Aki látta Fellini Róma című filmjét, annak nem kell sokáig magyarázni, hogy a terasz mennyire mediterrán jelenség. Az említett filmben az antik főváros lakói az est leszálltával szó szerint kiköltöztek az utcára. Este kitágultak a határok, a világos mediterrán lelkületnek az alkonyi fények, majd az éjszaka sötétsége szabott új határt. Hangosan, jókedvvel és nem utolsósorban fényesre kivilágított teraszon folytatták az aznapi, a mindennapi életet.
Persze más teraszkultúráról beszélni a mediterrán országok esetében, ahol a nyári hónapokban csupán éjszaka hűl le elviselhetően a levegő és más nálunk, ahol tavasszal és ősszel, ha elmegy a nap, kicsit össze kell húzni a kabátot. Nem lehet azonban azt mondani, hogy mindez nem jár nekünk, nem is igazán a miénk, csupán import, silány másolat. A magyar kultúra tere nem volt mindig ennyire lehatárolt. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében sokkal szervesebb egységben éltek a népek és a kultúrák, mint kicsivel később, a haladás korában. Ennek a szerves forrásnak az eredménye volt a száz évvel ezelőtt virágzó magyar vendéglátás, amelynek szakemberei, jobban megismerve saját vendégeiket, azok jellemének, vérmérsékletének megfelelő üzletekben és választékkal várták őket. A magyar temperamentum pedig kelettől nyugatig, északtól délig sokat ötvöz. És amennyi a magyar karakterben a mediterrán, annyi helye van a magyar vendéglátásban a terasz műfajának.
A terasz egy vendéglátóhelynek egyaránt szolgál termékeként, szolgáltatásaként, vendégtereként, portálként és marketing-eszközként. Gondolok itt elsősorban arra, hogy a vendégek a terasz esetében sokkal inkább az érzetet, az életérzést szeretnék megkapni. Ez a termék. A termék tehát maga az élmény, ami az esztétikai élmény, a praktikum, a kényelem, a fogyasztás és a szerviz egysége, de ezúttal a szabadban. Lefokozottabban kezelve, a terasz egy szolgáltatás. Többlet, amit kínálhatunk vendégeinknek. Ez leginkább azokra a helyekre igaz, melyek esetében a „falak közötti fogyasztás” nem csökken jelentősen a melegebb hónapokban. Számukra a terasz valóban egy szolgáltatás jellegű és mértékű választékbővítés és ezzel együtt bevételnövelés. Ha a bevételnövelés, vagy a versenyképesség fenntartása a cél, a vendégtér bővítése a termelőkapacitás felső határáig egy lehetséges terasszal szinte kihagyhatatlan. Évről évre több asztal kerül ki az utcákra, ami remélhetően a régi budapesti vásárlóutcák, és udvarok reneszánszához vezet minket vissza. Lassan, de egyre többen merészkedünk ki az utcára, és a felnövekvő generáció, már ebbe az életmódba nő bele. Amennyiben a terasz kicsi, vagy keskeny, és nem takarja, inkább kiegészíti az épületkülsőt, tekinthető a portál részének. Ebben az esetben oly módon hat a vendégekre, mint a kihelyezett étel- és itallapok.
A terasz tehát a bent megélhető élmény ígéretét rejti, ami egyben azt is jelenti, hogy marketing eszközként is alkalmazható. Ekkor az érzet elemei, a tisztaság, a színvilág, a stíluselemek alakíthatók oly módon, hogy a megcélzott kör számára a leginkább csalogató legyen. De hogyan tekint a vendég a teraszra? Miért van, hogy egy köztéri padon, még ha kényelmes is, kevésbé esik jól üldögélni? Ennek a legfőbb oka a biztonságérzet, mint emberi alapszükséglet. A nyitott terasznak is vannak határai. Az asztalok elrendezése, sűrűsége, a gyalogosok és a járművek távolsága meghatároz egy láthatatlan vonalat, amin belül a teraszon belüliek egyűvé tartoznak, amin belül a laza kötelék védelmet nyújt. Az utca környezetpszichológiai szempontból teljesen közéleti tér, míg a vendéglátó egységek, köztük kiemelten a kávéházak átmenetet képeznek egy otthonos milliő, azaz a privát szféra irányából. A terasz ennek az átmeneti térnek még egy lépéssel a közéleti tér irányába történő megtoldása. Előőrs a tavasztól felbátorodottaknak.
Jobban megérthetjük a terasz hangulatát, ha a kávéházak irányából vizsgáljuk. A kávéházak és kávézók minden vendéglátó egységből adnak valamennyit, de minden a kávéfogyasztás mentén strukturált (ma Budapesten ez csupán nyomokban érzékelhető). Tehát a vendég számára az üzlet sokkal több lehetőséget kínál, sokkal vegyesebb vendégkört vonz, és sokkal több életstílust egészít ki élményeivel. Ez pszichológiai szempontból azzal magyarázható, hogy több emberi alapszükségletet elégít ki. A kávéház egyedisége abban áll, hogy több vendéglátó élmény lehetőségét nyújtja. Ugyanúgy a terasz, ahol a borozás, a vacsorázás, vagy a kávézás a szabad levegőn folytatható. A terasz tehát nem csak másik, illetve új terület, hanem kibővített élmény. És ezért sok ember szívesen hajlandó fizetni.
www.kavehazak.hu
