„Ha bemegyek egy társaságba, a Fehér isten vagyok. Nagyon sokáig a Delta voltam, de most a Fehér isten vagyok. És remélem, hogy Pieces of a Woman is leszek – vagy te” – mutatott Mundruczó Kornél Wéber Katára, állandó alkotótársára, miközben tavaly nyáron videóinterjúban meséltek a forgatás körülményeiről.

A rendező hetedik, első külföldi gyártású és angol nyelvű alkotása szeptemberben, a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában debütált, (miután Martin Scorsese Oscar-díjas rendező executive producerként csatlakozott a produkcióhoz), január 7-én pedig végre a Netflixre is megérkezett. Aki nagyjából követte a filmről szóló híreket, az tudja, hogy a történet Wéber Kata munkája, - őt ősszel a Variety a tíz legígéretesebb forgatókönyvíró közé sorolta –, és amelyről mind a rendező, mind az író azt mondja, ez az eddigi legszemélyesebb filmjük. Az biztos, hogy a legérzelmesebb is egyben.

Ahhoz képest, hogy tudjuk, miről fog szólni, a Pieces of a Woman kifejezetten optimistán ágyaz meg a történetnek, Martha (Vanessa Kirby) és Sean (Shia LaBeouf) harmincas bostoni pár, első közös gyereküket várják: a nő éppen a kollégáitól búcsúzik, mielőtt szülési szabadságra megy, hídépítő férjét pedig még munka közben látjuk: csúszásban vannak, Sean hangosan kiabálva sürgeti a többieket, úgy tervezi, a lánya lesz az első ember, aki átkel a hídon. Pörgős, szórakoztató párbeszédek alapján ismerjük meg a Martha és a Sean közti dinamikát, a várakozás örömmel tölti el őket, családi autót szereznek a sógortól, egymásra kontrázva sorolják, milyen lesz a gyermekük, és már a babaszoba is készen áll: mindez pusztán hét-nyolc percben elmesélve, hogy az alkotók közvetlenül utána a hajuknál fogva nyomják a nézők fejét egy vödör forró vízbe.

A pár korábban elhatározta, hogy otthonszülést szeretnének, így amikor Marthanak fájásai lesznek, hívják is a szülésznőjüket, ám Barbara épp egy másik gyerek világrajövetelénél segít. Biztató és nyugodt mosolyával megérkezik helyette Eva (Molly Parker), már együtt, hárman vannak az először a születés izgalmával feltöltődött lakásban. A fájdalom ellenére is pozitív érzések azonban rémületbe fordulnak át – mondanánk, hogy pillanatok alatt, de hazudnánk, Mundruczóék megcsinálták a filmtörténet egyik legnyersebb szülésjelenetét, huszonegy percig, megszakítás nélküli snittben látjuk a folyamatot, amely amellett, hogy egy technikai bravúr (Benjamin Loeb érdeme), találékony rendezői megoldás is egyben:

a „vágatlanság” nem hagy levegőhöz jutni, beszorulunk a lakásba, hogy miközben mindent látunk és a vérnyomásunk az egekbe szökik, mégis rémesen tehetetlennek érezzük magunkat.

Netflix

Ha bárkinek lennének még cukormázas elképzelései a szülésről, ezután garantáltan nem lesznek (sőt, ami azt illeti, aki a közelében van, vagy akár tervezi, hogy hamarosan lesz, talán egyelőre ne nézze meg ezt a filmet). A keserves jelenetet végül a mentők szirénája szakítja meg, és csak ezután, a harmincadik percben (!) jelenik meg a film címe a képernyőn. Mundruczó így is jelzi,

ez a film a tragédia utóéletéről szól.

