Ahogy az már lenni szokott, Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum és Petőfi Irodalmi Ügynökség vezetője a magyar kultúra területén felmutatható nagy eredmények helyett ismét nagyotmondásával keltett feltűnést: korábban arról beszélt, „kukázná” a magyar irodalom nyolcvan százalékát, most pedig arról nyilatkozott a szavainak valóságtartamát nem firtató Indexnek, miért ne lehetne jóval kevesebb kulturális intézmény, mint amennyi most van. Szavainak alátámasztásaként épp a komolyzenei együtteseket hozta fel példának. Közölte:

Állítólag amikor összehívták a karmestereket, és megkérdezték, hogy ha egyszerre kellene színpadra állítani az összes zenészt, hány együttest állíthatnának össze, azt mondták, hogy négy teljes zenekart. Ha van tizenkét komolyzenei együttes, amiből egyszerre, egy időben négyet lehetne színpadra állítani, akkor miért ne lehetne összesen négy államilag finanszírozott együttes, ahol minden zenész akkora fizetést kap, hogy ne kelljen öt-hat helyről összekaparnia a pénzét.

A nyilatkozat nagy port kavart a komolyzenei szakmában. Megkereste lapunkat Herboly Domonkos, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnöke, a MNF Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar főigazgatója, hogy tisztába tegye, mi is a valóság az emlegetett témákban.

Demeter Szilárd kulturális vezető szerint nem kell ennyi kulturális intézmény

A volt miniszteri biztos újra beszélt arról is, hogy azért nincsenek világhírű íróink, mert „kortárs magyar irodalom jelentős része öncélú, nem irodalom”.

hvg.hu: Tudomása szerint valóban volt olyan, hogy a Demeter által említett módon „összehívták” volna a karmestereket?

Herboly Domonkos: Nem. Én azt gondolom, hogy ez inkább egy anekdota. Nem találkoztam olyan karmesterrel, aki ilyen találkozón részt vett volna. Igaz, a szakmában régóta beszélik, hogy valóban sok szimfonikus zenekar van, csakhogy ez nem új jelenség. Történelmi és kulturális hagyományok miatt a magyar komolyzene mindig is meghatározó részét képezte a magyar kultúrának.

Még a rendszerváltás előtt sem üldözte a hatalom ezt a műfajt,

mert a komolyzene által használt kódrendszer komplikált, megértése felkészültséget követel, tehát nem direkt módon kommunikál. Csodás zenei örökségünk van a népzenénktől kezdve, a Kodály-módszeren át nagyszerű a képzési rendszerünk. Magyar zenészeket mindig is találhattunk a világ élvonalába tartozó szimfonikus zenekarokban. Ha úgy tetszik, a magyar zenészek felülreprezentáltak ebben a műfajban.

hvg.hu: Miért okozott akkora felzúdulást a hazai komolyzenészek körében Demeter nyilatkozata?

HB: Kivétel nélkül minden szimfonikus zenekar költségvetésében stratégiai fontosságú az állami támogatás. Az állam olyan volumenben támogatta az elmúlt években ezeket az együtteseket, amelyre nem tudunk még egy történelmi példát felhozni. Reneszánsz indult meg, amelynek egy gazdasági válság, visszaesés véget vethet, de legalábbis jelentős gondokat okozhat.

A szféra félti a helyzetét.

hvg.hu: Valóban öt-hat helyről „kaparja össze” a fizetését a legtöbb zenész?

HB: Én nem így látom. Vannak zenészek, akiknek a főállása egy szimfonikus zenekar, de mellette tanítanak. Ez sem újdonság, a legjobbak például a Nemzeti Filharmonikusokban játszanak, és mondjuk képzik a következő zenészgenerációt a Zeneakadémián. Megint mások a főállásuk mellett kamarazenekarban is játszanak, ami szakmailag rendkívül fontos, és nyaranta fesztiválon lépnek fel.

De az öt-hat helyet barokkos túlzásnak érzem.

Herboly Domonkos

MTI / Balogh Zoltán

HB: Ha terület- vagy lakosságarányosan nézzük, európai viszonylatban valóban sok professzionális szimfonikus zenekar működik hazánkban, és a Nyugathoz képest valóban jelentős az állam anyagi szerepvállalása ezeknek a zenekaroknak a működésében. Fontos azonban látni, hogy ezek a zenekarok távolról sem alkotnak homogén elegyet.

Az állam közvetlenül 3–4 zenekart tart fenn, de jelentősen hozzájárul több nagy, jellemzően megyeszékhelyeken működő, önkormányzati tulajdonú szimfonikus zenekar működéséhez is. Budapesten további, részben önkormányzati, részben alapítványi fenntartású zenekarok is működnek, jelentős edukációs profillal, de van olyan zenekar is, amely nagy hangsúlyt fektet a könnyebb műfajokban tevékeny együttesekkel és művészekkel való rendszeres szakmai együttműködésekre is. Minden együttesnek kicsit más a feladata, más a közönsége, más a szakmai profilja.

hvg.hu: Említette, hogy a zenekarok nem panaszkodnak az állami támogatások mértékére. De mit várnak a következő időszaktól?

HB: Jó lenne, ha az elmúlt „hét bő esztendő” tendenciája folytatódhatna, vagy legalább az elmúlt három évé, de legyünk reálisak: jól tudjuk, hogy az egész EU-ban tartanak kollégáink a gazdasági visszaesés következményeitől, a szomszédban háború van, és az ukrán–orosz szembenállás nem tűnik rövid helyi konfliktusnak. Nem szabad struccpolitikát folytatnunk, fel kell készülnünk a hét szűk esztendőre.

hvg.hu: Történt a szakmában akár hivatalos, akár informális egyeztetés a közelmúltban az állami támogatásokkal, a struktúrával kapcsolatban?

HB: Egyelőre nem, de nem lepődnék meg azon, ha erre a közeljövőben sor kerülne. Azt szeretném, ha ezt a páratlan kincset, ami a magyar komolyzenei élet maga, át tudnánk menteni a jövő generációi számára. Nem szeretem a magaskultúra szót, mert elitistának érzem. A minőségi magyar és nemzetközi komolyzene azonban kétségkívül a magaskultúra része. Érték. A pandémia mutatta meg, hogy a közönségünk számára rendkívül fontos a működésünk. A lezárások idején rengetegen kérték, hogy amint lehet, megint játsszunk. A járvány enyhülésével szinte azonnal visszatértek a hallgatóink, nézőink. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy

a nehéz időkben különösen szükség van ránk.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: