szerző:
travelline.hu
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A Börzsöny körüli túrának egy háromsebességes, masszív, megerősített acélvázas biciklivel indultam útnak.

A Börzsöny körüli túrának egy háromsebességes, masszív, megerősített acélvázas biciklivel indultam útnak. Súlyom nem átlagos - 110-115 kiló -, ezért szükséges a szélesebb „nyomtávú” és erős vázú bringa. Kontrás, agyváltós a kerékpárom, mert csak pár éve kezdtem újra tekerni, és a zsigereimben még a gyerekkori kempingbiciklik kontrája volt, ezért gyorsan rájöttem, hogy nem valók nekem az első és hátsó fékes változatok. Az agyváltó hátránya, hogy kevés sebessége van, de azokat legalább megbízhatóan váltogathatom.

 

©

Vác
A kiindulópont délben a „váci négyes metró”, a befejezetlen mélygarázs volt. Az évek óta tartó építkezési mizéria a barokk belváros egy részét teszi a szó legszorosabb értelmében átjárhatatlanná. Azért a megújult főtéren (Március 15. tér), a múmiáiról ismert Fehérek temploma és a Városháza mellett elhaladva, le lehet jutni a fantasztikus Duna-parti bicikliútra. Innen a túlpartra, a Szentendrei-szigetre és a háttérben a Visegrádi-hegységre, illetve északra, a Börzsöny hegyeire nyílik kilátás.

A part menti út pár kilométeres, elsőnek rögtön a főtérről lehajtva Vác egyik legrégebbi épülete, az úgynevezett Hegyes-torony mellett bicikliztem. Ez ma lakóház, de egykor a városfal része volt. Aztán következik a börtön, majd a reformátusok lakta Kisvác templomának tornya tűnik fel.

A bicikliút Vác határában azonban meglepetéseket tartogat: a Rétság felé mutató tábla a 2-es útra vezet, ahol viszont hatalmas kerékpárokat kitiltó táblák várnak. Így kerülőkön, felfelé tolva a meredek, murvás utakon a biciklit, a 2-es útra tévedtem még többször is, amíg egy olyan szakaszhoz jutottam, ahol már nem volt tiltás, és akkor legurultam Szendehely-Katalinpusztáig, a Börzsöny és a Cserhát választópontjáig. Közben a Nyulasról – talán így hívják a hegyet, ahol tévelyegtem - hihetetlen félkör-panoráma tárult elém: Budapest északi részéig lehetett ellátni, a Dunakanyar nagy részét áttekintve, de a Pilis és a Visegrádi-hegység egy része is látszik innen.

©

Szendehely
Szendehely-Katalinpusztánál megláttam a Verőce felől betorkolló mellékutat, amelyet alighanem kitáblázhattak volna korábban is – márminthogy innen kéretik a 2-es út bicikliseknek tiltott szakaszát megkerülni. (A bicikliút a félrevezető rétsági elágazástól Verőcéig viszonylag kellemes, onnan pedig egy mellékúton valóban el lehet érni Katalinpusztáig.)

„Szendehely-Alsótól”, Katalinpusztától egy komoly szerpentin készíti ki a biciklistákat, itt már nincs tiltva a kerékpározás, hiszen erre csak az őrültek mennek biciklivel – egy rétsági bennfentes szerint. (A váciak úgy tudják, van egy nyugodtabb kerülőút a tanösvényen át, de azt az utat általában a szendehelyiek ismerik csak…)

A rendezett és - legalábbis az egyetlen itteni barátom szerint – németségére büszke sváb falu, Szendehely komoly emelkedői után újabb emelkedők jöttek a nőtincsi és berkenyei leágazás előtt. Itt hosszú vergődés, felfelé kapaszkodás után elkapott egy komolyabb eső. Megörültem, amikor az egyik útkereszteződésnél buszmegállót pillantottam meg, hátha a közelben van egy fedett váróhely, ahol meghúzódhatok – ez azonban komoly tévedés volt - a Volán utasai ugyanis vízállóak, brit tudósok legújabb kutatásai szerint.

©

Rétság
Saját kutatásaim szerint azonban a biciklista nem vízálló, így Rétság előtt – ahol szerencsére már nem esett - a tartalék ruhákat kellett elővenni, azaz egy benzinkutas pólót. Gyerekkoromban már jártam itt, akkor egy harckocsizó dandár volt Rétságon, ma talán a magyar honvédségben nincs is annyi tank, hogy ilyen egységet szervezzenek belőlük.

Egyébként komoly városról van szó: nagy ipartelep is van az elején, ennek oka az, hogy ez az egyik legközelebbi település a központi régióhoz (Budapest + Pest megye), de már igénybe vehetők a nógrádi adókedvezmények. Rétság elvileg ugyanis a fejletlen észak-magyarországi régióhoz tartozik, így nagyobb EU- és egyéb támogatásokat kaphatnak errefelé a befektetők. A támogatásokból úgy látszik, nem sokat érzékelnek a helybeliek: egyikük arról panaszkodott, hogy miért nem költözött inkább Vácra. Ajánlottam neki a mélygarázst, és továbbmentem.

©

Borsosberény
Rétság után Borsosberény következett, ahol a feltehetően igencsak régi, de ezt ügyesen titkoló templom körüli némi kóválygás és hihetetlen tévelygés után valamiféle „zöld bicikliútra” tévedtem, aminek a lényege az lehet, hogy út is alig van, és aki ott tud biciklizni, az azonnal száguldjon el a Himalájára országúti kerékpárosnak. Aztán egyszer a zöld út is véget ért (pontosabban véget vetettem neki, és nem mentem Horpács felé északkeletre), és kifordultam a 2-es útra, északnyugat, azaz Hont felé. A Borsosberény utáni emelkedőről egyébként szintén lenyűgöző a panoráma, itt a Nógrádi-medencére lehet az egyik oldalon lelátni, a másik oldalon viszont a Börzsöny legmagasabb hegyeit, alighanem a Csóványost és a Nagyhideghegyet szemlélhetjük.

