A kormány a korábban már megszokott gyakorlatnak megfelelően minden lehetséges pozícióra igényt tartott, politikai és - az államtól függő - gazdasági téren egyaránt. Ami újdonság: a kétharmados többségnek köszönhetően a zsákmányelv ezúttal olyan helyeknél is szóba jöhetett, amelyeket korábban csak az ellenzékkel való megállapodás alapján lehetett (vagy éppen ezért nem lehetett) betölteni. Három személyi döntés váltott ki igazán komoly vitákat: Schmitt Pál, Domokos László és Stumpf István megválasztása valóban meglepőnek nevezhető. Bár önmagában egyik eset sem teljesen példátlan (volt már pártpolitikus előéletű államfőnk; a demokratikus világban van példa politikusból lett számvevőszéki vezetőre; és más korábbi jelöltek esetében is lehettek volna gondok, ha komolyabban veszik az alkotmánybírói követelményeket), a saját emberek feltűnő helyzetbe hozása állandó hivatkozási pontként, emblematikus eljárásként a későbbiekben még okozhat kellemetlen perceket - írja Török Gábor. A teljes elemzést elolvashatja a Fidesz eddigi munkájáról a politológus blogján.