Én ettől a rezsimtől igyekszem nem elfogadni semmit

– mondta az rtl.hu-nak adott interjújában Parti Nagy Lajos, amikor az MMA-, NKA- és Térey-ösztöndíjakról kérdezték. „Semmi közünk egymáshoz, azon kívül, hogy kezdettől tagja vagyok a Digitális Irodalmi Akadémiának, ami ’98-as alapítású, tehát mikor még a Petőfi Irodalmi Múzeum mostani ura egyetemista korú volt, vagyis ezt nem a NER alapította."

A téma onnan indult, hogy Erdős Virág költő egy korábbi interjújában, amiben biciklis futárrá válásáról mesélt, az mondta, hogy szerinte 2020-ban József Attila-díjjal a hátizsákjában futárkodni még mindig nagyságrendekkel kevésbé gáz, mint különféle állami ösztöndíjakból élni. „Nagyon tiszteletreméltó, amit Virág mond, viszont

mit mondjon az ember azoknak, akik olyan helyzetbe kerülnek, hogy egyszerűen képtelenek nem elfogadni ilyen támogatásokat? Mit mondjon az ember egy filmesnek? De lassan már ezek a választási helyzetek sem lesznek, hogy elfogadjam, ne fogadjam, mert egyszerűen mindent kisöpörnek, ami nem az ő aranymercédeszeikből száll ki és származik. És ebből nem is csinálnak különösebb titkot.

A PIM ösztöndíját nem elfogadókat nagyon tisztelte – pedig olyanok is voltak köztük, akiknek erre villanyszámla szinten szükségük volt –, és azokra sem volt rossz szava, akik azt mondták, hogy ez közpénz, és igenis elfogadják.

Szóba kerültek a rendszerkritikusságukról ismert népszerű fiatal előadók, mint a Carson Coma, Beton.Hofi vagy Krúbi. Parti Nagy azt mondta, a gyerekei révén megismert számoknak szerinte valóban éles, kemény szövegük van. „Nagyon imponáló, ahogy tényleg önerőből, garázsból megcsinálták magukat. Ha jól használják a közösségi médiát – és ezt nem ellenükre mondom –, ha meg tudják ülni a saját népszerűségük jó hullámait, akkor ez egy csomó ideig így lesz. Betiltani, emberi számítás szerint, a közeljövőben biztosan nem fogják őket."

Krúbi és Azahriah generációja nem fogja be a száját, és meg sem áll az Arénáig

Az utóbbi években özönlenek az emberek a koncertekre, különösen Krúbi és Azahriah generációja robbant be a magyar könnyűzenébe, őket egyáltalán nem érdekli az állami média, nem ismerik az öncenzúra kényszerét, arról énekelnek, amiről akarnak. Mit történik itt? És mi köze ennek a pandémiához?

A jövőbeli terveiről azt mondta, nagyon sok mindent szeretne még megírni, verset is, bár talán azt a legkevésbé, és hogy abszolút el tud vonulni, sőt, ha tetszik, menekülni az íróasztalához.

Ez egy EU-konform, szoft diktatúra, nem a retorziókról szól feltétlenül, hanem az elfoglalásokról, a körbefolyásokról és a kiéheztetésekről. Ez egy olyan nagyon rosszkedvű, egyre szarabbul berendezett, valami nagyon sötét felé tartó ország, ahol magánemberként még mindig lehet élni. Bizonyos fokig hátat fordítva annak, ami történik. Természetesen megteheted, hogy kevésbé fordítasz hátat, vagy még jobban. Ez az adott művészeti ág függvénye is. Egy író lényegében azt csinálja, hogy ül otthon és ír. Én végtére is ehhez az életformához szoktam. Egy karmester, egy filmes, egy színházcsináló ezt nem teheti meg

– zárta gondolatait.

Az interjúból kiderül az is, hogy hetvenedik születésnapjára kiadják az összegyűjtött és új verseit Hadd legyek hűs címmel (hat éve jelent meg az utolsó verseskönyve). Sok olyan vers lesz benne a hetvenes évekből, ami nem került kötetbe akkor, amikor a pályáját kezdte, és a legutóbbi évekből is lesznek benne versek.

Az én hetem - Parti Nagy Lajos: Ha tehetném, én is mennék

Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Parti Nagy Lajosnak most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: kilövés, VikTok, kishajó, külhonfoglalók, tréportré.