Megtudtuk, hogy a közkedvelt időjós hova szeret utazni, miért kedveli a kalandokat, és hogy a világ minden táját megjárt Zita számára a legszebb hely akkor is a budai alsórakpart…

Mennyire szeretsz utazni, szenvedély, esetleg kötelezettség?
Örülnék egy ilyen kötelezettségnek, ebből a szempontból irigylésre méltóak a nagykövetek, de leginkább utazási műsort vezetnék szívesen, ahol világot láthatnék. Nagyon irigylem azokat az embereket, akik a munkájuk révén utazhatnak, noha ők mindig arról panaszkodnak, hogy gyakorlatilag szállodában töltik az idejüket.

Mindig is nagy utazó voltál?
Utazás szempontjából 2007 hozta meg a változást, valószínűleg azért, mert akkor tudtam igazán nyitni, és ezzel együtt talán lelkileg is kifelé fordultam. Tavaly ugyanis minden második hónapban utaztam, gyakorlatilag hétszer voltam külföldön, olyan szélsőséges útjaim voltak, mint Párizs, Szudán, Horvátország a haverokkal, a varázslatos Toscana, vagy London az öcsémmel, de eljutottam Lisszabonba is a Dakar rally-val. Teljes kavalkád! Azelőtt évente egyszer tudtam, jobban mondva akartam utazni… érdekes, mert van, hogy az ember többet tudna utazni, csak nem igazán akar.

Idén merre jártál?
Idén már ötször voltam külföldön, barátokkal, például Barcelonában, vagy Korfun. De igazából, nagy élményem volt, hogy idén el tudtam jutni Badacsonyba, és körbe tudtam mászni a bazalt orgonákon. Ez is egy nagy álmom volt. Ám a legboldogabb a budai alsó rakparton vagyok, amikor este, hazafelé menet ülök a kocsiban, miközben jó zene szól. Soha olyan boldog nem vagyok sehol, nekem ez a szívem csücske. Kár, hogy néha le van zárva, ilyenkor mindig nagyon várom, hogy újra járható legyen.

Van valami fóbiád?
Nem találkoztam még olyan emberrel, aki ne szeretne utazni, inkább olyannal, aki korlátot érez magában, fél a határelhagyástól, illetve nem beszél nyelvet. Van, aki a saját korlátait nem tudja átlépni, noha én sem mozgok biztosan egy nyelvben sem, ez számomra semmiféle akadályt nem jelent, simán elmegyek bárhova. Szudánban is kézzel-lábbal kommunikáltunk, hiszen ott aztán végképp nem beszélnek angolul. Ennek ellenére nagyon sok mindent megtudtam róluk, emlékszem, megkértek, hogy énekeljek nekik magyarul.

Mit énekeltél?
Egy modern számot és egy népdalt kértek. Egy magyar embernek mi ugrik be elsőre a népdalra? Persze, hogy a „Tavaszi szél”! És nagyon tetszett nekik. Az, hogy én a Fekete Afrikában a „Tavaszi szél vizet áraszt” című dalt énekeltem nekik már elképesztő, de az is, hogy a magyar muzsika – jó, mondjuk az én torkomból – olyan hatással van egy fekete nőre, hogy azonnal ringani kezd a csípője. Na ezek azok az élmények, amiért érdemes utazni! Jó az emberek közé menni, beszélni velük.

Általában letérsz a turistaösvényről?
Tunéziába is elmentem, sokan csak a tengerpartot ismerik, de én egyszerűen béreltem egy autót és bejártam az egész vidéket - ha már ott vagyok, miért ne? Igazából, nincs ilyen gát bennem, szerintem sehol sem kell félni, még Szudánban sem. Rémisztgetik az embereket a terrorizmussal, de egyáltalán nincs erről szó, éjfélkor is úgy sétáltam egyedül, mint nappal, és semmi problémám nem volt. Hogy bátor lennék? Lehet, de az emberek nyitottak és kedvesek. Nem olyan ország, ahol leütnek bárkit az éjszaka… nagy túlélők, de nem veszik el a másét.

