A párizsi Musée National d’Art Moderne – Center Pompidou gyűjteményébe került Keserü Ilona 1990-es Rekonstrukció című képe, ez a lehető legmagasabb nemzetközi elismerésnek számít a képzőművészet világában.
A párizsi múzeumnak Keserü Ilona életművéből ez az első szerzeménye, amelyet a Centre Pompidou Baráti Kör Alapítvány Nemzetközi Csoportjának részeként működő Közép-Európa Akvizíciós Bizottság tagjai vásároltak meg az intézmény számára.
Somlói Zsolt, a Centre Pompidou Baráti Kör Alapítvány elnökségi tagja a hírt kommentálva elmondta: „A hazai magángyűjtők elkötelezettségének köszönhetően a Közép-Európa Bizottságban erős a magyar művészet képviselete. A 2017-ben létrejött testület alapítása óta több magyar művész alkotásainak megvásárlását finanszírozta, például Nemes Csaba (Előre látható következmények, 2012), Hajas Tibor (Képkorbácsolás I-III, 1979) és Nádler István (Kék – Fekete, 1968) alkotásaiét, utóbbi Spengler Katalinnal közös további támogatásunkkal került a múzeum kollekciójába. Kiemelt célom a jövőben is a kortárs magyar képzőművészet reprezentációjának erősítése a legjelentősebb nemzetközi múzeumi gyűjteményekben.”
Az 1933-ban Pécsen született Keserü Ilona az 1960-as évek közepén induló neoavantgárd művészgeneráció egyik legkiemelkedőbb képviselője, az Iparterv-csoport tagja. Mintegy hetven évet felölelő életpályája során számos díjjal ismerték el munkásságát, 2000-ben Kossuth-díjat kapott, 2014-ben a Nemzet Művésze lett.
Keserü Ilona Rekonstrukció című műve egy az 1960-as évek elején készült, majd nem sokkal később átfestett kép egylendületből készült variációja, az eredeti festményről fennmaradt fekete-fehér reprodukció tanúsága szerint. Keserü pályája elején többször előfordult, hogy ha éppen nem állt rendelkezésre üres festővászon, egy kész képét átfestette, akkor is, ha nagyon jónak találta az alap festményt.
A kép fő motívuma a természeti jelenségek által (szél, víz növények) előidézett, vagy akár a véráramlás inspirálta, függőlegesre állított, mozgó-áramló, ritmikus hullámvonal, mely Keserü művészetének egy kedvelt, vissza-visszatérő alapeleme. A festmény rajzolt hatású vonalhullámai fehér alapon intenzív színek, kékek, bíborok és lilák, amelyek kapcsolatot teremtenek mind az ezt a motívumot használó más festményekkel, mind a hasonló monokromatikus tus- és diópác rajzokkal.
Keserü művészetére jellemző, hogy képeihez, motívumaihoz vissza-visszanyúl, inspirálódik belőlük, újragondolja őket.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
