Nyersanyagpiaci kilátások 2025 második felére
Mi várható a piacokon a globális gazdasági bizonytalanság, a kereskedelmi háborúk és a geopolitikai konfliktusok időszakában?
A magyar adórendszer egyértelműen a családok támogatására, a gyermekvállalásra és a munkavállalásra ösztönöz, miközben a munka helyett a fogyasztást adóztatja. A kormány célja, hogy ezt a rendszert tovább erősítse – írja a Portfolión publikált elemzésében a Nemzetgazdasági Minisztérium két szakembere, Gerlaki Bence államtitkár és Nobilis Benedek főosztályvezető.
Gerlaki és Nobilis elsősorban az Európai Bizottság nemrég publikált országjelentésére, a bizottság korábbi kritikáira, illetve egyéb, a magyar adórendszert ért kritikákra reagál. Maga az országjelentés egyébként alig, mindössze egy kétoldalas keretes írásban foglalkozik a magyar adórendszerrel.
Az egyik kritika, hogy a magyar adóelvonás jelentősen csökkent a 2010-es évek második felében. Az NGM szakemberei szerint erre egyrészt szükség volt, korábban a magyar állam a magyar gazdaság fejlettségéhez képest túl sok adót vont el. Másrészt jól van ez így, az alacsony adók a háztartásokat, családokat, vállalkozásokat támogatják. A bizottság azon kritikájára, miszerint
a relatíve alacsony adóelvonás miatt nem sikerül a költségvetési hiányt fenntartható módon csökkenteni,
érdemben nem reagálnak. Miközben a magas hiány, a magas államadósság – illetve a költségvetési lyukak foltozgatására használt különadók – költségét végső soron a gazdasági szereplők (háztartások, vállalkozások) állják.
Gerlaki és Nobilis azt is igyekszenek levezetni, hogy nem lenne értelme emelni a rendkívül alacsony, 9 százalékos társaságiadó-kulcsot, mivel az emelés arányaiban kevés pluszbevételt generálna – részben azért, mert a vállalkozásokat adóelkerülésre ösztönözné.
Ellenben a fogyasztási típusú adók (elsősorban a kedvezményes kulcsokkal együtt is rendkívül magas áfa) nagy súlya kimondottan előnyös az NGM emberei szerint. „Ezek fontos előnye egyrészt, hogy jellemzően nem a termelés, hanem a fogyasztás helye alapján adóztatnak, így nem érintik hátrányosan a hazai termelőket a külföldiekkel szemben; másrészt, hogy a beruházásokat sem hátráltatják olyan mértékben, mint egy közvetlen adó.”
Arra érdemben nem válaszolnak, hogy a magas áfa az alacsonyabb jövedelmű háztartások számára nagyobb megterhelést jelent.
A sávos jövedelemadóztatás (amelyben a magasabb jövedelmek magasabb kulccsal adóznak) szerintük szintén nem termelne jelentősen több bevételt az államnak, az adórendszer változtatása miatt bekövetkező változások miatt különösen nem.
Az adókedvezményekkel (családi kedvezmény, anyák kedvezménye, fiatalok kedvezménye stb.) ráadásul – Gerlaki és Nobilis szerint – jobban megvalósítható a rászoruló rétegek támogatása. Ha háztartási szinten nézzük, egy magasabb jövedelmű munkavállaló ugyan jobban jár a kedvezményekkel, mint egy alacsony jövedelmű, azonban a gyerekes háztartásokban kisebb az egy főre jutó jövedelem, így őket a kedvezmény jobban segíti.
