Az öregedésről nemrég Londonban rendezett nemzetközi tudományos konferencián David Gems biogerontológus arról számolt be, hogy amennyiben az öregedést betegségnek tekintjük, akkor az válaszaink is merőben más jellegűek lesznek, mint a maiak, hiszen attól a pillanattól kezdve az orvosok számára az öregedés folyamata leküzdendő ellenféllé válik.

A Turning Back The Clock (azaz Tekerjük vissza az órát) címmel rendezett konferencián elhangzott, hogy a gyógyszergyártók és kutatóik ma megkötött kézzel állnak az öregedés terén végzett kutatások előtt, mivel az Egyesült Államokban és Európában csak olyan gyógyszerek bejegyzésére van lehetőségük, amelyeket valamely betegséggel szemben fejlesztettek ki, az öregedés pedig nem tartozik ebbe a kategóriába. Gems szerint ez a felfogás gyakorlatilag a gyógyszergyártókat ellenérdekeltté teszi az öregedési folyamatokat befolyásoló gyógyszerek kifejlesztésében.

Ugyanakkor ma már bizonyosság, hogy az emberi élettartam meghosszabbítható, hiszen a 20. század folyamán a fejlett országokban átlagosan 30 évvel növekedett a várható élettartam, és szakemberek szerint ebben az évszázadban is ugyanennyivel lesz növelhető. Egy nemrég nyilvánosságra hozott dán kutatás  arra az eredményre jutott, hogy a gazdag országokban a 2000-es években született gyermekek több mint fele bizonyosan megéri majd a 100. születésnapját. Az üröm az örömben viszont az, hogy a hosszabb életre nagyobb súllyal nehezednek az idős korral járó megbetegedések. A demencia és az Alzheimer-kóros esetek száma minden 20. évben megduplázódik, ma 66 millióan szenvednek ezekben a betegségekben, és 2050-re a diagnosztizáltak száma meghaladja majd a 115 milliót is.

De az elkövetkezendő évtizedekben ugyanígy tovább növekszik majd a diabéteszes, a szív- és érrendszeri megbetegedéses és daganatos esetek száma is, egyenes arányban a kezelésükre fordítandó költségekkel. A New York-i Yeshiva Egyetem Albert Einstein Orvosi Karán dolgozó Nir Barzila szerint az egyik lehetséges megoldás a felsorolt betegségekkel szembeni harcra az, ha alaposabban megvizsgáljuk az öregedést.

A szakember szerint óriási hiba, hogy nem a közös mechanizmust vizsgálja a tudomány ezeknél a betegségeknél, hanem csak az egyes betegségeket magukat. Barzila és más kutatók ma már azzal foglalkoznak, hogy az idősek génjeit tanulmányozva megfejtsék, milyen mechanizmusok segítenek ezeknek a hosszú életű embereknek abban, hogy kivédjék az olyan betegségek kialakulását, mint a demencia, a daganatos megbetegedések, szívpanaszok vagy más korral járó egészségügyi panaszok. A kutatók célja ezzel nem elsősorban az, hogy mások életét meghosszabbítsák, hanem az, hogy az egészségben leélt életet garantálják.

A kutatók úgy vélik, hogy a megfelelő mechanizmusok gyógyszerészeti módszerekkel történő befolyásolása képes megelőzni ezeket a súlyos korral jelentkező betegségeket. Egyelőre azonban Gems szerint intézményes és ideológiai akadályok állnak az ügy útjában, amelyek közül a legjelentősebb az a régi nézet, miszerint az öregedés nem betegség, hanem egy jóindulatú folyamat, amellyel nem kell foglalkoznunk. Ugyanakkor a tradicionális nézet megdőlni látszik, hiszen ma már annyi öregedéssel foglalkozó szakember van azon az állásponton, hogy az öregedéssel szembeni megelőző lépések szükségesek, hogy a jelenlegi szakmai szabályozó szerepet betöltő intézményeken egyre nagyobb a nyomás abba az irányba, hogy az öregedést újradefiniálják mint betegséget.

A kutatók szerint ez a lépés azért volna igazán fontos, mert ezzel az emberek lehetőséget kaphatnának arra, hogy az öregkor ne jelentsen egyet a betegségekkel, és az a 60 éves, akinél megjósolhatóan jelentkezne az Alzheimer-kór, egészségesen élhessen 80 éves koráig és láthassa még az unokáit. Ugyanakkor szó sincs azokról a lázálmokról, hogy az emberi életet akár 250 éves korig akarnák meghosszabbítani a leendő tudományos eredmények birtokában.