Rowan Williams a brit korona legszebb gyémántja, Wales érseke volt, mielőtt II. Erzsébet királynő Tony Blair kormányfő javaslatára kinevezte volna Canterbury érsekévé, az anglikán egyház prímásává, a leköszönt George Carey, a 103. canterbury-i érsek utódjává. A kilencvenes évek folyamán híveinek egyharmadát elveszített, s ezzel párhuzamosan mind liberálisabbá lett Anglikán Egyház új vezetője maga is wales-i, beszéli a kelta nyelvet, sőt, azt mondják róla, kelta druida szertartáson is vett már részt.
 
Híressé azonban pacifista nézeteiről, valamint arról vált, hogy bányászkerületben nőtt fel, gyermekkorától kezdve szolidáris a szegényekkel, ma is gyakran utazik másodosztályon, szentelt már pappá homoszexuálisokat, híve az elváltak egyházi újraházasodása engedélyezésének, a nők püspökké szentelésének, s ami talán mindennél fontosabb: állam és egyház teljes szétválasztásának. Ha Williams tervei megvalósulnak, az Anglikán Egyház roppant jelentőségű reformon megy keresztül a közeljövőben. Az új canterbury-i érsek szakítani kíván azzal a jelenlegi gyakorlattal, amelyben az anglikán államegyház fejét – a kormányfő javaslatára – az uralkodó nevezi ki, s teljesen le akarja választani az egyházat az államról.
A konzervatív anglikánok berzenkednek, ám kisebbségben vannak; Williams egyháza többségének támogatását élvezi. Karizmatikus egyéniségnek tartják, s az egyházban az a vélemény, hogy évszázadok óta nem volt olyan sokra hivatott érseke Canterburynek, mint ő. Teológiai szempontból inkább konzervatívnak mondják, erkölcsi és társadalmi kérdésekben azonban liberális, sőt radikális, és nagyon népszerű. "Mit is lehetne a hibájául felróni?" - töprengett tudakozódásomra híve és barátja, David Partridge oxfordi anglikán lelkész. "Nehezére esik a szervezés és az adminisztráció, és bár érdekesen, képekben beszél, szárnyaló gondolatmenetét hallgatósága nem mindig tudja követni."
II. János Pál pápa nemrégiben a nem egészen három éve püspökké szentelt Erdő Péter 50 éves egyházjogászt, székesfehérvári segédpüspököt, a Pázmány Péter katolikus egyetem rektorát nevezte ki érsekké az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye élére. Ünnepélyes beiktatása 2003. január 11-én, szentmise keretében lesz az Esztergomi Bazilikában. A több mint egy évvel Erdő születése előtt pappá szentelt Paskai László, Esztergom 81. érseke májusban betöltötte 75. életévét, s ezért az érvényes szokások szerint nyugdíjazását kérte.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Erdőt a pápa a magyar katolikus egyház vezetőjévé nevezte volna ki. A II. Vatikáni zsinat óta "kollegialitás" áll fenn a magyar egyházban (is), ami a jelenlegi gyakorlatban azt jelenti: bár Erdő Esztergom-Budapest érseke, s az ezzel járó prímási cím birtokosa, nem lett egyszersmind „vezetője” is a Magyar Katolikus Egyháznak, még csak nem is az elnöke a Magyar Katolikus Püspöki Karnak (MKPK). (Ami egyébként is választott tisztség - jelenleg az a Seregély István egri érsek tölti be, aki maga is az esélyesnek mondott személyek között szerepelt, ám ellene szólt 71 éves kora - vagyis az, hogy négy év múlva úgyis le kellett volna köszönnie.) Ettől persze Erdőből még könnyen válhat a kar akár legbefolyásosabb püspöke.
A bíborossá való kinevezés sem jár automatikusan az esztergomi érseki, illetve a prímási címmel. Paskait a bíborosi cím haláláig megilleti, s egyes vélemények szerint a Vatikán már csak azért sem fog sietni Erdő bíborosi kinevezésével, mert Magyarország túl kicsi ország, pontosabban a Magyar Katolikus Egyház túl kicsi egyház ahhoz, hogy egyszerre két bíborosa is legyen. Más vélemények szerint Erdő rövid időn belül kardinális lesz. Nem véletlen ugyanis - így e vélekedések -, hogy éppen őt választotta a Vatikán: az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén ő volt a legeuropéerebb, legkevésbé nacionalista, a „legrómaibb” aspiráns a jelöltek között. „Személyében a Vatikán - fogalmaz egy szakértő - hosszú távra nevezte meg jelöltjét, ami azt jelentheti: Rómában véget akarnak vetni a magyar püspökök tunya tehetetlenségének, és hatékony, világos szerkezetű és tevékeny érát akarnak.” Erdő kinevezése akár komolyabb generációváltás árnyékát is előrevetítheti az egyház vezető pozícióiban.
 
A filozófiát és teológiát is tanult, Rómában doktorált Erdő Péter az egyházjog professzora, az egyház-állam viszony kiváló ismerője. Egyházjogi írásaiból a Szent István társulatnál Egyházjogi alapismeretek. Erdő Péter művei alapján címmel két éve kivonatos tankönyv jelent meg. Bár nézeteit tekintve a konzervatív hitvédelmi vonalhoz tartozik, egyház és állam viszonyával kapcsolatban már első sajtónyilatkozataiban mérsékeltebb hangot ütött meg, mint ahogyan az MKPK elnöke, illetve titkára nyilatkoztak az elmúlt időszakban (Seregély érsek illetve Veres püspök az egyházfinanszírozás módjáról szóló vitában úgy vélték, "a szabad vallásgyakorlás jövője forog kockán", ha nem a népszámlálási adatok alapján osztják majd el az egyházaknak hitéleti célra járó állami támogatást). A Magyar Nemzet december 12-i számában megjelent interjúban Erdő a vallásalapítás feltételeit szabályozó 1990-es - az Orbán-kormány, illetve Semjén Zsolt egyházpolitikai kurzusa alatt folytonosan szigorítani kívánt - törvényt "a vallásszabadság nagy alapokmányának" nevezte, s a társadalom megosztottságáról annyit mondott, "a katolikus embernek az a legelső kötelessége, hogy ezeknek az érzelmi feszültségeknek a leépítésén dolgozzon. Hosszú távon ugyanis nem lehet »haragszom rádot« játszani. Azt hiszem, hogy ezekben a kérdésekben is egy normálisabb, rendezettebb légkörnek kell uralkodnia. Lehet, hogy ezt úgy hívják: demokrácia?"
Szemle: Az egyház, az állam és a finanszírozás