A Kanári-szigeteken már 1992-ben bezárták az arénákat, s nemrég a katalán parlament döntött úgy, hogy 2012-től beszünteti a bikaviadalokat.
Bilbaóban a világhírű  Guggenheim múzeum előtt több mint turistalátványosság volt az óriási élőkép, amely egy meztelen emberekből „megformált” óriási vérző bikát ábrázolt augusztus 21-én. Az állatvédő aktivisták el akarják érni, hogy a Kanári-szigetek és Katalónia után Baszkföldön is betiltsák az öldöklő corridákat.
Az állatvédő szervezetek Madrid központi körzetében is jelentős lépést tettek, ugyanis elegendő aláírást gyűjtöttek ahhoz, hogy Spanyolország szívében is döntésre kötelezzék a törvényhozó testületeket a bikaviadalok ügyében. Ha itt az ellenzők kerekednek felül, akkor a hagyományos spanyol fiesta sorsa is megpecsételődhet.

A ma még Hispániában tömegeket vonzó bikaviadalok és tradicionális bikaünnepek vitathatatlan részei annak a „látvány- és szórakoztató iparágnak”, amely milliókat mozgat emberben és euróban egyaránt. Úgy a legnagyobb, mint a kisebb arénák programjai beépültek a bel- és külföldi turisták programjába. Óriási az érdeklődés, s jelentős az üzleti háttér. Még nagyobb az érzelmi kötődés, ami a spanyol nemzeti létbe, szimbólumrendszerbe bevonult. Gondoljunk csak arra, nemrég még az szerepelt napirenden, hogy a bikaviadalokat a világ védett kulturális örökségének részévé tegyék.

Elsiratni korai a spanyol bikákat és corridákat. Viszont nem árt alaposabban megismerni, milyen veszélyekkel, kockázatokkal jár a bikaviadal vagy azok a spanyolországi rendezvények, népünnepélyek, ahol szintén e robosztus állatok a főszereplők. Akik a leginkább tisztában vannak vele, hogy az arénák nemcsak a siker, az ünneplés helyszínei, hanem a halálé is, maguk a torreádorok. Ezért minden fellépésük előtt imádkoznak egy közeli templomban vagy kápolnában. Mégis a legnevesebb torreádorok közül többen is – Joselito, Manolete, Paquirri - az arénában végezték, vagy kaptak halálos sebet. Nem egy esetben hasonló sorsra jutottak a bikaviadalok más szereplői. Előfordul, amikor a nézők vannak kitéve egy-egy felbőszült állat „ámokfutásának”. Legutóbb a navarrai Tafalla arénájában történt ilyen, amikor augusztus 18-án kiugrott egy bika az arénából a nézőtérre. A hírek szerint legalább harmincan megsebesültek, egy 24 éves férfi és egy tíz éves gyermek komolyabb sérüléseket szenvedett.

A hagyományos nemzeti/idegenforgalmi látványosság sorsának eldöntése mellett veszélyességük és állatvédelmi szempontok miatt sokan követelik a bikák futtatására, heccelésére épülő rendezvények, ünnepségek tiltását is. Ilyen népünnepély (egyébként elég sok van belőlük Spanyolország-szerte) a baszkok pamplonai bikafuttatása, az encierro júliusban. Különösen nagy népszerűségnek örvend a külföldiek körében is, főleg azóta, hogy a Nobel-díjas amerikai író, Ernest Hemingway feldolgozta ezt a témát Fiesta című regényében. A valenciai bous al carrert – bikák az utcán – augusztusban tartják. Ennek egyik eseménye a bou embolat, amikor a bika szarvaira erősített fémszerkezetbe, régen csak a szarvaira, égő kátránygömböket helyeznek. A tűztől sokszor megvadult állatokat fejükön ezzel az égő „fáklyával” kergetik végig az éjszakai utcákon az ünneplők között. Egy ilyen „égő koronás” bika augusztus 1-én hajnalban a valenciai tartománybeli Godellában felöklelt és halálosan megsebzett egy 46 éves burjassoti férfit.

A nagyon kedvelt vidéki ünnepek (festejos populáres), főszereplői szintén a bikák. Már az egész országban ismert egy Ratón nevű bika, amely ezeknek a rendezvényeknek a sztárja. A híre mindent felülmúl a rendkívül bátor, robosztus, de mégis mozgékony állatnak. A nemes, ugyanakkor félelmetes, kilenc éves bika egy suecai tenyészetből származik. Sokak szerint annál híresebb lesz, minél félelmetesebb tettek fűződnek a nevéhez: 2005-ben Muserosban felöklelt egy fiatal férfit, 2006-ban Puerto de Saguntóban embert is ölt, áldozata 50 éves volt. Eddig legalább 30 esetben bökte meg szarvával a bikafuttatásokon vagy arénákban tartott „fellépésein” heccelőit. Ratónt, akinek gazdája Gregorio de Jesús korábban torreádor volt, nem arra tenyésztették, hogy az arénában egyszeri, végzetes szerepléssel múljon ki. A mi fogalmaink szerint bikaheccnek tekinthető rendezvényeken szerepeltetik, ahol különböző akadályokat – gúla, bak, emelvény – raknak az állatok útjába. Ezekre ugranak, vagy másznak fel és le a bikák, miközben a körülöttük szaladgálók igyekeznek magukra vonni a figyelmüket. Sokszor a felbőszült bika rájuk ront, a szarvával sújt le, rosszabb esetben a levegőben forgatja meg áldozatát. Egyre nő a harcos bikák ázsiója, pl. Ratónnak, a gyilkos bikának a bérleti díja egy-egy rendezvényre már a hatezer eurót is meghaladja.

Az antik korból eredő, Spanyolországban a 12. századtól dívó bikaviadaloknak érdekes magyar vonatkozása is van. Magyarországon a 18. századtól rendeztek bikaviadalokat, hetzeket. Német nyelvű elnevezése alapján is egyértelmű, hogy osztrák közvetítéssel jutott el hozzánk. Budán és Pesten több is volt a hetzszínházakból, vagy cirkuszokból. A bikákkal, amelyeknek ólomgolyók voltak a szarvaikon, kutyák és hetzmesternek nevezett magyar torreádorok küzdöttek. Igazából nem tudták az állatviadaloknak ezt a fajtáját megkedveltetni az emberekkel, hiába hoztak be Magyarországra spanyol földön tenyésztett bikákat.

Kapcsolódó galériánk: Ilyen egy spanyol bikaviadal - Nagyítás fotógaléria

Tóth Sándor