szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Véget ért az advent, elérkezett az ünnep. Ezzel a történettel kívánunk kedves olvasóinknak boldog karácsonyt az Élet+Stílus rovat nevében!

A kovács lánya

Volt egyszer a világon egy király. Nagyon kíváncsi király volt, hát tudni akarta, mennyien laknak a birodalmában. Elhatározta, hogy minden embert lajstromba vesznek az írnokai, aztán megszámolják hányan is vannak? Hírnökök vitték szét a parancsot, minden városba, minden faluba: aki, ahol született, családjával együtt menjen oda, ott lesz az összeírás.

Élt akkoriban a birodalomban egy szegény ácsmester. Meghallotta ezt a parancsot, elment haza. Így szólt áldott állapotban lévő feleségéhez:

- Kedves feleségem, Mária! Nézd, mit parancsolt a király! El kell mennünk Betlehembe. Mire a kisbaba megérkezik, már ott leszünk, s jó emberektől majd szállást is kapunk. De nézzed csak, vettem ezt a széles hátú szamarat, ezen majd kényelmesen ülhetsz. Lassú léptű, óvatos járású, ne félj, biztonságban leszel. S hát jó az Isten, vigyáz ránk, hogy a gyermek békében szülessen. 

- Jól van kedves férjem, József. Ha úgy mondod, legyen úgy.

Azzal Mária felült a szamárra, és elindultak. Este volt, mire Betlehembe érkeztek. A város szélén volt egy fogadó, József bekopogott. 
- Jó emberek adjatok szállást. Nézzétek, a feleségem várandós, megpihennénk.
- Eredjetek innen Isten hírével, nincs nekünk helyünk egy embernek sem. Asszonynak, szamárnak még úgy se. Van a városban más fogadó, keressetek ott helyet!

Mentek tovább. Találtak egy másik fogadót.
- Jó emberek! Adjatok szállást, legalább az asszonyomnak. Lássátok, kisbabát vár.
- Eredjetek innen! Mit képzeltek? Majd még itt születik meg, aztán sírásával felveri a fáradt utasokat!

Mentek tovább. De ahány helyre bezörgettek, mindenünnen elzavarták őket.

Volt ebben a városban egy gazdag kovács. Volt mindene. Háza, barma, szolgája rengeteg. És volt egy gyönyörűszép kislánykája is. Mégis szomorú volt a kovács, odaadta volna házát, barmát, kincsét, gazdagságát, ha a kislányát valaki meg tudta volna gyógyítani. Mert ennek a leánykának mindkét keze csuja volt. Bénán lógott az oldalán. Nem tudott vele, se ölelni, se simogatni, se egy pohár vizet elvenni, se egy karéj kenyeret megkenni. Ennek a kovácsnak a háza éppen a város legszélén állott, ez volt az utolsó ház. Ide is bezörgetett József. 

- Kérlek, szánj meg minket, engedj a házadba!
- Jaj, jó ember. Nálam, még az ágyfiókban is szállóvendég van. Nincs hová tegyelek se téged, se a feleséged. Eredj, keress magatoknak máshol helyet! – mondta a kovács.

Hát akkor előbújt a háta mögül a csujakezű kislánya. Odament Józsefhez.

- Bácsika! Bácsika! Figyelj rám. Gyere énmögöttem. Mutatok neked egy barlangocskát. Édesapámé, itt van nem messze a város szélétől. Istállónak használjuk. Van benne tehénke, bárányok, borjak… jó melegre belehelték, nem fogtok fázni. A széna friss, puha, illatos. Ma hordta be édesapám. Jó lesz nektek, meg a kis babának is, ha megszületik. 

Azzal a kislány előrement és mutatta az utat. Úgy volt, ahogy mondta. Az istálló meleg volt, a széna friss és illatos.

József és Mária hálát adott Istennek a szállásért, megköszönték a kovács kilányának a segítséget.

