Jó, hogy vége a 80-as éveknek és nem jön újra el – megint nagyot dobott az HBO a Besúgóval
Egyetemi kollégiumban szervezkedő demokratikus ellenzék, a Nyugat lassú és sokszor nem is teljesen legális becsurdogálása a létező szocializmus mindennapjaiba, szerelem, bulizás, árulás 80-as években. Az HBO saját fejlesztésű sorozata izgalmas kémsztori, de közben korrajz és szórakoztató „így jöttem” történet is.
Mi magyarok individuálisan jók, de a demokráciához bénák vagyunk. Van valami a magyar néplélekben, ami akkor nyugodt, ha valaki azt mondja: gyertek utánam, megvédelek titeket. Ezeknek az embereknek a vezetéknevéről vannak elnevezve a történelmi korszakok: Horthyról, Rákosiról, (és majd visszanézve) Kádárról. Ezek mind fiatal forradalmárokból lett öreg zsarnokok, soha nem sült ki még semmi jó belőlük. Nem szeretném, ha egyetlen leválthatatlan ember lenne az ország élén, azt szeretném, hogy tízmillióan közösen döntsük el, mikor, mit akarunk
– hangzik el a sorozatban többször is a kissé didaktikus eszmefuttatás a Besúgó fiatal, demokrata ellenzéki vezetőjétől, Száva Zsolttól (Patkós Márton).
Ez így, 2022-ben a parlamenti választások előtt pár nappal különös akusztikát kap. Hogy ez mennyire tudatos a készítők részéről, azt nem tudni, mindenesetre nem lehet nem a 80-as években az egyetemi kollégiumi szobatársakból kinövő mai kormánypártra gondolni, amikor megismerjük a Besúgó Kilián kollégiumában szervezkedő, a nagy sörözések és csajozások közben keményen, rendszerellenesen politizáló csoportot. Mint ahogy be-bekerült a forgatókönyvbe egy sor olyan kiszólás is, például a „lassan mondom, hogy mindenki megértse”, vagy a „kurva ország”, „remélem, te sosem fogod vezetni ezt az országot”, amely a közelmúlt magyar politikai folklórjából lehetnek ismerősek.
Persze a Besúgó nem egy Elkxrtuk, nem lehet beazonosítani a szereplőket, akik nem is fekete-fehérek, nincsenek egyértelműen jók és gonoszok, és nincs is a sorozatban politikai elfogultság (sőt nincs is benne direkt politika), de nem lennék meglepve, ha gyorsan elterjednének különböző teóriák, hogy kit kiről mintáztak az alkotók.
Már megszoktuk, hogy az HBO saját sorozatai magasra teszik a lécet, az Aranyélet után pedig már el is várjuk, hogy az új – ezúttal abszolút saját ötleten alapuló, és abszolút magyar történetet feldolgozó – alkotás megfeleljen ennek az elvárásnak. A csatorna elég bátran bevállalta, hogy egy fiatal, teljesen ismeretlen forgatókönyvíró sztorijára rábólintson, és nyert. Úgy tűnik, hogy az utcáról beeső (konkrétan a HBO központba, az ötletével csak úgy, találomra betelefonáló) Szentgyörgyi Bálinttal igencsak beletrafáltak.
A Besúgó története egy a 80-as évek közepén élő, bulizó, tanuló és világmegváltó gondoltokkal kacérkodó fiatal társaság mindennapjait mutatja be. Ez egyrészt alkalmat ad egy szokásos „így jöttem” film kibontására, másrészt arra is, hogy bemutassa a kommunista időszak végnapjainak már repedező, de még nagyon is fojtó, a „nagy testvér” által erősen kontrollálni akaró mindennapjait.
A sorozat főhőse Demeter Geri (Váradi Gergely), aki vidékről a fővárosba kerül, mert felvették a Gazdaságtudományi Egyetemre. Ám élete nagy kalandját, a teljesen új környezetet, az új barátokat, az egyetemi életet nem élheti át felhőtlenül, mert már az első odaúton – megzsarolva az öccse nehezen, Nyugatról beszerezhető gyógyszereivel – beszervezi az állambiztonság. Feladata a fent már említett nézeteket valló ellenzéki vezér, Száva és köre megfigyelése. A csetlő-botló vidéki srácnak tűnő Geri pedig kénytelen belemenni a véresen komoly játékba, de úgy, hogy közben egyre inkább ő az, aki – jó sakkosként – mindenki előtt jár egy-két lépéssel, és ügyesen lavírozik az ellenzéki, menő, bátor barátai és a keménykedő, de igazából igencsak szánalmas tartótisztje, Kiss elvárs (Thuróczy Szabolcs) között.
Azaz az első pillanattól tudjuk, ki a besúgó, a történet feszültsége innentől abban áll, hogy lebukik-e Geri az új barátai előtt, illetve, hogy mennyire tud ügyesen evickélni az államvédelmi szorításban.
Az április elsején, több mint 60 országban egyszerre induló sorozat főszereplője egyre jobban kiismeri mindkét világot, a kezdetben béna vidéki srác egyre jobban uralja a helyzetet, sőt egy idő után már akár a saját érdekében ki is tudja használni a különleges státuszát. Egészen fura ívet ír le – az eddig jórészt ismeretlen Váradi Gergely izgalmasan szikár alakításában – a személyisége a szerencsétlen, szánni való, gyáva sráctól, a szemét besúgón át, a hideg fejjel, és a sérthetetlenség tudatával akár komoly balhékba is belemenő kemény játékosig – csak az alatt a néhány rész alatt, amit volt módunk látni a sorozatból.
