szerző:
Tetszett a cikk?

Mélyen megrázó film lett Mundruczó Kornél és Wéber Kata Pieces of a Woman-je, amely egy tragikus otthonszülés következményeiről, az elviselhetetlen gyász feldolgozásának útjairól mesél. Shia LaBeouf botránya nagyon nem tett jót a filmnek, Vanessa Kirbyt viszont nem véletlenül emlegetik Oscar-esélyesként.

„Ha bemegyek egy társaságba, a Fehér isten vagyok. Nagyon sokáig a Delta voltam, de most a Fehér isten vagyok. És remélem, hogy Pieces of a Woman is leszek – vagy te” – mutatott Mundruczó Kornél Wéber Katára, állandó alkotótársára, miközben tavaly nyáron videóinterjúban meséltek a forgatás körülményeiről.

A rendező hetedik, első külföldi gyártású és angol nyelvű alkotása szeptemberben, a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában debütált, (miután Martin Scorsese Oscar-díjas rendező executive producerként csatlakozott a produkcióhoz), január 7-én pedig végre a Netflixre is megérkezett. Aki nagyjából követte a filmről szóló híreket, az tudja, hogy a történet Wéber Kata munkája, - őt ősszel a Variety a tíz legígéretesebb forgatókönyvíró közé sorolta –, és amelyről mind a rendező, mind az író azt mondja, ez az eddigi legszemélyesebb filmjük. Az biztos, hogy a legérzelmesebb is egyben.

Ahhoz képest, hogy tudjuk, miről fog szólni, a Pieces of a Woman kifejezetten optimistán ágyaz meg a történetnek, Martha (Vanessa Kirby) és Sean (Shia LaBeouf) harmincas bostoni pár, első közös gyereküket várják: a nő éppen a kollégáitól búcsúzik, mielőtt szülési szabadságra megy, hídépítő férjét pedig még munka közben látjuk: csúszásban vannak, Sean hangosan kiabálva sürgeti a többieket, úgy tervezi, a lánya lesz az első ember, aki átkel a hídon. Pörgős, szórakoztató párbeszédek alapján ismerjük meg a Martha és a Sean közti dinamikát, a várakozás örömmel tölti el őket, családi autót szereznek a sógortól, egymásra kontrázva sorolják, milyen lesz a gyermekük, és már a babaszoba is készen áll: mindez pusztán hét-nyolc percben elmesélve, hogy az alkotók közvetlenül utána a hajuknál fogva nyomják a nézők fejét egy vödör forró vízbe.

A pár korábban elhatározta, hogy otthonszülést szeretnének, így amikor Marthanak fájásai lesznek, hívják is a szülésznőjüket, ám Barbara épp egy másik gyerek világrajövetelénél segít. Biztató és nyugodt mosolyával megérkezik helyette Eva (Molly Parker), már együtt, hárman vannak az először a születés izgalmával feltöltődött lakásban. A fájdalom ellenére is pozitív érzések azonban rémületbe fordulnak át – mondanánk, hogy pillanatok alatt, de hazudnánk, Mundruczóék megcsinálták a filmtörténet egyik legnyersebb szülésjelenetét, huszonegy percig, megszakítás nélküli snittben látjuk a folyamatot, amely amellett, hogy egy technikai bravúr (Benjamin Loeb érdeme), találékony rendezői megoldás is egyben:

a „vágatlanság” nem hagy levegőhöz jutni, beszorulunk a lakásba, hogy miközben mindent látunk és a vérnyomásunk az egekbe szökik, mégis rémesen tehetetlennek érezzük magunkat.

©

Ha bárkinek lennének még cukormázas elképzelései a szülésről, ezután garantáltan nem lesznek (sőt, ami azt illeti, aki a közelében van, vagy akár tervezi, hogy hamarosan lesz, talán egyelőre ne nézze meg ezt a filmet). A keserves jelenetet végül a mentők szirénája szakítja meg, és csak ezután, a harmincadik percben (!) jelenik meg a film címe a képernyőn. Mundruczó így is jelzi,

ez a film a tragédia utóéletéről szól.