Eljött az éjszaka, és a szegény ácsmester felesége egy gyönyörű kisfiúnak adott életet. Amikor megszületett, olyan fényesség támadt a sötét barlangban, mintha ezer misegyertyát gyújtott volna valaki. De még a barlang fölött is megfényesedett az ég, mert egy ragyogó csillag állt meg fölötte. 

Másnap reggel a kovács csujakezű kislánya, hamar kiszökött az ágyból, szaladt egyenesen a barlang felé. Ment be a barlangba, nézte a csepp babát a jászolban. Mária ott ült mellette. 

- No, gyere ide kislány, nézd meg őt közelről is – hívta a leánykát. – Gyere kedvesem, vedd a karjaidba, nézd, odaadom neked. 
- Jaj, nénike! Nem tudom én a karjaimba venni, látod, csuja kezem van. Mind a két karom lóg. Mióta megszülettem így van ez. Szeretném én ölelni magamhoz, de nem tudom. 
- No, ne félj! Gyere kedvesem, ne törődj semmivel! Ülj ide mellém és vedd karjaidba Szent Fiamat, kicsi Jézuskámat.

Azzal Mária maga mellé ültette a kovácsmester csujakezű kislányát, és karjaiba tette kicsi fiát, Jézuskáját. S csudák csudájára a kislány ölelte a szép kicsi bubát, ringatta és énekelt neki.

- Nénike! Nénike, nézd, ringatom, ölelem a kis Jézuskát – potyogott a könnye, s nevetett egyszerre.

Aztán megéhezett a Kisjézus, Mária vette ölébe a gyermeket, és megszoptatta. 

A kislány, pedig futott, rohant haza.

- Édesapám! Nézze! nem vagyok már csujakezű. Tudok, ölelni, simogatni, kenyeret kenni, pohár vizet adni. Nézze édesapám! Szállnak a karjaim.

Elmesélte a kovácsmesternek mi történt. Akkor a kovácsmester nagyot sóhajtott és így szólt:

- Jaj, ha tudtam volna, hogy ő Mária, adtam volna szállást néki éjszakára! Inkább, én feküdtem volna istállóba, nemhogy Szűz Mária s az ártatlan Jézuska.

Akkor aztán sajtot, vajat, meg egy kis túrócskát kötöttek batyuba. Egy kivajazott köcsögbe, édes mézet tettek, és úgy mentek vissza a barlangba a Szent Családhoz. Mikor beléptek a barlangba, letették ajándékaikat, és leborulva imádták a kicsi Jézust.

(magyar)

Forrás: Luzsi Margó: Mesélj ​nekem szeretetről és jóságról. A történetet a Bő kovács balladája nyomán mesésítette Luzsi Margó.
A mesenaptárba Csóka Judit meseterapeuta ajánlására került.


VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
hvg.hu Kult

Adventi mesenaptár – december 22.

Már csak két nap, és eljön az ünnep. Adventre 24 történetet gyűjtöttünk össze mesenaptárunkba: népmeséket, mítoszokat, legendákat szerte a nagyvilágból. Járja velünk végig ezt a fénnyel és sötétséggel, reménnyel és örömmel szegélyezett utat karácsonyig!

hvg.hu Kult

Adventi mesenaptár – december 23.

Már csak egy nap karácsonyig. Adventre 24 történetet gyűjtöttünk össze mesenaptárunkba: népmeséket, mítoszokat, legendákat szerte a nagyvilágból.

„A koronavírus nem tart szünetet, ahogy én sem tartottam” – Betegség miatt mondott le az osztrák egészségügyi miniszter

„A koronavírus nem tart szünetet, ahogy én sem tartottam” – Betegség miatt mondott le az osztrák egészségügyi miniszter

Alig 150 kilométeres hatótávú Model 3-ast is árul a Tesla

Alig 150 kilométeres hatótávú Model 3-ast is árul a Tesla

Már készül az új Apple TV, ez valami nagyon új lehet

Már készül az új Apple TV, ez valami nagyon új lehet