Méray Tibor 1946-ban szerzett magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelet a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1946-ban a Szabad Nép újságírója, később a lap észak-koreai, majd berlini tudósítója lett. A Csillag című irodalmi folyóirat felelős szerkesztője volt 1947 és 1949 között, 1954-től két évig pedig a Szabad Nép szerkesztőbizottságában dolgozott.

1957-ben emigrált feleségével és közös gyermekükkel Párizsba, azután a brüsszeli Szemle újságírója, majd szerkesztője volt, később pedig főszerkesztője lett a párizsi Irodalmi Újságnak.

Emigrációja korai szakaszában Asbóth Elemérként és más álneveken jelentette meg írásait. Számos írása és könyvei szóltak az 1956-os magyar forradalomról. Nagy Imre élete és halála című könyvének első kiadása magyar nyelven Münchenben jelent meg 1978-ban, 2006-ban megérte a 8. kiadást.

Nevéhez fűződik Makk Károly: A 9-es kórterem című filmjének forgatókönyve, valamint a Búcsúlevél: Párizs című regény. A Le Monde című párizsi napilapban is jelentek meg írásai, valamint számos más mértékadó francia orgánumban. A PEN Exil párizsi csoport alelnöke, a pontoise-i Pissaro Múzeum alapítója volt.

Méray Tibor 1953-ban Kossuth-díjat kapott, 1992-ben kiérdemelte a Pulitzer-emlékdíjat. 1994-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével, 1997-ben pedig a Francia Köztársaság Becsületrendjével ismerték el, 2009-ben kapta meg a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal elismerést.