Egy szüléssel ugyanis nemcsak egy gyermek, hanem egy anya is megszületik, és ezt a semmilyen körülmények között nem visszafordítható tényt Martha teste is folyamatosan visszajelzi. A kérdés az, van-e tovább. Kell-e olyannak lennie, hogy tovább, ha megtörténik a kimondhatatlan? A Pieces of a Woman megrendítően vezeti végig a nézőt Martha belső utazásán: az ő története ez, amely halványabban Seant is vizsgálja. A férfi, akit valósággal elnyel a düh, az ivást is újrakezdi, amivel hat évvel azelőtt leállt, és most többször agresszívan lép fel a felesége ellen – Shia LaBeouf egyébként remekül hozza a karaktert, de közben sajnos képtelenség elvonatkoztatni attól, hogy nemrég szexuális és érzelmi bántalmazás miatt perelte be a volt barátnője, így a vonatkozó részeknél ez az ügy azonnal beugrik.

©

Miközben folyamatosan ott lebeg a kérdés, vajon túléli-e Sean és Martha kapcsolata a tragédiát és a közöttük feszülő különbségeket, a következő hét hónap egy-egy napjába bekapcsolódva ismerjük meg a környezetüket. Mundruczóék hétköznapi helyzeteket villantanak fel, amelyekben csak még erőteljesebben tűnik ki az üresség és az elszigeteltség, például a boltban vásárlásnál (figyeljék csak Marthát és az almáit), az utazásnál a metrón, és persze, egy-egy családi találkozás esetében.

Wéber Kata a hvg.hu-nak adott tavalyi interjújában elmondta, harmadik generációs zsidó lányként az érdekelte a leginkább, hogyan öröklődnek generációról generációra egy családban a traumafeldolgozás megoldási stratégiái, és hogy egyáltalán felülírhatók-e ezek a minták. A Pieces of a Woman Martha családján keresztül kapcsolódik rá erre a kérdésre: a nő magyar bevándorló családból származik, édesanyja (Ellen Burstyn szintén megérdemelne néhány rangos díjat az alakításáért) pedig egészen másképp viszonyul a gyászhoz, többek között jogi eljárást sürget, amely nemcsak konfliktust szül közöttük, hanem látszólag egyre messzebb sodorja őket egymástól.

©

Azok a kérdések, amelyek ebből a helyzetből következnek, már könnyen átérezhetőek mindenki számára, akik veszítettek már el valakit:

miközben belepusztulunk a fájdalomba, miért kellene külső elvárásoknak megfelelnünk a gyászunkat illetően? Elindulhatunk-e a gyógyulás felé vezető úton, ha nincsenek válaszaink? Megtalálhatjuk a számunkra legmegfelelőbb módot a gyász megélésére akkor is, ha mások körülöttünk siettetnék ezt a folyamatot?

Vanessa Kirby Marthája erre hol némán összetörve, hol üvöltve igyekszik rájönni, de minden pillanatban annyira precíz és intenzív játékkal, hogy azt kell mondanunk: nem elég a Velencei Filmfesztiválon kapott, legjobb színésznőnek járó díj, jogosan emlegetik Oscar-esélyesként is. Mundruczóék filmjéből egy-egy ponton billenünk csak ki: a Pieces of a Woman amúgy gyönyörű zenéjét az Oscar-díjas Howard Shore (A Gyűrűk ura-filmek) írta, de az alkotók néhány jelenetben zavaróan nagy hangsúlyt fektetnek az aláfestésre, ez pedig néhol sajnos nem hozzátesz, hanem elvesz a dráma éléből.

©

A Pieces of a Woman nagyon nehezen emészthető, és egészen biztosan nem való mindenkinek, de szerencsére nem az a film, amely az első félóra után kifogyna a fordulatokból, még úgy sem, hogy a lényeg a karakterek fejében, és az ehhez képest változó viszonyrendszereikben történik: az egyik utolsó, tárgyalótermi jelenetre például nagyon hosszú ideig emlékezni fogunk még. Mundruczó valószínűleg jogosan reménykedett, ő sem, és Wéber Kata sem lesznek már többé Fehér istenPieces of a Woman lesznek, ha mostantól bemennek egy társaságba.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Érthetetlenül keveset rendel a kormány a Moderna vakcinából

Érthetetlenül keveset rendel a kormány a Moderna vakcinából

Ilyet még nem láttunk: sárga színű pingvint kapott lencsevégre egy belga fotós

Ilyet még nem láttunk: sárga színű pingvint kapott lencsevégre egy belga fotós

Újabb vállalkozást indítottak a telexesek

Újabb vállalkozást indítottak a telexesek