„A világ nem tud nem változni” – itt az új Európa Kiadó-album, Menyhárt Jenő kommentálja is
„Az elmúlt években eléggé személyes keretek között zajlott az életem. Ez lehet, hogy átjön a lemezen” – vallja az Európa Kiadó legújabb, Love 2020 című albumáról Menyhárt Jenő zenekar-igazgató. A dalok születéséről, az individualitás koráról beszélgettünk, és arról is, mit keres egy kórusmű a lemezen. Az album pénteken jelenik meg hivatalosan, de a hvg.hu-n már végighallgathatják.
hvg.hu: Az Európa Kiadó első felvétele Love ’82 címmel jelent meg, tíz évre rá Love ’92 címmel jött ki a zenekarnak az akkori anyaga. Az új lemez címe Love 2020. Van valami kapcsolat a Love-ok között?
Menyhárt Jenő: Biztos van, de nem tudok most valami elegáns megfejtéssel előállni. Ennek az anyagnak voltak különböző munkacímei, de amikor meghallgattam az első keverést, úgy éreztem nem passzol hozzá eléggé egyik munkacím sem, azt gondoltam, hogy legjobban a Love 2020 elnevezés fedné le. 2020 elején a lemez már majdnem megjelent, össze is volt keverve, de beütött a pandémia, így elhalasztottuk. Nem voltam azonban teljesen megelégedve azzal ahogy akkor összeállt az egész, ezért, ha már így hozta a sors, még dolgoztam rajta egy bő évet.
hvg.hu: A hét dalból öt elég személyesnek tűnik. A Mindenki egyenlő és a Szabadíts meg a gonosztól című számokat kivéve ez a személyesség mindenképpen közös szál.
M. J.: Én ezt azért nem biztos, hogy pont így kategorizálnám. A Szabadíts meg a Love ’82-n jelent meg először. Ez az egyetlen ősrégi dal a lemezen, és így talán egy összekötő szál is. Az utóbbi időben kevésbé működöm úgy, mint régen, hogy mindent igyekszem pontosan megfogalmazni. Valójában csak hagytam, hogy jöjjenek elő azok a számok, amelyek végül egy anyaggá összeállnak bennem.
hvg.hu: Sokszor kifejtette már, hogy az Európa Kiadónak különböző korszakai voltak/vannak. A lemezre két vadonatúj dal került, vannak közepesen újak, és a már említett nagyon régi, 40 éves Szabadíts meg. Tehát nem egy szerzői pillanatképet mutat a Love 2020, hanem inkább egy zenekari pillanatképet. Mondhatni, hogy ez az Európa Kiadó jelenlegi korszakának a lenyomata?
M. J.: Igen, kétségtelen, hogy a lemez a zenekart jeleníti meg egy adott pillanatában. De ugyanakkor a jelenlegi kort is, azt, ahogy most nekem megmutatkozik a világ. Az elmúlt években eléggé személyes keretek között zajlott az életem. Ez lehet, hogy átjön a lemezen.
Itt végighallgatható a Love 2020:
Európa Kiadó - Love2020
Share your videos with friends, family, and the world
hvg.hu: Menjünk végig a dalokon! A Tánc nyitja az albumot.
M. J.: Ez a 2016-os, Valahol lenni című lemezen már szerepelt, még egy régi felállásban rögzítettük. Az ember minden számához, amit megírt, erőteljesen kötődik, de vannak olyanok, amiről érzi, hogy ez nagyon megvan. A Tánc is ilyen volt. Amikor viszont megcsináltuk a zenekarral, akkor nem ezt éreztem, ezért hamar félre is tettem, nem játszottuk koncerten. Szoktam azt csinálni, hogy ha egy szám valamilyen okból nem működik egy adott időszakban, egy ideig elteszem, majd újra előveszem. Ez történt a Tánccal is. Amikor elkezdtem tervezni a mostani lemezt, egyszer csak beugrott, hogy ideje lenne nekifutni még egyszer a jelenlegi felállással.
hvg.hu: Erre a dalra, de az egész lemezre rányomja bélyegét Bujdosó János gitározása.
M. J.: Igen, az ő játéka nagyon sokat hozzátesz a számokhoz. Van egy nagyon egyéni íze a játékának, ami többnyire nagyon jól illeszkedik az Európa Kiadó-dalok zenei szövetébe. De a többiek – Gyenge Lajos, Koroknay András, Kálmán András – is mind nagyon sokat adtak hozzá az anyaghoz. Nagy mértékben segíti az egészet, ha sikerül eljutni oda – és ez a zenekar legjobb felállásaira volt jellemző – hogy a különböző személyiségek egy idegszálon mozognak, és úgy lendítik ténylegesen előre, és csakis előre a produkciót.
hvg.hu: A Szabadíts meg az egyik legrégebbi Európa Kiadó-dal, nagyjából négy évtizede készült. Hogy került most megint elő?
