Nincsenek még feldolgozott adatok arról, hogy hányan oltatták be magukat a veszélyeztetett betegeknek szánt influenza elleni vakcinával. Annyit azonban tudni lehet, hogy az orvosok az első körben 800 ezer adagot kaptak, további 600 ezer pedig az egészségügyi intézményekhez és az úgynevezett kritikus infrastruktúrát működtető vállalatokhoz – például közlekedési cégekhez – került.

Az őszi szünetet követő első tanítási napon kapták meg az óvodák és általános iskolák az egészségügyi és az oktatási miniszter közös levelét arról, hogy hamarosan megkezdődik az oltási kampány. Az iskolaorvosok végzik majd az immunizálást – a pedagógusokét és a gyermekekét egyaránt –, kiskorú gyermekek beoltásához a szüleik engedélyét is kérve.

Az oltási hajlandóság egyelőre meglehetősen alacsony, a Szonda Ipsos minap készült gyorsfelmérése szerint a válaszadók 73 százaléka nem akarja beadatni magának az új típusú influenza elleni vakcinát. Az ellenzők táborának derékhadát a fiatalok és a Fidesz-szimpatizánsok alkotják, annak ellenére, hogy az ellenzéki párt egészségpolitikusai határozottan védelmükbe vették a hazai gyártású oltóanyagot.

A suttogó propaganda azonban megtette a magáét: sokan attól tartanak, súlyos mellékhatásai lehetnek a vakcinának, mások meg abban bíznak, hogy őket elkerüli a kórokozó. A közbeszédben az is fontos ellenérvként szerepel, hogy az oltás fő haszonélvezője sokak szerint a kormány és a gyártó Omninvest Kft. Holott a kormány majd csak jövőre fizet, az Omninvest pedig hitelbe, a nyugat-európai ár egyharmadáért szállítja az oltóanyagot – miközben a külföldi vevők valósággal könyörögnek a Pilisborosjenőn gyártott vakcináért, ám hiába.

A háziorvosokra hárul az oltással járó többletadminisztráció és az elbizonytalanított emberek meggyőzése is. Ádám Ágnes zuglói családorvos eddig a rizikócsoportba sorolt pácienseinek csak a 15 százalékát tudta beoltani – valószínűleg még ez is többszöröse az országos átlagnak –, és ehhez betegenként tízperces magyarázatra, meggyőzésre volt szükség. A HVG rögtönzött és korántsem reprezentatív felmérése szerint van olyan háziorvos, aki a tisztiorvosi szolgálat által kiadott körlevél minden betűjéhez ragaszkodva választja ki az ingyen olthatókat, mások viszont örülnek az önkéntes jelentkezőknek, és nem nagyon firtatják, jogosultak-e az állami támogatást élvező vakcinára.

Miközben az egészségügyi miniszter és az országos tiszti főorvos vállvetve próbálnak a tévhiteket és a bizalmatlanságot eloszlatva mind többeket meggyőzni az oltás fontosságáról, a szerhez meglehetősen nehéz hozzájutni. Például az a fővárosi gyógyszertár, ahol múlt hétfőn az egészségügyi miniszter kamerák kereszttüzében váltotta ki a receptre felírt oltóanyagot, már másnap sajnálkozva küldte el a vásárlókat. A néhány saroknyira lévő, szintén XIII. kerületi gyógyszertárba az első szállítmány október 29-én, csütörtökön érkezett meg, de a mindössze egyetlen, 20 ampullás készlet néhány óra alatt el is fogyott. Szerte a fővárosban hasonló lehet a helyzet; az óvatosan készletező patikusok alábecsülték az igényt, a vevők pedig hiába futkosnak egyik üzletből a másikba. Az új megrendelés feladását követően csak három nap elteltével érkezik meg az utánpótlás, az elosztás a szokásos nagykereskedelmi csatornák helyett az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) szoros felügyeletével zajlik. A kormány ugyanis attól tart, hogy az Európa számos országában hiánycikknek számító oltóanyag a feketekereskedelem célpontjává válik, és illegálisan kikerülhet az országból.

Így az EKI internetes honlapjáról érdemes kiböngészni, mely gyógyszertárakba szállítottak vakcinát – ám ebből a HVG tapasztalata szerint korántsem következik, hogy ott valóban meg is lehet vásárolni. Az utánjárás tetemes időt igényel – sorban ülést a receptért, körtúrát a patikákban, majd vissza az orvoshoz. Mindehhez a beadás orvosi díjával együtt 4 ezer forint kiadással is számolniuk kell azoknak, akik nem jogosultak ingyenoltásra. Igaz, az oltás még így is olcsóbb, mint egy kiadós influenzával járó gyógyszerszámla, nem is szólva a magas láz és a rossz közérzet megpróbáltatásairól. Az aktív korúaknak a beszerzéssel járó tortúrát, a munkáltatónak a táppénzen töltött napok költségét takaríthatják meg azok a cégek, amelyek megvásárolják dolgozóik számára a szezonális és a pandémiás vakcinát. Csakhogy egyelőre ez természetbeni juttatásnak számít, így a vakcinák árát még adófizetési kötelezettség is terheli. Ezt hamarosan orvosolják: az Országgyűlés döntésére vár az a törvénytervezet, amely sok egyéb mellett ezt a kérdést is megoldaná, eltörölve a védőoltások adóját – nemcsak a jövő évtől, hanem visszamenőleg, 2009-től is.

Az oltásellenesség fellángolása egyébként korántsem magyar sajátosság. A legutóbbi felmérések szerint a franciák mindössze 17 százaléka biztos benne, hogy igénybe veszi a vakcinát, miközben a kormány a lakosság 70 százalékának elegendő adagot rendelt meg. Magyarországon a szezonális influenza ellen valamivel több mint egymillió pácienst oltanak be évente, ami ugyancsak messze van a kívánatos, legalább 50-60 százalékos szinttől. „A legtöbben nem hiszik el, milyen súlyos szövődménnyel járhat egy új vírus okozta fertőzés. Amíg nincs járvány, nincs az embereknek személyes tapasztalatuk a baj nagyságáról, és azt sem mérik fel, hogy a saját immunizálásuk másokat, így a családjukat, munkatársaikat is védi” – mondta a HVG-nek Jakab Zsuzsanna, a stockholmi Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ igazgatója.

A hét elejére bővült a magyar pandémiás vakcina alkalmazási lehetősége: a klinikai kipróbálás biztonságosnak mutatkozott az 1–3 éves korosztály számára is. A náluk kisebbeket – mivel az ő esetükben nem próbálták ki az oltóanyagot – közvetett védelemben javasolják részesíteni a szakemberek, vagyis a családtagok beoltása tarthatja távol a csecsemőktől az influenzavírusokat.

GÁTI JÚLIA