Sir Gawain és a Zöld Lovag

Új év ünnepét ülték éppen a dicső Camelot várában, mikor ez a csodálatos történet kezdődik, mely most szolgáljon mindannyiunk okulására.

A fényes ünnepségen ott volt Arthur király és szépséges felesége, Guinevere királyné, és ott voltak a Kerekasztal nemes lovagjai és az udvaroncok mind. 

Miután megajándékozták egymást, Arthur király felemelkedett trónusáról, és bejelentette, hogy akkor kezdődhet el a lakoma, ha előbb csodás eseményeknek lesz szemtanúja, vagy igazán tanulságos kalandokról hall.

Ekkor nagyot döndülve kicsapódott a terem ajtaja, és bevágtatott rajta egy ismeretlen, hatalmas lovag.

Hanem micsoda lovag volt ez!

Zöld a ruhája, zöld a bőre, és még a ló is zöld alatta. Nem viselt páncélt, helyette szörnyűséges bárdot forgatott az egyik kezében, és magyalbokor ágát tartotta a másikban.

Mennydörgő hangon szólalt meg a Zöld Lovag, és hívta a nemes lovagokat, ugyan játszanak vele egy karácsonyi játékot: bárkinek megengedi, hogy a kezében tartott gonosz bárddal lefejezze, és az illető a bárdot is megtarthatja. Ám egy év és egy nap múlva találkozni akar a kihívójával, és ő maga csapja le a lovag fejét a Zöld Kápolnánál.

Elsápadtak a lovagok, és mind az egész udvar. Mert hát egyik hős sem félt attól, hogy tisztességes küzdelemben legyőzzön valakit – de hogy önként hajtsa a bárd alá a fejét, az már kevésbé tetszett.

A Zöld Lovag gúnyolódni kezdett, hogy lám, a híres lovagok gyávák egytől egyig.

No, de nem maradhatott szégyenben az udvar, így Arthur király állt fel ismét, hogy a lovagjai helyett megfeleljen a kihívásra. Ám ekkor a király unokaöccse, a bátor Sir Gawain lépett a Zöld Lovag elé. 

A rettenetes lovag lecsupaszította a nyakát, Sir Gawain átvette tőle a bárdot, és egyetlen csapással lefejezte a Zöld Lovagot.

Csakhogy a Zöld Lovag nem zuhant a földre, még csak meg sem rezzent. Csupán kinyúlt a vérző feje felé, ami a kőpadlóra esett, megragadta a hajánál fogva, és felemelte a király és a királyné felé. Akkor a szörnyűséges száj szóra nyílt, és a Lovag feje emlékeztette Sir Gawaint, hogy egy év és egy nap múlva találkozniuk kell a Zöld Kápolnánál. Azután a Zöld Lovag, kezében a fejével, felült a lovára és elvágtatott

Szép-szép volt a bárd, igazi hősi zsákmány, ki is akasztották a trónterem falára Sir Gawain bátorságának emlékéül – de azért a király unokaöccsének mégsem volt olyan sugárzó jókedve, mint annak előtte.

*

Telt-múlt az idő. Tíz hónap múlva Sir Gawain búcsút vett Camelottól, és elindult, hogy ígéretéhez híven megkeresse a Zöld Kápolnát. Láttátok volna, hogy sírtak a hölgyek utána, hiszen mind biztos volt benne, hogy Sir Gawain a halálba lovagol.

Megannyi hősies kalandba keveredett Sir Gawain az úton, de most nem azért vagyunk itt, hogy ezekkel szaporítsuk a szót. Legyen elég annyi, hogy szenteste volt, mikor a megfáradt Sir Gawain egy ragyogó várhoz érkezett. A vár ura, Bertilak de Hautdesert sietett Sir Gawain fogadására, és mikor a lovag elmesélte neki, hogy a Zöld Kápolnát keresi, Bertilak elnevette magát:

- Hiszen a Zöld Kápolna itt áll egészen közel, csupán néhány napi járásra!