M. J.: Az Európa Kiadó klasszikusnak számító dalai közül elég sokat nem tudtunk felvenni normális technikai körülmények között annak idején, csak kazettás felvételek vannak ezekről, vagy egyáltalán nincsenek. Ráadásul úgy gondolom, hogy minden számnak van egy élete, amelyhez hozzátartozik, hogy időről időre újragondolja őket az ember. Egy zenekarnak gyakran éppen a legtutibb, legbeváltabb slágereit a legnehezebb jól eljátszania. Az első két akkord után a közönség ráismer, megörül neki, a csata meg van nyerve mielőtt elkezdődött volna, és ilyenkor könnyű az előadóknak akaratlanul is átváltani robotpilóta üzemmódba. Mindenki boldog, a dal elhangzik, és az sem nagyon számít, hogy gyakran nem teljes pompájában.
A Szabadíts meg az Európa Kiadóban egy ilyen típusú szám. Gyakran nem voltam elégedett azzal, ahogy koncerten elhangzott, beleértve ebbe a magam részét is. Le is vettem a műsorról emiatt. Az utóbbi időben ott volt a fejemben, hogy ez a dal most számomra különösen aktuális, ezt nem lehet nem játszani. Előhúztam, de nem nagyon akart összeállni. Ettől még inkább izgatni kezdett ez a kihívás, hogy itt van ez a már-már veszélyesen egyszerű formai jegyekre épülő szám, állítsuk talpra és leheljünk bele új életet. Azt kell mondjam, a Love 2020 készítése során ez volt az egyik legnehezebb feladat. Végül azonban sikerült a dalt igazán jól felvenni.
hvg.hu: Az egyik vadonatúj dal a Megáll az ész. Egy elég eklektikus stílusú szám.
M. J.: Igazából ezt még 2014-ben kezdtem el írni. Annak idején többen is énekeltek egy-egy számot a zenekarban, Másik János, Kirschner Péter is. Darvas Benedeknek is akartam adni egy dalt, amit ő énekel. Gondoltam, írok neki egy olyan számot, amelyben mindenféle stílus megjelenik, a raptől a punkon át a rock and rollig, mivel úgy gondoltam leginkább ilyesmi illik hozzá, az ő színház világában pallérozódott előadói habitusához. Olyasmiként éltem meg a dolgot, mintha megrendelésre írtam volna egy minimusicalt. Amikor nagy vonalakban megszületett a dal, Bence közölte, hogy neki nem igazán tetszik, nem szeretné énekelni. A zenekar sem nagyon lelkesedett akkoriban érte. Félretettem, és teljesen el is felejtkeztem róla.
Évekkel később volt egy alkotói pályázat, ahol bevállaltam, hogy írok iksz dalt. A pályázat lejárta előtt két nappal hívott a menedzserünk, hogy virítanom kéne ezeket. Akárhogy számolgattam, a megadott időszakra a kelleténél eggyel kevesebb új számot tudtam felmutatni. A menedzserek persze ilyenkor azt mondják az embernek, hogy írjon gyorsan még egyet. Nálam azonban nem így megy az ilyesmi. Addig gondolkoztam, hogy mitévő legyek, míg eszembe jutott a Megáll az ész, amiről találtam egy próbán készített korabeli felvételt. Meghallgattam, és úgy találtam, hogy nincs vele az égvilágon semmi baj, csak meg kell írni rendesen. Kimondottan tetszett. Dolgoztam még rajta, egy kissé átalakítottam annak megfelelően, hogy én fogom majd énekelni. Aztán összeállt, és nemcsak a pályázati elszámolásba került bele hanem a Love 2020 anyagába is.
hvg.hu: Ezek szerint ilyen demokratikusan működik az Európa Kiadó? Mutat egy számot, ha nem tetszik a tagoknak, elkaszálják?
M. J.: Nem feltétlenül működik demokratikusan, de az sincs, hogy ha valaki nem akar valamit elénekelni, akkor én kényszerítem. Ezt nem is akarnám, de nem is lenne szerencsés megvívni egy ilyen csatát. A döntéseket többnyire én hozom, ugyanakkor ezt nyilvánvalóan úgy kell tennem, hogy a zenekar hosszabb távon működőképes legyen. Az ilyesmi pedig csak akkor történik meg, ha mindenki jól érzi benne magát, mert csak úgy lehet ezt tartósan jól csinálni.
hvg.hu A következő dal a Nem látta senki.
