A csimpánzkísérletekre elsőként Nagy-Britanniában mondtak nemet, 1997-ben. A brit döntéshez egy évtized alatt hét európai ország mellett Ausztrália, Japán és Új-Zéland is csatlakozott. Tavaly aztán az egész Európai Unióban betiltották az emberszabásúak – a csimpánzok, a gorillák és az orangutánok – kísérleti alanyként való felhasználását. Az állatvédők ezt nemcsak azért üdvözölték, mert a szóban forgó főemlősök a kihalás szélén állnak, hanem azért is, mert testfelépítésükben és számos viselkedési formájukban emberszerűek: eszközöket használnak, képesek két lábon járni, és rendkívül összetett szociális hálót működtetnek. A tiltást kritizálók viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy néhány betegség kutatásakor semmilyen állatfajjal nem lehet helyettesíteni az ember legközelebbi rokonát.

A nagy felháborodást kiváltó akció ellenére az emberszabásúakat nem mentették fel a kényszerszolgálat alól, az Egyesült Államok kutatólaboratóriumaiban „foglalkoztatott” mintegy 1200 csimpánz többsége 40-50 éve tesztalany. Számuk egyébként csak töredéke a kutatásokra évente használt főemlősökének. Az Újvilágban körülbelül 65 ezer, míg Európában 10 ezer majmot (elsősorban makákókat és Rhesus-majmokat) tesztelgetnek. A laboratóriumi munka zömét, 90-95 százalékát azonban rágcsálókkal végzik. Amerikában becslések szerint évente több mint 20 millió egeret és patkányt használnak (f)el a kutatók, de utóbbiakból Magyarországon is körülbelül 220 ezer „fogy” évente. Kutyákhoz általában akkor folyamodnak, ha – például keringési vizsgálatoknál – a rágcsálóknál nagyobb testű, az emberi szervezet működését jobban modellező állatra van szükség, macskákon pedig idegrendszeri, például hallás-, illetve alvásvizsgálatokat végeznek a leggyakrabban.

A teljes cikket elolvashatja a HVG e heti számában.