Bár a „negyedik köztársaság” elnevezés használata – vagy a használat elutasítása – alapvetően politikai megfontolásokra épül, s mint ilyen, szabadon vitatható és nehezen egyértelműsíthető, néhány kapaszkodónk azért akad. Az ilyen tagolások Török Gábor politológus megítélése szerint akkor lehetnek indokolhatók, ha alapvetően módosul a politikai rendszer: azaz rendszerváltások vagy legalább lényegi, rendszerszintű változtatások esetén.

Az előbbi klasszikus példája a mi harmadik köztársaságunk 1989-es kikiáltása, ami valójában a diktatúrából a demokráciába való átmenet közjogi feltételeinek megteremtését jelentette. Az utóbbira pedig jó példa az, ami 1958-ban Franciaországban történt, ahol nem a politikai berendezkedés egésze, hanem a kormányforma változott meg.

Amikor a politikai válságra adott válaszul a De Gaulle által kezdeményezett – és népszavazással elfogadott – új alkotmány a korábbi parlamentáris megoldás helyett létrehozta a ma is ismert félelnöki rendszert, a hatalmi ágak viszonyában olyan érdemi elmozdulásra került sor, amely valóban indokolta az ötödik köztársaság elnevezést – olvasható Török Gábor blogján. A teljes elemzést elolvashatja a politológus blogján.