M. J.: Ez volt a legelső dal, amit írtam, miután hazajöttem Amerikából. 2013-ban született. Előtte vagy húsz évig nem írtam magyarul számot. A Nem látta senki 2013-as felvételében szerintem egy csomó minden felvillant ugyan, de valahogy az érződött rajta, hogy nem elég erős, mintha még nem lett volna kész. Nem akartam ebbe hosszútávon beletörődni, mert éreztem, hogy lehetne egy jó számot csinálni belőle. Most jött el a pillanat. A zenei keretek megmaradtak, de eléggé átírtam a szövegét, úgyhogy ez most egy eléggé felújított változat.
hvg.hu: Tíz éve mondta, hogy a sokéves amerikai tartózkodás után a magyar nyelv finom rétegeit újra kellett tanulnia. Mikor érezte, hogy ez megvan?
M. J.: A mai napig nem jött vissza olyan módon, ahogy az megvolt az elutazásom előtt. Akkor szinte rá voltam tapadva az itteni valóság szövetére, folyamatosan, minden porcikámmal érzékeltem azt. A nyelvem hegyén voltak a szavak. Mostanra viszont lett számomra egy több mint tíz éves lyuk a magyarországi történéseket illetően. Ezalatt földrajzilag távol, egy másik kultúrában, egy másik nyelven éltem az életemet, ráadásul mindezt az internet korszak előtt. Ha az ember élete egy ilyen fordulatot vesz, onnan már nem nagyon van teljes visszaút. És egyébiránt nem is feltétlenül arra vágyik, hogy legyen. Ráadásul az internet korában az ember földrajzi tartózkodásának a helye új értelmet kap, mást jelent, mint azelőtt. Már nem feltétlenül csak ott van jelen, ahol fizikailag tartózkodik, így a figyelme is sokkal szerteágazóbbá válhat. Ez pedig nyilván kihat arra is ahogy adott helyzetekben próbálja kifejezni magát.
hvg.hu: Ez a hosszú kihagyás ahhoz is hozzájárulhatott, hogy amikor újra elkezdtek koncertezni, a közönség úgy érezte, hogy a húszéves számok akkor is félelmetesen aktuálisak, nem?
M. J.: Ha egy dal a születése pillanatában elementárisan elkapja az életet, vagy megragadja a létet, az a legtöbb esteben évtizedek múlva is működni fog. Én ismerek egy csomó ilyen számot az általam kedvelt előadóktól. Ha vannak ilyen Európa Kiadó-számok is, akkor az nagyszerű.
hvg.hu: A másik új dal a lemezen az Egyedül.
M. J.: Ezt egy konkrét ember inspirálta a közvetlen környezetemből, de nyilván belekerült az is, ahogy én éreztem és érzem magam. A dal nem elsődlegesen magányosan töltött napokról és éjszakákról szól, hanem sokkal inkább a létezésben megélt egyedüllétről. „Egyedül, mint egy messziről jött idegen.” Pont az, amiről az előbb beszéltünk. Többeknek talán ismerős lehet ez az érzés. Úgy tűnik az Egyedül eddigi rövid történetéből, hogy ez a dal sokakból vált ki valamilyen reakciót. Bizonyára azért is, mert alapjaiban az individualitás korát éljük. Hogy egy korszak ilyen vonatkozásban milyen, azt nyilván elsősorban az határozza meg, hogy aktuálisan melyek a legelterjedtebb és legjobban működő túlélési stratégiák. Én jóideje azt látom, hogy a legtöbben egyszemélyes stratégiákban gondolkodnak. Tulajdonképpen az Európa Kiadó is már régóta így működik.
Vannak a mindenkori tagjai, akik élik az életüket, csinálják a különböző dolgaikat, és időnként összejönnek és zenekarként tevékenykednek együtt. Végül is ez elég jól működik így is. Alapvetően egy projektjellegű együttműködésről van szó, amelyben mindenki folyamatosan nézegeti a naptárját. A 80-as években nem egészen így folytak a dolgok, akkor általánosabban és szorosabban össze voltunk kötve egymással, próbáltunk együtt tenni valamit azért, hogy legyen egy olyan történetünk és világunk, amelyben mindannyian részt akarunk és tudunk venni. Együtt erősebbnek éreztük magunkat, mint önmagunkban. Most viszont többnyire egyénként folynak a próbálkozások. Ezt egyrészt a jelenleg általánosan elterjedt társadalmi berendezkedés generálja, másrészt nagyban hozzájárul a komputertechnológia is. Feltételezem persze, hogy ez nem lesz mindig így. A világ nem tud nem változni.
hvg.hu: Az utolsó előtti dal, az Ezt nem szerettem szintén régi, de a legtöbben a Sexepil zenekartól ismerik.
