Több százezer laptopot osztanak ki az iskolákban, de ettől még nem szabad csodát várni
A választások előtt gyorsan lezavarta az Emmi az uniós pénzből lebonyolított notebook-projekt első körét, amelyben mintegy 120 ezer diák és tanár kapott kölcsön az államtól informatikai eszközöket. Hogy az oktatás színvonala ettől nőni fog-e, az erősen kérdéses.
„Elkezdődött az oktatás digitalizációjának zászlóshajó-projektje” – büszkélkedett február közepén Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár, amikor Salgótarjánban átadták az első notebookokat az ottani gimnázium 9. évfolyamos diákjaink és tanárainak. Az uniós pénzből indult „Digitális oktatáshoz való egyenlő hozzáférés feltételeinek biztosítása a tanulók és a pedagógusok számára” elnevezésű programot Kásler Miklós emberminiszter jelentette be február 12-én, mint mondta, ennek lényege, hogy a következő négy évben mintegy
200 milliárd forint értékben vásárolnak 560 ezer tanulói és 55 ezer tanári notebookot.
Ennek első köre ér lassan a végéhez a napokban. A Windows 10-zel felturbózott eszközöket a 9. évfolyamos diákok szülei vehették át az iskolákban „ingyenes, személyes használatra” (és ezzel vállaltak kezességet az esetleges nem rendeltetésszerű használat során a gépen bekövetkezett károkért).
Valahol még landol 28 milliárd forint
Bár a program összköltségvetését elosztva az összesen 615 ezer darab géppel átlag 325 ezer forint jön ki, az átvételi elismervények arról tanúskodnak, hogy a kapott notebookok csak 280 ezer forint értékűek. Hogy mire megy el a fennmaradó, 28 milliárd forintnyi pénz, arról nincs információ (az Emmi sajtóosztálya egy hónapja nem válaszol kérdéseinkre).
Az általunk megkérdezett szakemberek szerint mindenesetre oktatási célra alkalmasak a kiosztott gépek, amelyek egyébként állami tulajdonban maradnak, a felhasználók csak használatba kapják meg, és a tervek szerint az érettségi után az akkori értékükön megvásárolhatják.
A Klebelsberg Központtal együttműködési megállapodást kötő fenntartókat (az állami iskolák mellett egyházi és alapítványi iskolák is leszerződhettek a központtal) érintő programban eszközt igénylő diákok vállalják, hogy a notebookot megfelelően használják, nem telepítenek rá például illegális szoftvert, azt természetesen nem adják el, és felszólításra be is mutatják az állami vagy uniós szerveknek. Az eszközökre három év garancia van, utána az esetleges javítási költségek már a felhasználót terhelik.
Mintegy 120 ezer gépet osztottak ki tehát a napokban, több esetben a fideszes képviselők ki is használták az alkalmat, hogy a választási kampányban javítsák a saját maguk pozícióját (a Kúria szerint nem jogszerűtlenül), és természetesen a politikai haszon mellett jónéhány gondosan kiválasztott cég gazdasági hasznot is realizált az eszközbeszerzésekből. (Minderről itt írtunk bővebben.)
A következő években, felmenő rendszerben az akkori 9.-esek fognak notebookot kapni, sőt Maruzsa azt is hozzátette, hogy az 5. és 6. évfolyamosok számára is terveznek beszerzéseket.
Pazarló osztogatás
A „zászlóshajó projektnek” nevezett intézkedés azonban nem feltétlenül jár automatikusan az oktatási színvonal emelkedésével – vélik egybehangzóan a szakemberek.
Ma már kevés szó esik róla, de ugyanez a kormány 2016-ben elfogadott egy Digitális Oktatási Stratégiát (DOS), amely kifejezetten korszerű, és ezzel a hivatalos oktatáspolitikai iránytól igencsak eltérő szemléletű iskolát írt le, és amely fő célként azt jelölte meg, hogy egy gyerek se kerülhessen ki digitális írástudás nélkül a közoktatásból.
A nem kevés pénzből összeállított stratégiából azonban – az intézmények wifi-ellátásnak fejlesztésén kívül – szinte semmi nem valósult meg. Ennek fájó hiánya 2020-ban, a karanténoktatásra való átálláskor kristályosodott ki leginkább, amikor sok helyen az országban se eszköz, se pedagógiai módszertan, se internetes hozzáférés nem volt a digitális térbe terelt oktatáshoz. A stratégia többek közt azt is kimondta, hogy felső tagozattól felfelé minden tanulónak és – tagozattól függetlenül – minden tanárnak rendelkeznie kell laptoppal.
„Az, hogy legalább most, két évvel a koronavírus miatti távoktatás után, elindul egy olyan program, amely biztosítja, hogy a gyerekeknek és a tanároknak legyen laptopja, az mindenképpen jó, és összhangban van a DOS ezen pontjával” – mondja egy, a stratégiát jól ismerő forrásunk, aki hozzáteszi, abban alapvető elvárás volt, hogy egy fenntartható, jól menedzselhető, és nem pazarló rendszert kell létrehozni.
