szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A PIM igazgatója szeretné megélni azt az időszakot, amikor ujjongva olvashatja magyar szerzők tucatjait, de "sajnos, nem ez a helyzet".

A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója nemrég egy interjúban kifejtette többek között, hogy gyűlöli a színházat, a magyar irodalom 80 százalékát pedig „kukázná”. Az interjú után többek közt Péterfy Gergely is kritizálta a nyilatkozatot, szerinte a kultúráról, olyat, mint Demeter „egy intézmény igazgatója biztos, hogy semmilyen civilizált országban nem mondhat az általa irányított területről, csak ha azért mondja, hogy utána azonnal lemondhasson a posztjáról”. De még Fürjes Balázs államtitkár is úgy reagált Demeter kijelentésére, hogy "hatalomból a hivatalosság végképp ne ítélkezzék, ne akarjon nevelni senkit".

Demeter most Vitairat a képmutatásról és annak káráról című, Mandineren megjelent cikkében írt a nagy port kavaró kijelentéséről.

Én lennék a legboldogabb, ha a főigazgatói munkám abból állna, hogy világhírű magyar írók (művészek) lába elé terítem a vörös szőnyeget, és ugyancsak elégedett lennék, ha egy-egy nagyságunk irodalmi emlékezete tízezreket mozdítana meg. Szeretném megélni azt az időszakot, amikor magyar szerzők tucatjait ujjongva olvasom, és annyira jók, hogy alig bírom kivárni a következő remeket

– fogalmaz Demeter, és hozzáteszi: sajnos, nem ez a helyzet. 

A kortárs magyar irodalom (mint minden általánosítás: túlzó és igazságtalan megállapítás következik) jelentős része mintha-irodalom. Mi még mindig csak eljátsszuk az írót. A nagybetűs szakma veregeti egymás vállát, díjazzák egymást, és önnön fontosságuktól eltelve nagyívben tesznek az olvasóra.

Demeter ezek után kifejti, hogy három éve egyebet sem csinál, csak próbálja a kortárs magyar irodalom művelésének feltételeit jobbá tenni, többek között a Térey-ösztöndíjjal, a folyóirat-támogatási programmal, a hangoskönyvkiadás megsegítésével. Hozzáteszi, hogy mindezt úgy menedzseli, hogy személyes ízlésvilágát zárójelbe teszi.

"Teljesen érdektelen, hogy ki melyik pártra szavaz, ha jó műveket tesz le az asztalra" – írja, azonban a szakmából eltűnt az igényesség, és az már nem a teljesítményt becsüli meg, hanem a státust.

"Kiírja a magyar író a közösségi médiába, hogy magyar író vagyok, tehát igazam van, kalapot le, vagy leverik az elvbarátaim. Vita lezárva. Amit ma a kulturális elit (túlzó és igazságtalan megállapítás következik) elművel, az képmutatás. Diplomatikusan azt hazudjuk egymás szemébe, hogy persze, amit csinálsz, az jó. Ügyes vagy, hogyne, nagy író, csak azért nem talált meg a világhírnév, mert a világolvasó nem tud magyarul."

Demeter szerint a kultúrbékének vége van, és "nem ők vetettek véget neki".

"Éppen zárójelezik a nyugati kultúrát, a jóemberkedő értelmiség meg annak hajol alá, hogy mindent bűnösnek nyilvánítanak, amit fehér bőrű ember alkotott. (...) Nem kell úgy táncolnunk, ahogyan fütyül az egyre őrültebb nyugati szél. Csakhogy a saját tánchoz saját dal szükségeltetik."

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:


HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!