szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Árvíz, iszapömlés, sárlavina – hogy csak néhányat említsünk a közelmúlt természeti csapásai közül. A segíteni indulók között akadnak olyanok – nem is kevesen –, akiket pusztán a kíváncsiság visz a helyszínre. Természetes emberi érdeklődésről, vagy megvetni való kukkolásról lehet ilyen esetben beszélni? Egyáltalán: miért szeretjük látni a más baját?

A legfőbb motiváció a túlzott kíváncsiság, és az az érzés, hogy valami fontosnak vagyunk a szemtanúi, mi is részt veszünk az élet sűrűjében. És ott a jóleső tudat, hogy ez nem velünk történt, s ha meguntuk a bámészkodást, hazamehetünk és beleülhetünk a kényelmes karosszékünkbe. „A más nyomorúságának látványa lélektani hatásában hasonló a horrorfilm nézése közben kialakuló érzéssel – véli Keresztes Zoltán pszichiáter, pszichoteraputa.

A rémfilmek kiváltotta szorongás kiöli – ha csak időszakosan is – a hétköznapi félelmeinket, hiszen nem a való élet gondjaitól kell ilyenkor tartani, csupán az borzolja az idegeinket, lesújt-e a baltás gyilkos. Megfeledkezhetünk a gondjainkról, a látvány okozta adrenalin-fröccs kellemes érzést okoz. Ráadásul uraljuk is a helyzetet, hiszen akkor fejezzük be a filmnézést, amikor csak akarjuk, vagyis kontroll alatt tartjuk a történéseket. A cikk folytatását elolvashatja a HVG Online egészségportálján.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!