A mostani laptop-osztogatás nem feltétlenül átgondolt ilyen szempontból. „Hiszen vannak olyan diákok, akiknek már most is van saját laptopja, így mindenki azzal járna a legjobban, ha azt használná. Ha csak a rászorulók kapnák, akiknek nincs ilyen eszközük, és nem gyakorlatilag automatikusan mindenki egy évfolyamon, akkor több évfolyamot is elláthatna az állam laptoppal. Így ez egy pazarló rendszer, sok olyan gyerek is kap gépet, akinek már van.”
Szükséges, de nem elégséges
Nyilván egy hatékonyabb eszközellátási-rendszer kidolgozásához időre lett volna szükség, fel kellett volna mérni, ki az, akinek valós igénye van laptopra, és ki az, aki meg tudja oldani a digitális tanulást saját eszközzel, őket esetleg más úton kompenzálhatták volna – mondja a szakértő, de hozzáteszi, akkor a választási kampányban nem osztogathattak volna a politikusok gépeket.
Az oktatási színvonal emeléséhez szükséges, de nem elégséges eszköz az, hogy a diákok és a tanárok kezébe laptopot adunk
– foglalja össze. „Hogy valóban jobb legyen az oktatás, ahhoz még nagyon sok mindenre szükség lenne, többek közt pedagógusok képzésére, a megfelelő oktatást segítő platformok kialakítására, illetve elegendő rendszergazdára és helpdesk-szolgáltatás megszervezésére az iskolákban. Elengedhetetlen az erős sávszélesség és wi-fi-kapcsolat is, hiszen, ha 600 ezer gép bekerül a rendszerbe, ami addig nem volt ott, akkor 600 ezerrel többen használják a wi-fit. Erre egészen biztosan nem alkalmas a jelenlegi ellátottság, még akkor sem, ha néhány éve voltak e téren fejlesztések.”
A laptopok tyúk-tojás problémája
„Csodálatos az időzítés, hogy nem akkor osztanak digitális eszközöket, amikor a Covid miatt nem tudtunk bejárni az iskolába, és sok helyen az eszközök hiánya miatt nem lehetett folytatni a tanítást, hanem most, amikor már mindenütt jelenléti oktatás zajlik” – fakad ki a lapunk által megkérdezett másik szakértő, aki egyetért abban, hogy ha vannak jó eszközeink, attól az oktatás színvonala még nem fog megváltozni. Igaz, ha nem veszünk eszközöket, akkor nem is tud. „Tyúk-tojás problémához hasonló a kérdés: amíg nincs laptop, nem lehet elkezdeni a korszerű digitális tanítási módszertant, de amíg nincs módszertan, addig nincs mire felhasználni a laptopot.”
Hozzáteszi, az eszközök kiosztása csak a hardver-problémákat oldja meg, de az talán még fontosabb kérdés, hogy milyen szoftvereket telepítenek fel rá, azaz mire tudják majd használni a diákok az eszközöket. További kérdés, hogy szervezik meg az eszközök folyamatos karbantartását, a programok frissítését.
Nem vagyok benne biztos, hogy a hirtelen kiosztott 120 ezer notebook nagy változást fog hozni. A látványos, de rövid távú, izolált, gyors megoldást ígérő programok nem szokták javítani a pedagógiai színvonalat.
Erre egyébként nem is igen gondoltak a program lebonyolítói, hiszen nem tudni semmilyen mérésről, semmilyen kritériumról, semmilyen elérendő pedagógiai célról, ami a notebook-program hatásosságát, sikerét bizonyítaná vagy esetleg cáfolná majd.
Azaz
5-10 év múlva senki nem fogja tudni megmondani, hogy jól hasznosult-e a 200 milliárd forint.
Mi kell a digitális oktatáshoz?
Ma Magyarországon egyébként semmi nem írja elő, hogy az államnak milyen eszközöket kell biztosítania az iskoláknak a digitális oktatáshoz. Ha lenne ilyen rendelet, akkor az abban leírtakat számon lehetne kérni.
Az Európai Bizottság ugyanakkor közzétett egy olyan ajánlást, amely rögzíti, milyen tárgyi és pénzügyi feltételek kellenek ahhoz, hogy a gyerekeket az iskola felkészíthesse a 21. századi kihívásokra. Ennek alapján nagyjából évente 150 eurót kellene gyerekenként költeni a digitális infrastruktúrára. Ezen ajánláshoz a legtöbb ország igyekszik alkalmazkodni, Magyarország nem vesz róla tudomást. Így nálunk csak hullámszerűen, egy-egy projektből folyik némi fejlesztés e téren.
Pont úgy, mint a mostani notebook-program. Az viszont irreális elképzelés, hogy ha néhány évente beleölünk pár milliárdot a területbe – megjelenik itt-ott néhány Lego-robot vagy drón, vagy akár százezer laptop – attól jelentősen nőni fog a diákok digitális kompetenciaszintje. Így aztán nem csoda, ha az unióban Magyarországon kerül ki a közoktatásból a legtöbb digitálisan alulképzett ember.