Ahhoz még hosszabb idő szükséges, hogy kiderüljön, testen belül is ugyanolyan jól működik-e a tüdő, mint a laboratóriumban. A tüdőtranszplantáció utáni ötéves túlélési arány alig 50 százalék, kevesebb, mint a szív, máj vagy vese átültetése után. Ennek hátterében sok esetben az áll, hogy a beültetésre váró tüdő nem teljesen ép. 
   
A kanadai Torontó Egyetemi Egészségügyi Hálózatának kutatói először a transzplantáció előtt, a testen kívül próbálják kijavítani a tüdőben keletkezett sérüléseket, majd a későbbiekben a beültetés utáni esetleges károsodásoknál is megkísérlik ugyanezt.
   
Shaf Keshavjee vezetésével a kutatók testhőmérsékleten ellátták a tüdőket a szükséges tápanyagokkal és oxigénnel, majd egy olyan gént juttattak be, amely gyorsan megemelte az interleukin-10 nevű gyulladáscsökkentő anyag szintjét. A gént egy módosított adenovírus, náthavírus segítségével szállították a célhoz.
   
A kísérleteket sertés- és emberi tüdővel végezték, utóbbiakat nem ültették be betegekbe, ám az állatoknál jól működtek a transzplantált, genetikailag megfoltozott tüdők.