Egy szüléssel ugyanis nemcsak egy gyermek, hanem egy anya is megszületik, és ezt a semmilyen körülmények között nem visszafordítható tényt Martha teste is folyamatosan visszajelzi. A kérdés az, van-e tovább. Kell-e olyannak lennie, hogy tovább, ha megtörténik a kimondhatatlan? A Pieces of a Woman megrendítően vezeti végig a nézőt Martha belső utazásán: az ő története ez, amely halványabban Seant is vizsgálja. A férfi, akit valósággal elnyel a düh, az ivást is újrakezdi, amivel hat évvel azelőtt leállt, és most többször agresszívan lép fel a felesége ellen – Shia LaBeouf egyébként remekül hozza a karaktert, de közben sajnos képtelenség elvonatkoztatni attól, hogy nemrég szexuális és érzelmi bántalmazás miatt perelte be a volt barátnője, így a vonatkozó részeknél ez az ügy azonnal beugrik.

Netflix

Miközben folyamatosan ott lebeg a kérdés, vajon túléli-e Sean és Martha kapcsolata a tragédiát és a közöttük feszülő különbségeket, a következő hét hónap egy-egy napjába bekapcsolódva ismerjük meg a környezetüket. Mundruczóék hétköznapi helyzeteket villantanak fel, amelyekben csak még erőteljesebben tűnik ki az üresség és az elszigeteltség, például a boltban vásárlásnál (figyeljék csak Marthát és az almáit), az utazásnál a metrón, és persze, egy-egy családi találkozás esetében.

Wéber Kata a hvg.hu-nak adott tavalyi interjújában elmondta, harmadik generációs zsidó lányként az érdekelte a leginkább, hogyan öröklődnek generációról generációra egy családban a traumafeldolgozás megoldási stratégiái, és hogy egyáltalán felülírhatók-e ezek a minták. A Pieces of a Woman Martha családján keresztül kapcsolódik rá erre a kérdésre: a nő magyar bevándorló családból származik, édesanyja (Ellen Burstyn szintén megérdemelne néhány rangos díjat az alakításáért) pedig egészen másképp viszonyul a gyászhoz, többek között jogi eljárást sürget, amely nemcsak konfliktust szül közöttük, hanem látszólag egyre messzebb sodorja őket egymástól.

Netflix

Azok a kérdések, amelyek ebből a helyzetből következnek, már könnyen átérezhetőek mindenki számára, akik veszítettek már el valakit:

miközben belepusztulunk a fájdalomba, miért kellene külső elvárásoknak megfelelnünk a gyászunkat illetően? Elindulhatunk-e a gyógyulás felé vezető úton, ha nincsenek válaszaink? Megtalálhatjuk a számunkra legmegfelelőbb módot a gyász megélésére akkor is, ha mások körülöttünk siettetnék ezt a folyamatot?

Vanessa Kirby Marthája erre hol némán összetörve, hol üvöltve igyekszik rájönni, de minden pillanatban annyira precíz és intenzív játékkal, hogy azt kell mondanunk: nem elég a Velencei Filmfesztiválon kapott, legjobb színésznőnek járó díj, jogosan emlegetik Oscar-esélyesként is. Mundruczóék filmjéből egy-egy ponton billenünk csak ki: a Pieces of a Woman amúgy gyönyörű zenéjét az Oscar-díjas Howard Shore (A Gyűrűk ura-filmek) írta, de az alkotók néhány jelenetben zavaróan nagy hangsúlyt fektetnek az aláfestésre, ez pedig néhol sajnos nem hozzátesz, hanem elvesz a dráma éléből.

Netflix

A Pieces of a Woman nagyon nehezen emészthető, és egészen biztosan nem való mindenkinek, de szerencsére nem az a film, amely az első félóra után kifogyna a fordulatokból, még úgy sem, hogy a lényeg a karakterek fejében, és az ehhez képest változó viszonyrendszereikben történik: az egyik utolsó, tárgyalótermi jelenetre például nagyon hosszú ideig emlékezni fogunk még. Mundruczó valószínűleg jogosan reménykedett, ő sem, és Wéber Kata sem lesznek már többé Fehér isten – Pieces of a Woman lesznek, ha mostantól bemennek egy társaságba.