1943. június 20-án többezer hollandiai zsidó családot tereltek az amszterdami Olympiapleinre, a város egyik leghíresebb közterére, ahonnan később a westerborki „tranzittáborba”, onnan pedig Kelet-Európába deportálták őket. Az 5500 ember legnagyobb része sosem tért vissza.
Herman Heukels fotós végigjárta a tömeget, és rengeteg fotót készített róluk. A legtöbb emberről ez volt az utolsó fénykép az életében. Heukels képei a legerősebb képi bizonyítékok közé tartoznak, amit a későbbi történészek a hollandiai holokauszt ábrázolására használnak a mai napig – olvasható a New York Times cikkében. (Borítóképünk nem az ő fotója, azokból a Times cikkében láthatnak többet.)
Historians have relied on Herman Heukels's pictures of Jewish persecution in World War II, but it's not widely known that the Dutch photographer shot them as Nazi propaganda. AMSTERDAM - On June 20, 1943, bewildered and terrified families, laden with baggage and branded with yellow stars, were forced into Olympiaplein, one of this city's most recognizable public squares.
Azt azonban a tudós társadalmon kívül nagyon kevesen tudják, hogy Heukels náci propagandista volt, és képeivel nem az emberek szenvedésének bemutatása, hanem a zsidók rossz fényben feltüntetése volt a célja.
„Ezek nagyon híres fényképek, néhányuk a legtöbbet kikért fotó közé tartozik a világ minden tájáról összegyűjtött archívumunkból” – mondta a New York Timesnak René Kok, az amszterdami NIOD Háborús, Holokauszt és Népirtás Tanulmányok Intézetének kutatója. Az intézet körülbelül 30, Heukels által készített fényképet őriz, amelyeket a háború utáni kollaborációs pere alatt koboztak el a fényképésztől.
Heukels nácikkal való szimpatizálása az elmúlt hónapokban lett téma a holland a közvéleményben, egy róla szóló életrajz megjelenése után. A könyvet Machlien Vlasblom írta, aki új megvilágításba helyezi Heukels személyét, és rámutat, hogy valójában rengeteg zsidó embert deportáltatott, feldúlta és kifosztotta üzleteiket, majd dokumentálta a szenvedésüket a holland SS számára.
Kérdés azonban, hogy az új információk fényében a kutatóknak másként kell-e hozzáállni a képekhez. a NIOD másik kutatója, Kees Ribbens szerint a fotók „egészen rendkívüliek”, mert megmutatja, „hogyan zajlott a deportálás Amszterdam központjában, és rávilágít a bürokrácia működésére is”.
Valójában azonban a legtöbb, hollandiai zsidókról készített fényképet nácik csinálták. Például Bart de Kok, aki a holland náci párt tagja volt, vagy a német sajtófotós, Franz Anton Stapf. Ennek oka az volt, hogy a német megszállók törvényei értelmében zsidókat nem lehetett a sajtóban ábrázolni – mentességet csak a náci propagandisták kaptak. A képek egy másik jelentős részét pedig német katonák csinálták, akik ezt egyfajta „szuvenírként” akarták hazavinni.
Hogyan fonódott össze a német nagyipar és a hatalom felé igyekvő, majd a hatalmat birtokló német nemzetiszocialista párt? Hogyan talált egymásra a náci vezérkar és a nagytőke? Miként segítette az üzleti elit kényszerből vagy meggyőződésből Hitler terjeszkedését és hatalmi politikáját? És mi történt a második világháború után a kollaboráns gazdasági szereplőkkel?
Heukels esetében például tény, hogy végső célja szerint a holland náci hetilapban, a Storm S.S.-ben akarta publikálni. Ribbens szerint ez felveti a kérdést, hogy mi maradhatott le a fényképről: például náci tisztek vagy holland rendőrök, akik erőszakkal terelték össze az embereket.
A háború utáni időszakban a különböző forrásból származó fényképek összekeveredtek, és nem igazán foglalkozott azzal senki, hogy milyen forrásból származnak vagy hogy milyen céllal készítették azokat.
Az elmúlt években azonban nagyobb erőfeszítést fordítanak arra a kutatók, hogy kontextualizálják, tehát elmagyarázzák a fényképek készülésének körülményeit, hogy az azokat felhasználók etikailag megfontoltabb döntést hozhassanak.