A 2-es úton haladva tovább, átgurultam Nagyoroszin – ennek a településnek van lakótelepe is, ami hihetetlen, de van rá magyarázat: katonai lakótelepről van szó – és innen érdemes Drégelyvárhoz is kirándulni. Drégelypalánkról hosszabb a turistaút, mint Nagyorosziból, és itt, Nagyorosziban van a külön vasúti megálló is: Drégelyvár néven. Az állomástól körülbelül egyórás túra a vár, a helybeliek szerint, de biciklivel ezúttal nem próbáltam ki.

©

Drégelyvár?
Éppen ezért Drégely várát rövidlátóként csak sejteni tudtam a 2-esről, így máig kétségek között vergődöm, hogy Nagyoroszi és Hont között tényleg a lerombolt erődítményt láttam-e, vagy csak furcsán nőnek a fák a Börzsöny északkeleti sarkában. Közben Drégelypalánkon megnéztem a térképet, és a falu ismertetőjét: a közepén van állítólag Szondi sírköve, de annyira lejtett az út, hogy nem volt lelki erőm lemenni, mert tudtam, hogy vissza is kéne jönni, és még komoly emelkedők várnak rám. (Egyébként nem volt igazam, Szendehely és Rétság környékén sokkal nagyobb szintkülönbségek voltak, mint a Börzsöny északi részén.)

Ipolydamásd és Hont között kellemes bicikliút van, erre Vác óta nem volt példa, és először nem is hittem a szememnek. Az útról már a Nógrádi-medence mellett a dél-szlovákiai, felvidéki hegyek is láthatók, nem akármilyen panoráma fogadott tehát itt is, miközben a környékbeli települések templomai emelkedtek ki az Ipoly teraszos völgyéből.

©

Hont
A megkopott fényű, határtelepülésként lassú enyészet felé haladó Honton – az egykori Hont megye névadó településén, Árpád-kori székhelyén - megállapítottam, hogy a település alsó végén jobban beszélnek magyarul, mivelhogy itt gyengébb a palóc nyelvjárás, mint a Parassapuszta felé eső felvégen. Az alvégen kaptam vizet is, és jó tanácsot, ne menjek ki a 2-esre vissza, mert nézik a rendőrök, hogy melyik biciklista kerüli el a kerékpárutat, amely Hont után is folytatódik, de persze egyetlen tábla sem jelzi, merre kéne ahhoz továbbmenni.

A felvégen viszont éppen az ellenkező irányba igazítottak útba, de azért rájöttem, hogy merre kell menni. Hont közepén keveset beszélgettem, ott néhány lokális biciklistát láttam egy bezárt kocsma falának dőlve.

Parassapuszta
A Honthoz tartozó Parassapusztán megnéztem négy békát – az út mentén többet is láttam kinyújtózott állapotban – ezek a békák szlovákul és magyarul voltak azonban ismertetve egy faliújságszerű képes táblán. És arról volt itt valamiképpen szó, hogy Jókai Mór is szerette a békákat, noha azok nem szépek.

©

Ipolyság (Szlovákia)
Parassapusztánál nem bírtam megállni, és átkerekeztem egy későbbi Hont megyei megyeszékhelyre, az euró-övezetbe, a ma már Szlovákiához tartozó Ipolyságra. A határon semmiféle ellenőrzés nem volt, és ez furcsa érzés nekem, aki még a régi világban szocializálódott, és tényleg gyomorgörcsöm van egy „légies” határátlépésnél is. A szlovákiai Ipolyságon meglepően (na jó, nem is annyira meglepően) sokan beszélnek magyarul. És láttam egy lepattant vidéki magyar kórházhoz hasonló lepattant szlovákiai vidéki kórházat is. „Nemocnice na kraji mesta” (Kórház a város szélén) – jutott eszembe, de ez a komplexum nem volt annyira modern, mint a német exportból visszamaradt csehszlovák tévésorozaté.

Keletről kerülve, az Ipolyság után visszakanyarodtam Magyarországra. Az út második részéről, a Börzsöny nyugati felének megkerüléséről szóló beszámolót hamarosan olvashatják a Travelline oldalán.

Szegő Iván Miklós

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
travelline.hu Plázs

Szabad meztelenül biciklizni

Ítéletét azután mondta ki, hogy egy 40 éves férfit ruhátlan biciklizés miatt csíptek fülön rendőrök - egy autós...

Hétfő éjjel nézzen fel az égre, a leghíresebb üstökös csillaghullását láthatja

Hétfő éjjel nézzen fel az égre, a leghíresebb üstökös csillaghullását láthatja

Ment a feljelentés: Kábítószerért vehettek szavazatot a zalai Szentpéterúron

Ment a feljelentés: Kábítószerért vehettek szavazatot a zalai Szentpéterúron

Gyurcsány levelet írt Kövérnek az újságírók parlamenti korlátozása miatt

Gyurcsány levelet írt Kövérnek az újságírók parlamenti korlátozása miatt

Saját légitámaszpontjukat bombázták szét Szíriában az amerikaiak

Saját légitámaszpontjukat bombázták szét Szíriában az amerikaiak

Johnson kérte is a Brexit halasztását, meg nem is

Johnson kérte is a Brexit halasztását, meg nem is

Hárman meghaltak a tűzben, miután tüntetők kifosztottak egy bevásárlóközpontot Chilében

Hárman meghaltak a tűzben, miután tüntetők kifosztottak egy bevásárlóközpontot Chilében