Az első hét nagyüzeméhez képest már jóval kevesebben tömegelnek a cannes-i Croisette-en, így az is megeshet, hogy az ember Halle Berry előtt egy sorral találja magát egy iráni versenyfilm vetítésén. Berry, aki igazán sohasem tudott profitálni 24 évvel ezelőtti Oscar-díjából, most a cannes-i zsűri tagjaként új esélyt kap, hogy visszakerüljön a nemzetközi filmes elitbe. A podcastban azon lamentálunk, hogy elképzelhetőnek tartottuk volna-e a Bumeráng vagy a Macskanő idején, hogy egy napon az ő pár méteres közelségben nézzünk meg egy Jafar Panahi-filmet Cannes-ban.
Panahi egyébként hosszú évek után szabadlábon van, és így végre nem kényszerült reality show-ba oltott házivideót készíteni, hanem egy hátborzongató, de a rá jellemző humort sem nélkülöző drámát a zsarnokság természetéről. A podcastban elmondjuk, hogy miben emlékeztet Magyarországra az It Was Just An Accidentben látható Irán, és mennyi esélyt látunk arra, hogy Panahi nyeri idén az Arany Pálmát.
Némileg atipikus cannes-i versenyprogram választás volt a dél-afrikai Oliver Hermanus visszafogott szerelmi története napjaink két legnagyobb hollywoodi reménysége, Paul Mescal és Josh O’Connor főszereplésével. A sajtópremiert követő beszélgetésünkben áttekintjük, hogyan lett négy évvel ezelőtti első cannes-i sikere (Volt egyszer egy nyár) óta szupersztár Mescalból, és miért nem rizikós már feltörekvő fiatal férfi színészeknek meleg karakterek bőrébe bújni. Sőt az „olyanok, mintha Bartók és Kodály szeretők lettek volna” hasonlat is elhangzik, csak nem ilyen visszafogott megfogalmazásban.

Beszélünk még a lassan induló, de minket végül elvarázsoló spanyol versenyfilmről, a Romeriáról, valamint A világ legrosszabb embere után visszatérő Joachim Trier újdonságáról, a Sentimental Value-ről. Utóbbit a legjobban vártuk a versenyfilmek közül, de sajnos csalódást okozott, mert a sok feldobott labda közül egyet sem sikerült tökéletesen leütnie. Még így is méltattuk Stellan Skarsgard alakítását és Elle Fanninggel közös jeleneteit.