Volt valami nagyon kalandos élményed?
Minden országból hozok haza valami olyan élményt, ami hosszú időre feltölt! Például Szudánban, ahogy megérkeztem, azonnal lenyomtak és elkezdtek hennázni. Érdemes tudni, hogy a hennában ammónia van, nagyon sok menyasszony abba hal bele, hogy a menyegző elhagyhatatlan részeként történő hennázás során bekerül a vérükbe. Annyira belemerültem abba a világba, hogy egy pillanatra nem csak azt felejtettem el, honnan jövök, hanem azt is, hogy a képernyőn dolgozom. Így egy héten át órákat kellett alapozni, hogy ne látszódjon, hiába volt szép, nem volt az időjárás-jelentéshez való. Azóta is hálás vagyok a sminkes kolléganőknek! Pont akkor volt egyébként a Múzeumok éjszakája, éppen a Néprajzi Múzeumban jártam, ahol hennafestés is volt. Egyből kiszúrták a hennafestők, hogy nem itteni szerzeményem… náluk egyébként nagy megtiszteltetést jelent, ha valakit hennáznak. Hosszú és nagy élmény volt, míg a testemről lekopott.

Igaz, hogy Korfun baleset is ért?
Valóban, nyáron volt a barátnőm 40. születésnapja, ez alkalomból egy utazással leptem meg. Bár azelőtt még sosem ültem motoron, leküzdöttem minden félelmemet, és béreltünk egyet. Aztán egy hajtűkanyart nem tudtam bevenni, mert lelassítottam, az út közben emelkedett, és nem vitt a lendület, úgyhogy rendesen beledőltünk egy árokba. Persze, megijedtünk, de mázlink volt, pont magyarok jöttek utánunk, a férfiak pedig kirántották a motort a gödörből. Hogy milyen így Korfut bejárni? Gyönyörű! Szebbnél szebb helyeken voltunk…

Hova szeretnél mindenképpen eljutni?
Új-Zéland is nagy álmom, de Amerikának is vannak olyan részei, amelyek vonzanak. Amit szeretnék, azt úgy is elérem, nagyon vágytam például Skóciába, el is jutottam. Ma már inkább az a nagy álmom, hogy azzal utazzak, aki a szívemben van. Valakivel együtt, akivel a közös élmények csak jobban összekötnek – legyen szó a páromról, vagy a gyerekeimről. A lelkem legmélyén leginkább erre vágyom.

Kihagyhatatlan kérdés: milyen számodra az optimális éghajlat? Milyen a neked kedves időjárás?
Sajnos, nem is vagyunk tisztába azzal, milyen nagy mázlink van, hogy az őseink itt telepedtek le! Szó se róla, nagyon szeretek meleg és mediterrán vidékre utazni, de a négy évszak váltakozása olyan nagy kincs, amire még csak nem is gondolnánk – akár gazdaságilag, akár szórakozás szempontjából nézzük. Vegyük csak Afrikát: akárki kimegy, azt látja, hogy koszos, az emberek lusták, nem tudnak haladni. Nem csoda, hogy nagy a semmittevés, hiszen olyan forróságban nem is lehet mit tenni, elviselni is nehéz. A szorgalom éghajlathoz kötött, nálunk pedig folyton változik az időjárás, mindig fel tudunk frissülni, meg tudunk újulni, ez maga a csoda! Az utóbbi évek egyik nagy tapasztalata, hogy ott érzem igazán jól magam, ahol ez a folytonos megújulás ott van a természetben. Szívesen elmegyek hetekre akár bármilyen vidékre, de mindig nagyon vágyom haza, az itteni levegőre, a friss és változó időjárásra. Ráadásul ide köt a munkám, valljuk be, Afrikában nyilván nem lehetnék időjós, sok munkám legalábbis nem lenne! 

-p-