, azaz az SXSW fesztiválra (ahová rendesen jelentkeztünk, befizettük a pénzt, és kiválasztottak), akkor írtunk neki, hogy nem akar-e velünk találkozni. Épp egy másik munkája volt, így nem jött össze a találkozó, de írta, hogy ha van valami, szóljunk. Mondtuk, éppenséggel van egy új albumunk, és elküldtük neki. „Amazing” – jött a válasz.
G. Sz. H.: Erről az albumról is játszott dalokat, és csak rá egy évre jött a felkérés, hogy menjünk ki Seattle-be. Isteni szerencsénk volt, mert a HOTS (Hungarian Oncoming Tunes, a magyar zenei exportiroda – a szerk.) éppen akkor kiválasztott négy zenekart, amelyek kaptak öt-ötmillió forintot. Ha ez a támogatás nincs, nem tudunk kiutazni. A zenekarból többen is épp építkezünk, úgyhogy most teljesen lenulláztuk a Qualitons-kasszát.
hvg.hu: Már a texasi utazás is nagyon billegett annak idején. Bizonytalanok voltak, hogy ez mégiscsak Amerika, elérhetetlen, talán hagyni kellene. Most is dilemmáztak?
G.Sz.H.: Mindig mentek ezek a brainstromingok: hol a helyünk, mit csináljunk, mit tudunk elérni, mi az, ami belefér pénzt és kapacitást illetően. Annyira idegyökereztünk mindannyian, a családjainkkal, gyerekekkel, más zenekarainkkal, hogy ahhoz nagyon sokat kellett volna feláldozni, hogy a szinte elérhetetlen Amerikában indítsunk el valamit, vagy akár elmenjünk a KEXP-re. Végül Barna győzött meg minket, hogy vágjunk bele, el kell kezdeni valahol.
hvg.hu: Azért sem tudott megbarátkozni az ötlettel, mert kicsit félt, hogy mi történik, ha bejön?
G. Sz. H: Volt bennem félelem, hogy ez mit hoz magával. Az amerikai kapukat döngetni nagy falat lenne, bevállalós dolog erre ráfeküdni.
hvg.hu: Meglepődnénk, ha nem gondolkodtak volna rajta, mit várnak ettől: Magyarországon természetesen ez most forró téma, sorra adják az interjúkat, de lehet-e ebből építkezni? A zenekar átesett több inkarnáción, leálláson, most mégis sokan rácsodálkoznak önökre itthon is.
Sz. B.: Elképesztő mennyiségű pozitív visszajelzés van, ami nyilván annak is köszönhető, hogy a KEXP-t itthon is komolyan elismerik, még ha nagyon szűk körben is. Amikor kint játszottunk (és az élőben megy a rádióban), a felvétel után a két másik szerkesztő jött, és mondta, hogy nézzétek, égnek a vonalak! A műsornak amúgy sokkal nagyobb a hallgatottsága élőben, mint utólag a nézettség a YouTube-on. Hogy mit indít ez el… ez egy komoly és kacifántos dolog. Az amerikai ziccert a magunk lehetőségeihez képest próbáljuk kihasználni. Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt tudatos, hogy meggyőzzem a zenekart, hogy fontos ott lennünk. Egy KEXP-felvétel legitimálja egy zenekar képességeit, jól mutat a CV-ben, elindít valamiféle hype-ot.
Az elmúlt tíz év viszont megviselte a zenekart, van bennünk egy egészséges cinizmus. Nem engedjük elragadtatni magunkat. Egyelőre még nincs konkrét megkeresés, ha megkeres egy komolyabb ügynökség, és azt mondja, hogy itt van egy hatvanállomásos turné egy zenekar előtt, átgondoljuk, hogy tudunk-e menni vagy nem. Mindig arra jutunk, hogy egy picit fiatalabbnak kell lenni ahhoz, hogy fejjel a falnak menjen az ember – nálunk már egy érett, átgondolt szinten van a dolog, nagy eséllyel nem fogunk adandó alkalommal mindent feladni és csapatostul nekifogni egy körútnak, ami ki tudja, mivel jár. Van egy menedzsmentünk, amely azon dolgozik, hogy eljuttasson minket különböző showcase eseményekre, vagy olyan helyekre, ahol le lehet kötni turnékat, koncerteket, lemezszerződést. Azon a ponton tényező ez a felvétel, de Texast is csak átvészeltük, nem az volt, hogy úristen, most megcsináljuk a szerencsénket, hiszen a jelenlegi zenei piacot ismerve tudomásul kell venni, hogy sokkal kisebb a keletje a hangszeres zenének, mint húsz-harminc évvel ezelőtt.
hvg.hu: Arról is beszéltek egy interjúban, hogy az amerikai sikerek és a Fonogram-díj ellenére mégis kevesen járnak a koncertjeikre. Mi lehet ennek az oka?
G. Sz. H.: A Qualitons első időszakának közönségét teljesen elveszítettük, de ennek szerintem generációs okai vannak. Akik jöttek tíz évvel ezelőtt, akkor voltak harmincasok, és ma már nem nagyon járnak koncertekre – tisztelet a kivételnek. Mégis, ebben a műfajban is számtalan hazai zenekarnak megvan a bázisközönsége, és tudnak csinálni Budapesten egy telt házas bulit. Úgyhogy talán mégsem csak generációs kérdés. Szoktunk erről elmélkedni. A legutóbbi A38-as koncerten beleadtunk apait-anyait, voltak promóciók, fizetett hirdetések – mégis siralmas volt a nézőszám. Ahhoz képest, ami évekkel ezelőtt volt, a létszám nemhogy stagnál, hanyatlik.
