Az inkák aranyaként is emlegetett lágyszárú, egynyári növényt, amely akár 2 méteres magasságig is megnő, négyezer éve termesztik az Andokban, hiszen jól tűri a szárazságot, és akár 4000 méteres magasságban is megterem. Köleshez hasonló magjainak semleges íze van, s igen egészséges: különösen gazdag káliumban, magnéziumban, kalciumban, foszforban és vasban, ezenkívül B-vitaminokat, C- és E-vitamint, valamint karotint is tartalmaz. Ami miatt azonban a legtöbben fogyasztják, az a magas fehérjetartalma.
   
Az összes gabonák anyjaként tisztelt quinoát olyan becsben tartották az inkák, hogy évente hagyományosan a birodalom uralkodója vetette el az első magvakat. A spanyol hódítók betiltották, mert pogány növénynek tartották, és arra kényszerítették az inkákat, hogy helyette búzát termesszenek.
   
A gabonaféleség az utóbbi 10-15 évben kezd meghonosodni a nyugati konyhában. "Egyedülálló tápanyag-összetétele miatt a quinoa a jövő élelmiszere" - hangsúlyozta Epifanio Murana, a quinoatermelők szövetségének vezetője.
   
Ruben Ramiro Miranda, az Orurói Egyetem (Bolívia) kutatója pedig a növény egyedülálló élettani hatásaira hívja fel a figyelmet, ugyanis a quinoa segít megelőzni a gyulladásokat és a magas vérnyomás kialakulását.
   
Bolíviában 2009-ben harmincezer tonna quinoát takarítottak be, azaz a globális termelés 46 százalékát állították elő. A második helyen Peru áll, amely a világ termelésének 42 százalékát adja, harmadik az Egyesült Államok 6 százalékos részesedéssel.