Mihail Gorbacsov már nem magyarázkodik, csak mesél, amiről épp akar

Biztosan sokan vannak, akik az épp ma kilencvenedik születésnapját ünneplő Mihail Gorbacsovról azt hiszik, már évekkel ezelőtt meghalt. Aki tudja, hogy a Szovjet Kommunista Párt utolsó főtitkára nemcsak él, de néha még a világ dolgairól is megnyilvánul, az valószínűleg már nagyon régóta várja a mindenre magyarázatot adó könyvet vagy filmet a politikusról, akinek valószínűleg a legnagyobb hatása volt arra a világra, amelyben ma élünk.

Gorbacsov ugyanis adós a világnak valamiféle visszaemlékezéssel, hiszen még ma sem igazán tiszta, mi motiválta abban, hogy élére álljon egy olyan átalakításnak, amely a birodalom összeomlásához vezetett, ezzel évtizedekre egypólusúvá változtatva a világhatalmat.

Ezek után rengeteg elvárásunk lehet a Gorbacsov. Mennyország című dokumentumfilmmel szemben. Hogy ítéli meg a csernobili katasztrófa rendezését? Mit gondol Vlagyimir Putyinról és a mai Oroszországról? Milyen kapcsolata volt például Brezsnyevvel? Rengeteg súlyos, a történelemkönyvekben visszhangzó kérdésre várunk még mindig választ.

Mégis, ha valaki tényleg ezzel az elvárással ül le megnézni a filmet, az inkább ne kezdjen neki: Gorbacsov, amit szeretett volna, azt valószínűleg már korábban is elmondta (2013-ban például keményen nekiment a Putyin-rendszernek egy írásában), és valahol sejthető indokok miatt a filmben nem akart már semmiféle leplet lerántani semmiről. Ha viszont érdekel minket egy nyugaton hősként ünnepelt politikus jelenlegi élete, akit épp hazájában utálnak a legjobban, akkor nagyon is javasolt a megtekintés.

Vitalij Manszkij dokumentumfilmjében Gorbacsov inkább csak beszélgetni szeretett volna, amiből elég világosan lejön az is, hogy nem véletlenül irányította évekig a világ egyik szuperhatalmát. Bármennyire is próbálnak belőle kihúzni valami megosztó megállapítást, szinte reflexből maszatolja el a válaszokat, hogy aztán mégis kipattanjon belőle valami finom utalás: Borisz Jelcint például simán lehülyézte, de Ronald Reaganről sem volt túl jó véleménnyel.

Bár a visszavonultan, egy elvileg ajándékba kapott házban élő Gorbacsov a bizalmába fogadta annyira a rendezőt, hogy jól láthatóan ő maga is élvezze a beszélgetést, ez nem jelenti azt, hogy ne jöttek volna össze fesztült pillanatok: Vitalij Manszkij sokszor próbálja kifejezetten provokálni a politikust. Egyszer például azzal szembesíti, hogy a litván függetlenségi mozgalmat még az ő uralma alatt fojtották vérbe, máskor pedig kényelmetlen helyzetbe hozza, amikor rávilágít, annyira nem akarhatta egyben tartani a Szovjetuniót, amikor tulajdonképpen miatta szűnt meg.

Gorbacsov sokszor egyáltalán nem válaszol a kérdésekre, mégis súlya van annak is, ahogy elmondja, valamiről már nem akar többet beszélni. Nem azért, mert túlzottan felidegesítették ezek a kérdések, hanem

őszintén úgy tűnik, hogy ő magában már elszámolt a történelemmel és a benne vállalt szerepével. És akkor mi értelme újra meg újra visszatérni rá?

Adja magát a kérdés, hogy akkor mégis mitől jó a film. Attól, hogy közben intim közelségből meg lehet nézni, hogyan él a 20. század egyik meghatározó alakja, Mihail Gorbacsov: egy gyakorlatilag elfeledett ember, hősként ünnepelt, de mégis bukott politikus, aki ott volt a történelem több nagy fordulópontjánál is, de közben a barátai építtetnek neki liftet a házába, hogy le tudjon jönni az emeletről, és aki vodkát és sört kér az ebédje mellé. Egy olyan ember hétköznapjaiba tekinthetünk be egészen közelről, aki azt is tudja, milyen volt Sztálin alatt élni, és azt a tudást cipelte magával a 21. századba is.

„Az a lényeg, hogy átvészeljük és túléljünk. Időbe, azaz sok-sok évbe és rengeteg erőfeszítésbe telik, illetve hozzáértést igényel” – mondja a filmben arra a kérdésre, hogy Oroszországot tekinthetjük-e jelenleg diktatúrának.

Mihail Gorbacsov alakja és diktatúrával kapcsolatos maszatolása túlmutat önmagán: kristálytisztán megmutat egy, a saját múltjával elszámolni képtelen társadalmat, amelyben a tömeggyilkos Sztálinra jobb szívvel gondol vissza a lakosság, mint az ország izolációjának véget vető vezetőre. Gorbacsov pont úgy nem szeretne beszélni a kínos kérdésekről, mint ahogy az orosz közbeszéd sem akar tudomást venni a Szovjetunió huszadik századi szerepéről, miközben a nézőnek pont annyi marad, mint a szovjet blokk iránt érdeklődő turistának: értetlenül, de mégis izgatottan nézni, mi értelme van ennek az egésznek.

A Gorbacsov. Mennyország megtekinthető a jelenleg is zajló Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál kínálatában.

Vetkőzésen, kémkedésen, egy mozdulaton át is kiderülhet, milyen esendőek vagyunk

Még a legelszántabb dokumentumfilm-rajongóknak sem egyszerű egy-egy fesztiválszezon: csábító lehetőség szembenézni a valósággal, ám kétségkívül nyomasztó és fájdalmas is egyben. A szükségessége azonban megkérdőjelezhetetlen. Március elsején indul a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál, amely idén a megbocsátás, a remény, a gonosz, és a szeretet birodalmába invitálja a nézőit. A program hét filmjét ajánljuk.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: