A Spiegel e heti címlapja. © Máté Róbert

Bírósági végzést kézbesített a posta a múlt héten a hamburgi Stern magazin szerkesztőségébe. A hivatalos irat szerint a tartományi bíróság ideiglenes intézkedéssel eltiltotta a hetilapot annak az állításnak a további terjesztésétől, miszerint a német parlament alsóházában, a Bundestagban múlt pénteken Gerhard Schröder kancellár - szándékolt - vereségével végződött bizalmi szavazás ötlete tulajdonképpen nem a kancellártól, nem is Franz Müntefering szociáldemokrata pártelnöktől, hanem Doris Schröder-Köpftől, a kancellár feleségétől származik.

Ő volt az - legalábbis a Stern szerint -, aki bedobta az ötletet az SPD nehéz helyzetéről Schröderék lakásán töprengő két politikusnak: mi lenne, ha bizalmi szavazás útján kényszerítenék ki a választások előrehozását? És ez még nem minden. A 41 éves, újságíróból lett kancellárfeleség - ugyancsak a Stern állítása szerint - maga választja ki a férjéről készült fotók közül a legelőnyösebbet, amely a hivatalos portrék közé kerülhet, és Schröder valamennyi beszédét is elfaxolják neki, mielőtt férjura a közönség elé állna. A Doris-faktor címet viselő Stern-riportból, amely most a bírósági eljárás tárgyát képezi, egy fontoskodó feleség és egy papucskormányfő képe rajzolódik ki.

Az ideiglenes végzés indítványozásán kívül helyreigazítást is kért a kancellári család képviseletében eljáró ügyvéd, de azt a Stern főszerkesztő-helyettese magabiztosan elutasította. Folytatódik tehát a bírósági hercehurca, ami már önmagában sokat mond, hiszen néhány évvel korábban még alig lett volna elképzelhető, hogy az inkább a baloldali-liberális eszmevilággal szimpatizáló Stern jogvitába keveredjen egy szociáldemokrata kancellárral.

De történnek más furcsaságok is a német sajtó és a politika kölcsönös erőterében. A hagyományos beskatulyázás az ország első számú politikai magazinját, a hamburgi Der Spiegelt is a balliberális körbe sorolja - az előző, konzervatív kancellár, Helmut Kohl annyira ideszámította az őt folyamatosan támadó hetilapot, hogy egyszerűen nem állt szóba velük -, ám a most bizalmat vesztett kancellár és koalíciós társai, a zöldek az utóbbi hetekben-hónapokban nem sok jóra számíthattak a Spiegel egy-egy új számának utcára kerülésekor.

Olyannyira, hogy ez már a szerkesztőségen belül is vitákhoz vezetett, amely vitákról aztán a kíváncsi kollégák jóvoltából nemcsak a szakmai, de részben az országos nyilvánosság is értesülhetett. Ilyen eset volt például, amikor június elején - tehát már a kancellár távozási szándékának ismeretében - a belpolitikai rovatvezető a heti értekezleten szóvá tette, nem kellene-e a sorozatban immár harmadik Schröder-bíráló címlapsztori helyett arról is írni, hogy az ellenzék sem képes valamirevaló koncepciót felmutatni az ország előtt álló gondok megoldására. Ám a belpol-főnök kisebbségben maradt: a Spiegel a következő héten is a távozó Schröder kudarcának boncolgatásával "lepte meg" olvasóit, amire föl - berlini szakmai körökben keringő értesülések szerint - a rovatvezető is bejelentette idő előtti távozását, és a neve már csak falból szerepel az impresszumban.

A hamburgi véleményformáló intézménynek a konzervatív ellenzék irányába tett fordulatát az utóbbi hónapokban az olvasó is észrevehette, ám azt, hogy e mögött tudatos szerkesztőségi politika húzódna meg, múlt hétfőig senki nem állította nyilvánosan. Ekkor azonban a müncheni Süddeutsche Zeitung főszerkesztője, Hans Werner Kilz felelevenítette lapjában azt az egy évvel ezelőtti beszélgetést, amely Gesine Schwan, a szociáldemokraták akkori államfőjelöltje és a Spiegel egyik főszerkesztő-helyettese között zajlott. Ennek során Schwan szóvá tette, hogy a Spiegel kitüntető figyelemmel bánik a konzervatív pártok államfőjelöltjével, Horst Köhlerrel, miközben őt jóformán észre sem veszi. A szociáldemokrata-zöld koalíciónak el kell tűnnie, és ebből a szempontból rosszul jönne egy szociáldemokrata államfő, válaszolta a helyettes Spiegel-főnök a Süddeutsche főszerkesztője szerint a magát hátrányosan megkülönböztetettnek érző SPD-s jelöltnek. Sajátos módon az egy évvel ezelőtti történet mostani felmelegítésére másnap reagáló Stefan Aust Spiegel-főszerkesztő nem tagadta ezt a tényt, csak annyit mondott, hogy a Spiegel senkit nem támogat a politikai küzdelemben, ahol most szerinte előretörőben vannak az összeesküvés-elméletek terjesztői.

Berlini Stern-olvasó. © Máté Róbert

Ha nem is összeesküvés, de összefüggés lehetett egy korábbi Spiegel-történet hátterében is, amikor a szociáldemokrata-zöld koalíció egyik kedves projektje, a szélerőmű-építés került az Aust-csapat célkeresztjébe. Jó egy évvel ezelőtt A szélmalomőrület címmel szedték le a keresztvizet az alternatív energiaforrások után kutató zöldek kedvenc elképzeléséről, mondván, a drága beruházás soha nem térül meg, csak pénzébe kerül a költségvetésnek. A címlapsztori megjelenését követően - amelyet különben nagy elégedettséggel olvasott mindenki, aki utálta-utálja az atomerőműveket leállíttató, a műanyag palackokra betétdíjat bevezető, a parasztoknak a takarmányozás szabályait holmi kergemarhakórra hivatkozva előíró zöldeket - 17 évi Spiegel-munkaviszony után felmondott a témával foglalkozó szerkesztő, aki nem sokkal korábban kritikus, ám a szélenergia előnyeit is elismerő cikket írt, amelyet azonban a főszerkesztő nem engedett megjelenni. Hogy már ebben a döntésében is az a szerkesztőségi politika játszott-e szerepet, miszerint a koalíciónak el kell tűnnie, vagy pedig az az egyszerű összefüggés, hogy a szenvedélyes lótenyésztő Stefan Aust birtoka közelében is terveznek egy, a tájképet valóban rontó szélerőműtelepet, már nem fog kiderülni. A szeptemberben nagy valószínűséggel hatalomra kerülő konzervatív kormány ugyanis aligha támogatja majd a szélerőművek építését, a Spiegel pedig új céltábla után nézhet. És ezt minden bizonnyal meg is fogja találni: Németországban még nemigen volt hatalmon olyan kabinet, amelyik kivívta volna a hamburgi magazin elismerését.

WEYER BÉLA / BERLIN