Bertilak marasztalta a lovagot, hogy töltse vele és háza népével az ünnepet: pihenjen, és innen induljon útnak, mikor eljön az ideje. 

Sir Gawain hálásan elfogadta a meghívást, Bertilak pedig ekkor bemutatta a vár úrnőjének, a feleségének. Hanem ha láttatok még gyönyörű nőt! Beleremegett az ember szíve, ha Lady Bertilak szépséges arcára nézett!

Volt ott még egy egy vén banya is, aki végül kicsámpázott Sir Gawain fogadására. Amilyen viszolyogtató csoroszlya volt, olyan nagy tisztelettel bántak vele. Ezt Sir Gawain tudomásul vette, aztán nem is törődött vele többet.

Másnap Bertilak vadászni indult, és cserét ajánlott Sir Gawainnek: este odaadja a vadászzsákmányát, ha Gawain is neki adja, amit napközben a várban szerez.

Alighogy Bertilak kilovagolt a várból, a felesége felkereste Sir Gawaint a hálókamrájában, és hát nem lehetett azt félreérteni, hogy mi akart. De hiába csábította Lady Bertilak, Sir Gawain nem akart hálátlannak bizonyulni a ház urával szemben, ezért határozottan visszautasította. Viszont az asszonyt megsérteni sem lett volna lovaghoz méltó viselkedés, ezért végül egyetlen csókot elfogadott tőle.

Bertilak aznap egy szarvast lőtt az erdőben, és este Gawainnek adta. A lovag pedig átadta a vár urának a csókot – de azt nem árulta el, kitől kapta.

Másnap Bertilak ismét vadászni indult, a felesége pedig újfent meglátogatta Sir Gawaint a hálókamrájában. Ember legyen a talpán, aki ilyen szépséges asszony heves ostromának ellenáll, de Sir Gawain így tett, csupán két csókot fogadott el tőle ismét, hogy meg ne sértse. Este Bertilak egy elejtett vaddisznóval tért haza, amit azonnal oda is adott Sir Gawainnek – a lovag pedig két csókkal viszonozta.

Harmadnap, mikor Bertilak ellovagolt a vadászaival, a felesége ismét felkereste Sir Gawaint. Ezúttal, mikor a lovag visszautasította, arra kérte, fogadjon el tőle egy aranygyűrűt emlékül. A lovag udvariasan erre is nemet mondott, mire Lady Bertilak könyörgőre fogta, hogy legalább a zöld és arany színű selyemövét hadd adja neki. Mert nem akármilyen öv volt ez: aki viseli, abban semmilyen fegyver nem tehet kárt!

És bizony úgy esett, hogy Sir Gawainnek eszébe jutott, micsoda veszedelem vár rá. Hogy csupán néhány nap, és a Zöld Lovag leüti a fejét. Így hát elfogadta az övet, és mellé három csókot is.

Lady Bertilak megeskette a lovagot, hogy az ajándékát titokban tartja Bertilak előtt. És Sir Gawain így is tett. Este, mikor a vár ura megérkezett, és egy rókát nyújtott át a lovagnak, Sir Gawain csupán három csókkal viszonozta – az övről hallgatott.

*

Másnap Sir Gawain kétszer is a dereka köré tekerte az övet, és elindult a Zöld Kápolna felé. Bertilak egyik szolgája mutatta neki az utat, akit jó házigazdaként a várúr adott mellé.

Mire odaértek a kápolnához, a szörnyűséges Zöld Lovag már ott várt. 

Mikor Sir Gawain a rettenetes lovag elé térdelt, hogy fogadja a végzetes csapást, bizony megrándult a félelemtől, így a Zöld Lovag elvétette a nyakát. Szörnyű haragra gerjedt a Zöld Lovag, és korholta Sir Gawaint, hogy gyáván elhúzódik, miközben ő rendíthetetlenül fogadta a csapást egy éve és egy napja Camelot várában.

Sir Gawain erre megerősítette a szívét, és megesküdött, hogy másodjára nem húzódik el.

