A területet korábban "Kőér"-nek hívták - így említik IV. Béla 1244-ben kelt oklevelében. A középkortól már általánosan ismert volt az itteni kőfejtő tevékenység. A követ a bányajogot kapott földtulajdonosok fejtették ki. A leendő kőtömböt kisebb bevágásokkal körbehatárolták, majd a tömböt ékekkel hátulról lefeszítették. A bányarendszer központi folyosókról fésűs elrendezésben nyíló oldalágakkal épült ki.

A kitermelés az 1838 után indult be igazán intenzíven. Abban az évben volt ugyanis a nagy pesti árvíz, és az újjáépítéshez kellett az építőanyag. Kőbánya köveiből jutott a Margit hídra, a Mátyás templomra, a Halászbástyára, a Citadellára, az Operaházra, az Egyetemi Könyvtárra, a Magyar Tudományos Akadémiára, az Andrássy út számos palotájára, és még a kecskeméti református templomra is - olvasható a bejegyzésben.

A bányarendszer teljes történetét megtalálhatja a Fővárosi blogon, ahol számos képet, és videót is megtekinthet.