M. J.: Én mindig egy szigorú srác voltam. Voltak olyan dalaink, amelyekben mondjuk, egyetlen sor nem volt jó, akkor azt nem is játszottuk. Volt bennem egy ilyen, ha úgy tetszik görcs, ha meg úgy, akkor az elérhető legjobbra való fáradhatatlan törekvés. Az Ezt nem szerettemet a 80-as évek elején írtam, és alapvetően szerettem, de volt benne néhány sor, amelyet menetközben nem éreztem elég jónak. A számot emiatt aztán levettük a műsorról. Hegyi Zoli meg jött, hogy ha ti nem játsszátok, majd mi. Én meg mondtam, hogy jaj, de jó, legalább valaki játssza, és odaadtam nekik. Aztán el is feledkeztem róla. Amikor 60 éves lettem, volt egy ez alkalomból rendezett koncert a MOM Sport-ban, ahová vendégelőadóként meghívtam Hegyi Zolit is. Ő ezt a számot énekelte. Én már nem is igazán emlékeztem a dalra, egy régi kazettáról szedtük le újra, hogy le tudjuk kísérni Zolit. Közben pedig nem értettem, mi a fene bajom volt ezzel a számmal. Elkezdtük az Európa Kiadóval is játszani. Két nemtetsző, illetve idejét múlt sort kicseréltem benne, és újra életre kelt. Gondoltam, akkor ez így mehetne is mindjárt a lemezre.
hvg.hu: A Mindenki egyenlő több ok miatt is kilóg a lemezről. Egyrészt nem annyira személyes témát dolgoz fel, inkább egyfajta mozgalmi, forradalmi dalról van szó, másrészt ez egy néhány éves Európa Kiadó-dal kórusfeldolgozása. Ez a bónusz track hogy született?
M. J.: Darvas Benedek írta a kórusváltozatot, én kértem rá fel. Nem a lemezre készült, de ahogy hallgattam, azt éreztem, hogy helye van ott is. Amerikában láttam egy csomó nagyon különböző és nagyon jó kórusprodukciót, és már akkoriban elkezdett érdekelni ez a forma. Valamikor 2019 elején támadt az a konkrét ötletem, hogy a Mindenki egyenlő című dalunkra kéne egy kórusváltozatot írni, majd egy esemény keretében rögzíteni annak egyszeri előadását, abból pedig egy videóklipet készíteni. Bele is fogtunk. A MU Színházban rendeztük meg az eseményt. Kellettek profik, felkértük a Soharóza kórust, ők adták elő a szólamokat, a dal fő énekszólamát viszont az utcáról bejövő emberek énekelték. Így együtt nem volt lepróbálva előtte a dolog, teljességében ott állt össze, mi pedig rögzítettük az egészet. (Itt megnézhető a klip.)
Érdekesség, hogy én ezt 2020 március végén akartam megcsinálni, de a MU Színházban csak március 9-re volt időpont. Minden tiltakozásom ellenére muszáj volt előrehozni emiatt a forgatást. A sors iróniája, hogy három nappal a felvétel után bezártak mindent a koronavírus miatt. Iszonyú mázlink volt, hogy ezt akkor az utolsó pillanatban sikerült még megcsinálnunk.
| Európa Kiadó-archívum |
Közel hétéves munka után elindult a zenekar történetét feldolgozó europakiado.a38.hu oldal, amelyet Menyhárt Jenő és Szénássy Alex tervezett, és amely levéltári rendszerezettséggel, multimédiás formában dolgozza fel a zenekar teljes történetének dokumentumait 1980-tól napjainkig. Sőt, a site nem lezárt, tehát a jövőben is folyamatosan bővül majd. Menyhárt szerint a saját fejlesztésű oldal egyik nagy előnye, hogy a többi online felülettől teljesen független rendszerbe foglalja és teszi sokféle érdeklődés mentén kereshetővé a zenekar négy évtizedes tevékenységének dokumentumait, másfelől pedig olyan módon épül fel, ami képessé teszi időbeli folyamatok megjelenítésére is. „Ez nem csak egy archívum, ez egy olyan rendszer, amelybe a mostani és jövőbeli anyagok is beépülnek, egy olyan önépítő hely, ami egy életmű bemutatására, feldolgozására szolgál. Egy olyan »do it yourself« archiválást tesz lehetővé, ami elhelyezi és online hozzáférhetővé teszi az egyes dokumentumokat egy idővonalra felépített archívumrendszerben.” |
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