És ha már a színészeknél tartunk, üdítő a sok fiatal, nem elhasznált arc feltűnése a stábban, kezdve a történet valódi szupersztárját, Szávát alakító Patkós Mártonnal, aki hozza a karizmatikus, szimpatikus, lánglelkű, bátor forradalmárt, aki ki meri mondani a „demokrácia”, a „ruszkik haza” kifejezéseket egy olyan korban, amikor ez még büntetendő volt, aki valóságos kis miniállamot alakít ki a kollégiumon belül, és aki ezzel együtt kifejezetten taszító az ellenmondást nem tűrő, autoriter beszólásaival, vagy akár a csajához való extramacsós hozzáállásával. Igen, neki címezve hangzik el egy ponton a beszólás, hogy „remélem, sosem leszel az ország vezetője”.
Érdekes, és szintén sokszínű karakterek Száva sameszai is, Barna (Lengyel Benjámin) a volt focista, és Karcsi (Borbély Richárd) a köpenyes matekzseni. De különösen emlékezetes Máté, a mindenből üzletet csináló kádergyerek szerepe (Varga Ádám könnyed és hiteles alakítása), akinél minden kapható (a Lux szappantól az óvszeren át a tangabugyiig), és aki VHS kazettákon, magyar alámondással mutat be máshol nem látott filmeket a koliklubban (némi pénzért), vagy strandot üzemeltet egy konténer medencével a koliudvaron (némi pénzért). Aki a politikai körhöz nem ideológiai meggyőződésből, hanem üzleti megfontolásból csapódik. Aki senkivel nincs igazán, de mindenkivel jóban van és vele is érdemes jóban lenni. (A kor minden kolijában volt egy ilyen figura.)
És fontos szerep jut a lányoknak is, különösen Száva barátnőjének, Katának (Szász Júlia), aki fellázad ez ellen a titulus, és mellesleg Száva egyeduralma ellen, és meg akarja mutatni, hogy sokkal több van benne ennél, illetve Juditnak (Szőke Abigél), a tartótiszt lányának, aki punkénekes és utálja a rendszert, benne az apját és a besúgókat is. Még pontosan nem tudni, hova fog kifutni, mi lesz a KISZ színeiben vitázó, okos, csinos és csípős nyelvű Adél (Hermányi Mariann) szerepe a történetben, aki fel is hívja magára Száva figyelmét, de az már sejthető, hogy fontos dolgok dőlnek el majd rajta.
A sorozat tehát egyrészt bemutatja a mindenkit függésben tartó rendszer működését: a tartótisztet egy nagyobb lakás és családjának elismerése, Gerit az öccse gyógyszereinek biztosítása, a híres, de szilenciumra kárhoztatott írót (Mácsai Pál) a művészi száműzetésének enyhülése, a jó fej egyetemi tanárt-kollégiumvezetőt (Hajdú Szabolcs) a cinizmus és a lázadás reménytelensége készteti az igazodásra.
De emellett a nyolcvanas évek ifjúságának szabadságra és szerelemre vágyó (de hát, melyik korszak ifjúsága nem erre vágyik) életmódját is megismerhetjük, ahol már nagyon ciki KISZ-esnek lenni, de még nagyon vakmerő nyilvánosan „ruszkik hazát” vagy „szabad, demokratikus országot” kiáltani. És ahol még mindenhol ott lehet az ellenség, a besúgók, a lehallgatók, akár a legjobb barátok között is. Mindezt cseppet sem izzadságszagúan tárja a széria a nézők elé, mert közben folyik az non-stop buli, és vadászik mindenki az árulóra.
A besúgó felkutatása (miközben mi nézők már az elejétől fogva tudjuk, ki az, és nem is tudjuk, hogy izguljunk-e érte, hogy el ne kapják, vagy örüljünk, hogy lebukik) állandó feszültséget ad a sorozatnak, egy percre sem enged el, és ez még az olyan, kissé érthetetlen döccenőket is feledteti a történetben, mint amikor egy kollégiumi balhé után a diákok a kollégiumvezetőtől cseppet sem egyetemi, inkább középiskolai tanárbácsis büntit kapnak, vagy hogy a nyilvános telefonon mindig épp akkor keresik a főszereplőt, amikor épp arra sétál.
Érezhetően nagy hangsúlyt fektettek az alkotók a korszak atmoszférája bemutatásának. Eleve ez köszön vissza Szatmári Péter, időnként a megsárgult fotókat, máskor a VHS-korszakot idéző képein (végig ő volt az operatőr, miközben a rendezést az író Szentgyörgyi mellett időnként átvette Mátyássy Áron és Miklauzic Bence), és a szinte már didaktikusan, egyfajta vizuális skanzenként be-bemutatott használati tárgyakon (audiokazetta, korabeli Abigél-kiadás, neonreklám stb.) is, de főleg a zseniálisan megválasztott zenéken (Európa Kiadó, KFT, István, a király, Edda, Piramis vagy éppen Soltész Rezső) keresztül.
A Besúgó egy, a fiatalok szemszögén keresztül bemutatott társadalmi korrajz, simán lehet egy 80-as évekbe helyezett Megáll az idő. Gothár Péter filmje azzal a beletörődő sóhajjal indul, hogy „Jó, hát akkor itt fogunk élni”, a Besúgóban már a főcímben halljuk ennek dühösebb és 80-as évekbeli megfelelőjét az Európa Kiadótól: „Mocskos idők, kezdjük újra”.
Hát, ne legyen így. Jó, hogy elmúlt a 80-as évek, és nem jön újra el (mint, ahogy Lovasi énekelte a 60-as évekről).
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
