Az első templom

Volt egyszer két testvér. Az öregebbnek nem született gyereke, a feleségével élt, a fiatalabbik meg a feleségével és a négy gyermekével. Közösen vásároltak földet, nehéz munkával feltörték az ugart, hordták a köveket, elvetették, ápolgatták a búzát, együtt művelték a birtokot.

Amikor eljött az aratás ideje, együtt arattak, majd elfelezték a termést. Mindketten elégedetten mentek haza, amikor a teli zsákokat behordták a magtárakba. Azonban eljött az éjszaka, és egyikük sem tudott aludni.

A fiatalabb azt gondolta:
– A bátyám meg a felesége idősek már. Nehezükre esik a munka. Semmi segítségük nincsen. Nekem négy gyermekem van, ha felnőnek, majd segítenek. Viszek nekik egy zsák búzát a mienkből.

Az öregebb pedig így gondolkodott:

– Az öcsémnek négy gyermeke van. Több ennivalóra van szükségük, mint nekünk. Viszek nekik egy zsákkal a magaméból.

Tervüket valóra is váltották, mind a ketten elvitték a zsák gabonát a másik kamrájába. Reggel, amikor megszámolták a saját zsákjaikat, megdöbbenve látták, hogy egy sem hiányzik. Elcsodálkoztak ugyan, de egy szót sem szóltak.

Este ismét elindultak, hátukon a nehéz zsákkal, de másnap reggel megint ugyanannyi volt a gabona. Így ment ez napról napra.

A hetedik napon nem volt sötét az éjjel, a telihold fényesen világított. Így történt, hogy amint mentek egymás háza felé, vállukon a nehéz zsákkal, egyszer csak megpillantották a másikat.

Mindkettő letette a gabonát, és szívük csordultig telt szeretettel. Megölelték egymást, a hold fénye beragyogta a völgyet, és körülölelte a két embert.

Azon a helyen, ahol vállaikon a nehéz zsákot cipelve találkoztak, templomot építettek. Életükben nagy tiszteletben és megbecsülésben részesültek, testvéri szeretetükről pedig máig is beszélnek az emberek.

(Talmud-legenda)

Forrás: Boldizsár Ildikó: Mesék testvérekről testvéreknek. Fordította: Strincz Szilvia.