Mikor a Zöld Lovag ismét lesújtott, már szándékosan vétette el, mert kíváncsi volt, vajon Arthur lovagja állja-e a szavát. De Sir Gawain nem moccant, majd mikor rájött, hogy mi történt, haragosan szólt a Zöld Lovaghoz, hogy most már aztán ne késlekedjen, hanem fejezze be, amit elkezdett.

Csakhogy a Zöld Lovag harmadjára sem csapta le Sir Gawain fejét, csupán egy kisebb vágást ejtett a nyakán, hogy szinte vére is alig csordult.

Sir Gawain azonnal talpra ugrott, és párbajra hívta a Zöld Lovagot.

Akkor csodálatos dolog történt! A Zöld Lovag biztosította Sir Gawaint, hogy a játéknak vége, megtartották az ígéretüket. A szörnyűséges lovag ekkor bevallotta, hogy ő maga Bertilak de Hautdesert.

A vén banya, akit Sir Gawain a várban látott, valójában nem volt más, mint Morgan Le Fay, Arthur király féltestvére. A boszorkányos erejű Morgan Le Fay varázsolta el Bertilakot a Zöld Lovaggá, és ő találta ki a rettenetes játékot is, hogy próbára tegyék a király lovagjait, és halálra rémítsék Guinevere királynét - akit a Morgan Le Fay tiszta szívből gyűlölt.

Sir Gawain tisztességének Lady Bertilak állított csapdát, hogy a házasságtörés halálos bűnébe csábítsa. De mivel Sir Gawain olyan erényes volt, hogy egyik csókot sem titkolta el, a Zöld Lovag első két csapásától nem esett bántódása.

Csakhogy a harmadik nap lovaghoz méltatlan módon engedett a félelemnek: elfogadta az övet és hallgatott is róla. Ezért karcolta meg végül a Zöld Lovag a nyakát.

Mélységes szégyen öntötte el Sir Gawaint, hogy ilyen csúful kudarcot vallott. Beismerte, hogy gyávának bizonyult, és dühösen odadobta az övet Bertilak lábához. 

Bertilak viszont nem értett egyet vele:

– Csak egy valóban nemes jellem képes belátni, hogy hibázott. Sir Gawain, éppen most bizonyítottad, hogy te vagy a legnagyobb lovag a világon!

Bertilak megkérte Sir Gawaint, hogy fogadja el tőle a zöld és arany övet barátságuk zálogául és találkozásuk emlékéül. Meghívta ismét a várába is, hogy Sir Gawain vendégeskedjen nála egy ideig. 

A lovag a meghívást elutasította, mert azonnal vissza akart indulni Camelotba. Az övet viszont megtartotta, de egészen más célból, mint azt Bertilak ajánlotta.

*

Nagy volt az öröm Arthur király udvarában, mikor Sir Gawain visszatért. Azonnal ünnepséget rendeztek a tiszteletére, ahol a király és a királyné arra kérte, mesélje el az összegyűltek előtt a kalandját.

Sir Gawain pedig nem kertelt és nem szépített, hanem őszintén elmondta, hogyan szégyenült meg Bertilak várában és a Zöld Kápolnánál. Úgy beszélt magáról, mint aki többé nem méltó a király figyelmére. A derekán viselte a zöld és arany övet, de azért, hogy mindig emlékeztesse a gyávaságára, a szégyenére, és hogy megszegte a vendéglátójának tett ígéretét.

Ám a király és az udvar népe egészen másképp látta, mit vitt véghez Sir Gawain. Ezért Arthur király elrendelte, hogy attól fogva Camelot minden lovagja viseljen zöld és arany övet, így emlékezzenek Sir Gawain bátorságára, hogy ki mert állni a rettenetes Zöld Lovag ellen, és becsületes őszinteségére, hogy nem titkolta el gyengeségét sem önmaga, sem mások előtt.

(angol)

Forrás: angol prózai változatokból fordította és mesévé kerekítette Sándor Anna.