Sz. B.: De ez lehet a vihar előtti csend is, nem tudhatod. Panaszkodtam egy barátomnak a múltkor, hogy nem jönnek az emberek, ő meg mondta, hogy oké, várjátok ki a végét, ez lassan csapódik le bennük. Igaza van: ez nem úgy működik, hogy ha megcsinálsz valamit, az egyből tömeggé konvertálódik. Normál esetben egy zenekar, ha elkezd játszani, egy-két éven belül csinál egy slágert, és abból talán a negyedik évben lesz siker. A zenénk is nehéz, de ha az ember azon gondolkozik, hogy olyat csinál, ami könnyen eladható, abba is simán bele lehet bukni. De egyébként van közönségünk! Csak nem annyi, amennyit szeretnénk. Sok zenekar vágyik ma 300 emberre Budapesten. Nekünk csak tíz év távlatából tűnik úgy, hogy ó, ne már, ma este is csak háromszáz. Nézőpont kérdése.
G. Sz. H.: Jól tudjuk: itthon ahhoz, hogy egy koncerten rendes létszámmal jelenjen meg a közönség, ahhoz nem egy KEXP kell, hanem egy Red Hot Chili Peppers-sztori, vagy egy Kovács Kati. Az SXSW körüli hype után is lehetett volna valami, de nem mutatkozott semmilyen komoly megkeresés. Az ilyen olcsó hírek, mint a Red Hot Chili, jobban felkavarják a port: gyertek, menjünk el, nézzük meg azt a zenekart, amelyikről azt mondta az Anthony Kiedis, hogy jók.
Sz. B.: Aztán majd lesznek KEXP-pólós rajongóink! A Chili után megjelentek a koncertünkön a Red Hot-pólós kölykök.
hvg.hu: Nem is nagyon ültek fel egyik bulvárhullámra sem. Okozott ez a zenekaron belül konfliktusokat?
G. Sz. H.: Nem kellett ezen vitáznunk. Pedig voltak megkeresések. Szerintem, bár ez pozitív élmény és emlék maradt, siralmas, ha ezzel azonosítanak egy zenekart. Az a világvége. Ne kelljen összehasonlítani a Qualitons zenéjét a Red Hottal. Más műfaj, más szint. Én nem érzem magunkat kevesebbnek, mint a Red Hot Chili Peppers. Hadd ne legyünk azok, akik a végletekig behódolnak ennek az egész sztorinak. Az tényleg nagyon olcsó lenne. Nemet mondtunk minden olyan felkérésre, ami nem a zenekarra fókuszált, például falunapokra, bulvárműsorokra.
hvg.hu: Utólag sem bánják, hogy ezekre nemet mondtak?
Sz. B.: Nem. Megdobáltak volna kolbásszal a falunapon, ha megveszik a sztori miatt a jegyet, és utána azt látják, hogy kilencperces dalaink vannak.
G. Sz. H.: A Kovács Katival töltött időszakra is pozitívan emlékszünk, de évekig tartott, amíg levetkőztük magunkról.
hvg.hu: Mit?
Sz. B.: Abban az időben mi voltunk a zenekar, amelyik a Kovács Katival nyomta. De ő is más dalokat akart játszani, meg mi is, végül ezért is lett vége ennek a projektnek.
hvg.hu: 2008 óta működnek, de voltak hosszabb szüneteik. Ahogy egy korábbi interjúban mondták: anno nem vették igazán komolyan ezt a bandát. Mi a helyzet most?
G. Sz. H.: Barna nem játszik más zenekarban, én elég sok mindent háttérbe szorítottam a Qualitons javára. Ez nem most történt, hanem még két évvel ezelőtt, szerettem volna tényleg erre fókuszálni. De még így is maradt néhány zenekar, ahol még játszom, ezeket szeretem is, és ezekből élek, szóval muszáj. Ernővel és Levivel ugyanez a helyzet.
hvg.hu: Mekkora kockázat 2019-ben a zenélésre feltenni mindent? Még úgy is, hogy több zenekarban játszanak?
G. Sz. H.: Én mindig azt gondoltam, hogy zenészként elvagyok, végül is megélek. Aztán most, hogy építkezünk, és látom, hogy mennyi pénzt fizetek ki, konkrétan azt tudom mondani, hogy borzasztó, katasztrófa, és nem leszek zenész a következő életemben, és senki ne is legyen az. Csak ha rossz popzenét akar játszani. Kicsit cinikus vagyok, de nagyon nehéz érvényesülni. A zenélés mellett tanítok egy zeneiskolában dobot, gitárt, ezen kívül nem értek semmi máshoz sajnos, pedig megfordult már a fejemben, hogy olyat kéne csinálni, amiből pénzt is lehet keresni.
Sz. B.: Nekem van civil munkám is, mozgóképkészítő vagyok. Részemről soha nem volt kérdés, hogy a zene mellett mást is csináljak.
hvg.hu: Zajlik a fesztiválszezon, de sok helyen nincsenek jelen. Próbálkoztak?
G. Sz. H.: Több helyen arra hivatkoztak, hogy nincs közönségünk. Ami szerintem szar kifogás, mert az összes fesztiválon eladnak minden jegyet, és nem hiszem, hogy befolyásolná a fesztivál látogatottságát, hogy beraknak egy Qualitonst, vagy egy hasonszőrű zenekart.
Sz. B.: Néhány fesztivállal valóban úgy vagyunk, hogy oké, shit happens, de nem az a szomorú történet van most, hogy sehová nem hívnak. Idén még Ozorára is megyünk, ahol eddig még soha nem jártunk. Mi rendben vagyunk ezzel a dologgal: ha nem hívnak, nem megyünk, kész, le van szarva. Nem mozgatunk meg minden szálat, hogy eljussunk ezekre a helyekre.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
